Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

avagy „ami elrontja, az meggyógyítja” az ember lelkét…

Mai agymenésem  -ami nem is mai, hanem kétnapi- azt kutatja, hogy vajon miért van az, hogy egy tudatosságot tanuló és néha gyakorló ember (például én, mert hát nem szólhat az írás másokról, mert az ebben a világban sértő, igaz ha rólam szól, akkor meg jelölnek az “ego blogok citromdíjára” önfényezés vagy önsajnálat témakörben, szóval önös érdekű magamutogati …no meg sokkal nyíltabb, mintha azt mondanám, hogy van egy ismerősöm, aki tök gáz, s közben mindenki tudja, hogy épp a tükörbe beszélek…) miért nem veszi észre, és ha mégis észre veszi miért nem állítja meg nyilvános pánikolását olyan dolgok felett, amiben nincs döntésjoga. (Mindenben van döntésjogunk, amúgy, mert eldönthetjük, hogy maradunk egy helyzetben vagy húzunk egy másik hasonlóan szarba, mivelhogy az ember amíg nem tanulja meg mi a francért ücsörög egy vödör szarban, addig rá lesz ragasztva a hátsójára a vödör és akárhova is cuccolja a kis(nagy)egója mindenhol a vödrébe csücsül….)

Van egy téma amin pörögtem itt(en) és hiába próbáltam szépen kérni magam, majd csúnyán, majd fenyegetve, hogy fejezd már be, mert egyrészt nevetséges vagy, másrészt meg pont most hasaltál el a havi tudatosság vizsgán a Telihold támogatásával, én szépen sirattam itt magamat.  Nyilván nem alaptalan kitalált történet volt amin sikerült elcsúsznom, hanem egy -két bizonytalan és hiteltelen forrásból származó hírfoszlány.
Tisztában voltam vele mindvégig, hogy ez a havi rendszeres pánik… Kezdek arra gyanakodni, hogy ez  is olyan, mint a havibaj… “Gyünnek-mennek” a hormonok, hol itt csoportosulnak, hol ott az agyamban , hol ilyen kódok jönnek az Univerzumból, hol olyanok és én hol így fogadom őket, hol úgy…

Feltételezem, hogy kutatóorvosok és egyéb magasan fejlett lények  sem olvassák a blogom, de azért fontosnak tartom leszögezni, hogy semmilyen tudományos alappal nem rendelkezem az ember és az embert vezérlő agy, illetve annak programozása területén, egyszerűen az önmagam reakciót és a beérkező gondolatok feldolgozását figyelem meg és próbálom ezúton, a magam kis laikus szintjén itt kint a “tanári asztal előtt a táblánál” elmagyarázni elsősorban nekem, aztán Neked, mert hátha eszedbe jut valami és ki tudod egészíteni önmagad számára (vagy rámcáfolni .. 😉 ) de mindenképp rezegni fog Benned is, ha már eljutottál eddig a bötűig a mondanivalómban.

Szóval vezessem le  az egyenletet!
Jön egy hír…Mi egyáltalán a hír? Egy szóhalmaz, ami információkat tartalmaz .neuronas
Az információk, mint a gondolatok valamiféle “elektromos jelek” lehetnek, amiket az agyunk neuronjai szállítanak ide-oda és formálnak láthatóvá egy betanult, és/vagy programozott , bekódolt séma alapján.

Ha az információ a programom szerint számomra rossz, akkor ez további gondolatokat generál, amelyek további gondolatokat generálnak… minél aktívabbak a neuronok -vagy gondolom én, hogy a neuronok jeltovábbítási sebessége és módja is egy program szerint fut,- annál nagyobb káosz tud keletkezni az agyban egy információ beérkezésekor.

Ebből következik, hogy az az ember, aki nem tudatos, nem tudja megfogni a beérkező információt a “kapuban”, ahol az ott tartózkodó esetleg már tudatosan programozott neuronjaink eldönthetik, hogy ezt melyik vonalon juttatják tovább, a kukába, vagy éppen a pánikvonalon tovább a cselekvést szabályzókig például ott, ahol nincs idő gondolkodni egy döntésen, mint egy közlekedés helyzet, vagy egyéb baleset lehetősége…

Hozzám befutott egy infó… Én elég alapos vagyok, tehát nem egy vonalon engedtem tovább ezt az infót, mondjuk a kukába, ahol a helye van, hanem sokkal több szálon, ahol tudtam, hogy káoszt fog okozni… ” az Úristen mi lesz ha” vonalam több szálon is elágazott, mindenhol jól megszedte magát energiával, majd visszatért egy szálba és majdnem kinyírt.  Ez nagyon nagy gáz, baromira szégyellem is magam ezért, de lehet, hogy már kezdem érteni a lényeget és nem fogom magam minden ilyen alkalommal megölni idővel, hanem mielőtt beengedem az infókat, megkérdezem magam, hogy : ” Hé te picsa, akarsz szenvedni? Mert akkor itt a cucc csócsáld szét és sikítsd ki az egész világba mekkora hülye vagy”  😀 Vagy megnézem, ki mondta, miért mondta, érdekel-e, leszarom mi lesz, mert tök jó fej vagyok s max megdöglök, de azt is jófejként nem egy síró-rívó hisztis picsaként és vállalom a kihívást… Kb ennyi.

S hogy jöttem most épp ki ebből?

Jött egy másik infó… No nem az első cáfolata… hanem egy sokkal nagyobb marhaságé. Ez az infó is bejutott a kapun (be is lettek hivatva a neuronjaim a szőnyeg szélére, hogy szedjék össze magukat, mert ki lesznek baszarintva) és annyira nagy volt az irrealitása azoknak a képeknek, amiket az infó tartalmazott, hogy ez az energia kioltotta a pánikot belőlem… Mindig ez van… A szart egy sokkal nagyobbal el lehet fedni.. Arra kell vigyázni, hogy a sokkal nagyobbat már ne tehernek, vagy problémának lássuk, hanem poénnak vagy magának a mindent elsöprő kataklizmának.. mert még mindig könnyebb megküzdeni a halállal, mint az olyan generált problémákkal, amelyeknek valójában nem léteznek.

Vigyázni kell a gondolatokra, mert ott keringenek mindenhol, s kinek “füle van” meghallja, s kinek nincs tudatossága lehet észre sem veszi, hogy nem a saját gondolatai szerint cselekszi az életét… Ismerős?  ….. 😉

Kutyaharapást szőrével…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Vadóc-Judit wordpress blogja szerint:

    👌 😘

    Kedvelik 1 személy

  2. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️ismeros 🤪😜

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: