Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

… no.

Két napig ülepedett bennem a mondanivaló.(💩) A várakozás oka többek közt egy tévhit volt, miszerint ha csendesedik a vihar, kevésbé pusztít. Igaz ez a szélre… de  nem a 💩ra… itt pont fordítva működik. Ha ülepszik, sűrűsödik… az elején még “lájtos” aztán mikor besűrűsödik, nehéz belőle kikeveredni. A másik sokkal egyszerűbb: kellene a számítógép és hozzá a nyugalom, mert a  tableten sokat kell javítani amit időveszteségnek élek meg.

Az utóbbi napok a telő Hold misztériuma alatt (12-én volt Telihold) a SORSszerűség törvényeit ismerhettem meg a megélő oldaláról…

Sokat vitatott Nietzsche idézet , ” Ami nem öl meg, az erőssé tesz” … mert ezer oldalról ki lehet kezdeni ezt az idézetet legfőképp a realizmus vonalán, de én jelenleg ennek a filozófiának élem az igazságát.

Érdekes megfigyelni önmagunkat különböző szituációkban , és sokezredszer elmondhatom, hogy én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy nem csak másokat láthatok, hanem önmagam is megfigyelhetem a különböző döntéseim meghozatala után úgy, hogy átlátom az összes nézőpontot, amiből jól látszik, UTÓLAG, hogy mi miért úgy történt, ahogy…

IMG_20191105_184839

a hirdetés képe

Egy korábbi posztomban megosztottam egy ingatlanos hirdetésben talált házat, ami tükrözi azt a világot, amit a Földre érkezésem óta “keresek”…. A szülővárosom kis lakótelepén is megtalálható volt egyes házakon és környezetükben egy-két stíluselem, ami vonz, nem szeretem magam ismételni, de muszáj megemlítenem ( nem vagyok senki fanatikus rajongója, így az övé sem) Szepes Máriát és a regényeibe csempészett “díszleteit” amelyeket a belső szemem lát.  Mint a szerelmesek szívdobbanása, olyan érzés kerít hatalmába, ha látok egy részletet… Így történhetett, hogy valamilyen, nem tudatos okból kifolyólag nekiálltam házakat nézegetni az interneten… Nem tudatosan kerestem valamit.  Így jutottam el Kelenföldre. Azt viszont nem hittem, hogy a jelenem lesz majd egy fantáziavilág részlete…

Ezen hónap, ami a tizenegyedik, tizenegyedik napján szabadnapom lett volna, de lehetőség nyílott, hogy egy régebben végzett fordán töltsem el a napom, így mint megrögzött sztahanovista, aki nem tud létezni a cége nélkül természetesen vállaltam a dolgot. Mivel rendszerint ritmusban dolgozunk, nekem ez a “nem megszokott” napom volt, ami mindig tartogat valami mást, mint amit megszoktam.
Arra a része most nem térek ki, hogy bizony nem mindenki lát szívesen a “saját” fordáján vagy ne adj isten a “saját” buszán. Most is volt egy kisebb pofon ezzel kapcsolatban, és kicsit elrontottam a rossz érzéssel a munkanap előtti estém, így az önsanyargatós és “mennyire értéktelen szar vagyok” rész kigyomlálása még az elvégezendő feladatok listáját gyarapítja.

Tehát dolgoztam és a rendelkezésre állási időmben egy pár elintézendő dolgot terveztem elintézetté tenni, amikor is jött egy érzés, hogy húzzak vissza a buszhoz és inkább legyek ott. Így is lett… A busz mellé nem sokkal a visszatérésem után megérkezett a “saját” járatomra várományos “új cég” két “alkalmazottja” és az ő buszuk . Majd az őket vezető fővezír, akivel volt szerencsém kommunikálni már a tavasz magasságában, amikor pánikszerű hullámokban tört rám, a mi lesz velem, ha nem lesz munkahelyem “ősztől” érzés…
Ezt a kommunikációt egy olyan szeánsz előzte meg pontosan egy éve, amin egy erre a feladatra felkért illető felvette azok adatait (és ellátta őket mindenféle fals információval) akik egyáltalán érdeklődtek. Ez nem jelentkezés volt, szó sincs erről, egyszerű ÉRDEKLŐDÉS, illetve nyilván mint szakember, mert ez kétségtelen, az ember a munkahelyi etikett szabályait követve a mindennapi megéléseivel hozzájárulhatott egy átfogóbb képhez a projekt sikeréhez.
( amúgy itt tudtam meg, hogy egy barátságtalan bunkónak tartanak, mert az etikett szabályait nem ismerő médiások erőszakos közeledését elutasítottam, mivel elfelejtették erről a főnököm engedélyét kikérni, ahogy ez le van írva.. bizonyára mindenki feláldozható…)
Nos a lényeg… A szeánszok alkalmával nem ember az emberrel kommunikált, hanem egy, lehet mások megvezetésére, de az egó etetésére mindenképpen, képzett ember mindenféle csodálatos lehetőséget felajánl, kivéve konkrétumokat…azaz voltaképpen semmit olyan úgymond vésztartaléknak szánt egóknak……. és majd keresünk, ha és itt jött sok szép csoda, hogy mikor és miért, ami minden egószívet megdobogtatott volna….
Nos nyilván nem kerestek.
Ezen a napon- ami majdnem szabadnap-  annak az egységnek a nagyvezír embere jelezte, hogy azért nem kerestek “bennünket” mert az adatok , amit a titkárnőnek látszó ember felvett, hipp-hopp eltűntek.. 🙂 és nem tudtak elérni… Bizony.. Egy nagyközség méretű városban, vagy éppen az internet világában, vagy egyáltalán, a meglévő információk birtokában, nem lehet minket megtalálni… nahát!

Szóval, nekem szabadnapon be kellett menjek dolgozni és nem elmenni a rendelkezésre állás ideje alatt a telephelyről, hogy megtudjam, hogy annyira fontos ember vagyok egy bazi fontos projektben, hogy elviszi a szél az adataim a pozíciójából végleg távozó alkalmazottal együtt.  Nem sorsszerű?  Itt ezt a vonalat megette a cica… Sajnos- de inkább szerencsére- én egy másik valóságban élek.  Igen nagyon szeretem a munkám, az embereket, az utasaim… de nem kezdem elölről  egy álomvilágban a munkám felépíteni, ami olyan mint a bankreklám ” a tájékoztatás nem teljeskörű” és olyan emberek néznek “le” rám az első találkozáskor, akik már be vannak tanítva ellenünk. Amin én keresztülmentem a lassan 24 év alatt, az egyszer bőven elég volt. Nem mondom, hogy szeretnek, de elviselnek.. van aki utál, van aki kedvel a kollégáim közül, elvagyunk…
Én mindenkinek tiszteletben tartom a heppjeit, már nincs semmi kérésem, vágyam, csak ne bántsanak ok nélkül azért, mert nő vagyok és azért, mert nem vallok egyesekkel azonos elveket.
Annak az embernek , annak a vezetőnek a megnyilvánulása, helyrerakta az értékrendem… Lehet, hogy nem érek semmit, de ennél többet. Majdnem megölte a lelkem a szitu, de miután “magamhoz tértem belőle” sokkal erősebbnek éreztem magam és sokkal jobban ragaszkodtam ahhoz, amit elértem és azokhoz akikkel együtt húzom az igát. Nietzschenek tehát igaza volt.

Ha nem tart meg a jelenlegi  cégem, akkor így jártam, de nem megyek olyan helyre dolgozni, ahol a vezetés valósága nem egy dimenzióban van az enyémmel. Úgyhogy megnyugodtam. A Sors majd rendezi ezt is.

Ennek örömére- és a bennem felgyűlt őrjítő feszültség oldására, na meg az Anyummal való közös program örömére- elvonatoztunk Budapestre. Az IKEA színes ötletadó forgataga mellett úgy gondoltam, hogy megkeresem a hirdetésben szereplő házat.
Nem volt megadva a címe, csak a paraméterek a körülötte lévő utak tömegközlekedési pontjai miatt, így a Google Térkép segítségével röpke 5 perc alatt megtaláltam Budapesten(! és nem egy kisvárosban egy állandóan az utcát rovó embert) a házat, és sikerült a ház 3D-s képén kivenni az utca nevét…

Nos Budapesten vezetni nem, de tömegközlekedni azt nagyon tudok, meg van GPS is, így mentünk…. megkerestük az álomházam.  Mondtam is az Anyunak, hogy van egy olyan érzésem, hogy nem a ház a lényeg, hanem, hogy elmenjünk, az út oda.
Egy villamosos verziót találtam első körben járhatóbbnak, ez volt a messzebbik verzió…
Olyan házak között mentünk el, amiknek a kerítései, a mohával , vadszőlővel, borostyánnal befuttatott kerítései elkezdték manipulálni bennem az időt… Ahogy lépkedtünk hol egy madár kísért minket a fák ágain ugrálva, hol mellettünk lépkedett valaki láthatatlanul az avarban, mert lépésenként fújta fel a faleveleket a szél. Pont úgy, mintha egy cipő talpára ragadtak volna.
Régi villa kinézetű házak, társasházak, fák, lakó-és pihenő övezet. Egy játszótér, aminek pirosra festett hintájának képéből azonnal a szülővárosom és annak játszótere, a balkáni gerle tututúja jutott eszembe és éreztem a tavaszi platán illatát, holott itt nem is voltak platánok… Lépkedtünk ma “házunk” felé, de lépkedtünk az idő dimenziósíkjain is át… Aztán egy kis utca még kisebb utcába forduló kereszteződésében ott állt a ház.
Kisebbnek tűnt, mint amilyennek a képen láttuk. Kisebb, de kedvesebb… Olyan én… Ám a házat lakják és a lakók energiája falat vont a ház falai köré… Eszembe jutott, hogy lehet már nem is eladó, bár jelezték az oldalon, hogy jelenleg lakott.
Fotóztam párat, de mivel én sem szeretném, hogy a házam előtt fotózós emberek ácsorogjanak így hamar eljöttünk.
cats

Szóval, nem vagyok a számok mestere, de 11. kerület 11-es számú háza… Sorsdöntő nap volt számomra a 11.11…..3 percre volt a 7-es busz megállója… Mindegyik szám prímszám.. Én szeretem a prím számokat… A ház kapcsán még egy pont tartalmazta a 11-es számot.
Jelenleg nem erőltetek semmilyen magyarázatot, mert tudom, hogy megérkezik a maga idején. Egy biztos… ok nélkül soha nem történik semmi. És majdnem mindig bejön az az teória, hogy

HA LÁTHATÓ CÉL FELÉ TARTUNK, AKKOR OTT AZ ÚT MAGA A TANÍTÁS, A FELADAT, AZ ÚT TARTOGAT SZÁMUNKRA CSODÁT, KÖZVETÍT ÜZENETET! Mire elérjük a célt , és nyitottak vagyunk , meglátjuk a valódi okát annak, amiért elindultunk abba az irányba!

/Itt a poszt végén szeretnék annyit még leírni mindentől függetlenül, hogy minden tiszteletem a BKV-s illetve BKK-s, vagy más budapesti tömegközelekedtető buszvezető Kollégáé és Kolléganőé! Amilyen közlekedési körülmények között végzik a munkájukat, én nem biztos, hogy ép ésszel végig tudnám csinálni minden nap! /

“Was mich nicht umbringt, macht mich stärker.”/ Friedrich Nietzsche/” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Vadóc-Judit wordpress blogja szerint:

    Kedvelés

  2. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️

    Kedvelés

  3. katimamma szerint:

    Mamim ❤️

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: