soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

Nem gondoltam volna, hogy egyszer arról írok, hogy mekkora boldogság nekem, hogy újra vannak terveim a jövőre, sőt!

Kiszabadulva a realitás hibernációjából nemcsak terveim, de álmaim (vágyaim) is lettek… Nem csak realista álmok, nem csak a jelenben birtokolt (még csak 5-e van.. jelenleg még csak nem is birtokolt)  anyagi fedezettel megvalósítható álmok, hanem kicsit kapaszkodva a realista korlátokba, a lottó nyeremény magasságáig szaladt velük a paci…

Tudom, hogy ez még nem az igazi, hiszen korlátozom a lottó – mint forrás– tényével a megvalósulás alapját, de nem kimondottan a lottó nyereményben kezdtem hinni, hanem az abból megvalósítandó célokat kezdtem megfigyelni bennem.

Felmerülhetett a kérdés Benned, hogy létezik olyan, hogy valakinek nincsenek vágyai?

Amikor lezárult az életemben egy szakasz /vége lett egy hosszú és tartalmas barátságnak/ depresszió lett úrrá rajtam. Amikor tudatosult bennem, hogy az álmaim, a közösnek mondott álmok csak nekem voltak fontosak, elvesztettem az életcélom. Annak ellenére , hogy volt (van) családom. A gyerekeim nem foglalkoztak a többnyire irreális álmaimmal, d6d25784d5989e35f17ca492f540b6f6Apánk❤️ meg maga a megtestesült realizmus. Bár egy napon születtünk (két évet ugyan késett, biztos ennyi idő kellett a realizmus programozásához) mindketten levegő jeggyel vagyunk díszítve, mégis ő két lábbal áll a földön, míg én repkedtem körülötte az ötleteimmel, mint nyári szélben a papírsárkány. Én a mesék színes és a “jó mindig elnyeri a jutalmát” világában rekedtem, ő a világháborús tankok által létrehozott zord valóságban. … Mivel nem volt senkim, aki szívesen repült volna velem, kénytelen voltam beülni a tankba… és nyomni a poros, kietlen jelent a színes, illatos, patakos, virágos mezős örök holnap helyett.  Elvesztettem az álmaim.

Amikor a rajzmappám felé nyúltam, hogy újabb űrállomást tervezzek, vagy luxusban élhető idősek faluját, gyerekotthonokat, vagy csak azt a sárga falú házat,amit éjszakánként bejárok oly sokszor, máris megszólalt a vészcsengő, az ügyeletes realista hang a fejemben, hogy NINCS RÁ PÉNZED! NEM ÉRTESZ HOZZÁ…!

Feladtam… valóban nincs pénz, nincs szakértelem, nincs semmi… Ehhez hozzájött a valóságban megélt tehetetlenségem. Kitalálta a spirituális indákba kapaszkodó énem,hogy nehogy teleszedjem magam irreális vágyakkal, mert a végén karma lesz belőle és vissza kell jöjjek, hogy megvalósítsam, az meg kizárt… Ide többet nem!

Nos akinek nincs álma, nincs vágya annak nem csak jövője nem lehet, jelene sem. Nincs ami mozdítsa, mert a “minek” mocsarában vegetálva az ember egyszer csak jéggé dermed… Nincs álom.. nincs valóság.

Aztán nem tudom mi történt… talán az utolsó pillanatban jött velem szembe Szepes Marika néni “tükörboltja”… A Vörös Oroszlán “sötétvörösesfeketés” izzó lángját Raguel hét tanítványának  megfoghatatlan kékje csillapította, melynek misztikumából a Varázstükör szürkészöldje hozott vissza az 1940-es évek végére. Innen a Tükörbolthoz vezető úton, a mai Budapest eldugott kis utcájába ért a jelen.

Szepes Mária regényei olyan részletes környezetrajzot és karakterképeket tartalmaznak, hogy képesek olyan “emlékeket” is felszabadítani az elmerejtekből, amelyek akár előző életnek nevezett programokba írtnak is érezhetünk. Rólunk szólnak…

Amikor Budapesten sokadszorra megpillantottam azt a szedett-vedett házat, rájöttem, hogy szükségem van az álmaimra. Szembefordultam a realista énnel és kitessékeltem a kapitányi fotelből… A realizmus szükséges, csak nem sokra megyek vele. Az utóbbi évek bizonyították, hogy a rendszer amiben élünk nem azonos azzal a programmal, amivel a Teremtők felruháztak és utunkra bocsátottak! Egyéni érdekeket szolgáló bábuk vagyunk. Csupán annyira van szükség a realizmusra, hogy tudjuk mi nem következik…

Álmodozom tehát! Az álmaim alapja a hitem… Miután megtanultam, hogy másokat nem használhatok önző célokra, mert ÉN NEM VAGYOK RENDSZERKATONA! elengedtem azt a vágyam, hogy megmentsek bárkit önmagától… Ezzel a lépéssel szabad lettem, s azt teszek, amit akarok addig, míg másoknak szándékosan(!) rosszat nem okozok vele… Jót teremteni jó… Nem érdekel kinek nem jó nincs bennem szándék arra, hogy rosszat akarjak.. Ha mégis rossznak veszik a tetteim, az nem az én problémám. Pont, ahogy megszólnak ezekért a posztokért, a fotókért, a jó reggelt képek giccses megjelenéséért… nekem jó.

Mivel másokat nem csesztethetek közös jövővel, elkezdtem álmodni magamnak egy sajátot. Régi polgári házakat nézegettem Budán, annyira szeretem, vonz, megdobogtatja a szívem, ha látok egy eladót… Ám ha belépek képzeletben, akkor valami mégsem oké… Az egyik énem nagyon ragaszkodik a magas falakhoz, a boltívekhez, a szimmetriához, a másiknak viszont túl nagy, hideg, rideg ez a tér és visszavágyik ide az alacsony, gerendás mennyezet alá.  Minél több villát, rossz elrendezésű polgári lakást jártam be a képek segítségével, annál távolabb kerül tőlem az a világ és ismerem meg azt az ént, akivel most lakom… Kezdenek kialakulni az álmaim, a jelen álmai…a jelen tükörboltjában.

IMG_20191105_184839Itt van ez a ház.. Eladó… Kelenföld… tökéletesen tükrözi az ízlésem… a környék ugyan nem vonzó, s belül a ház sem. De kívül…. igen… nos kezdem egyre jobban megismerni magam, és tudom, hogy nem költenék több száz milliót egy megtapasztalásra, mert a képzelet világában ingyen is megkapom, és ha valóban szükség van arra, hogy a rezgéseink egyesüljenek, megteremtődik rá a módja (akár a pénz is).

Tudod, sosem hittem volna, hogy egyszer azért is hálás leszek, hogy újra repülnek velem az álmok és töltenek a végtelen energiájukkal. Többet nem veheti el őket senki.

🧡

… amikor az álmodozás is öröm…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Vadóc-Judit wordpress blogja szerint:

    😇 😘 🙏

    Kedvelik 2 ember

  2. ÉVA szerint:

    Ez az en Tucsim! Isten hozott ❤️❤️❤️Merj álmodni ! Ha feladod az almaid megalsz , elve halsz meg ! (Edda)

    Kedvelik 3 ember

  3. soulleadertucsi szerint:

    Ez így van Évikém! ❤

    Kedvelik 1 személy

  4. soulleadertucsi szerint:

    Kedvelik 1 személy

  5. katimamma szerint:

    ❤️❤️❤️

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: