Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

Nehéz helyzetben vagyok az írás terén a vidéki életem miatt, mert le vagyok korlátozva témailag. Sajnos itt vidéken még működik a mindenki mindenkit ismer (kém)rendszer, és minden sztorit társítanak valakihez. (Nyilván nem is járnak messze az igazságtól)
Távol áll tőlem, hogy szándékosan kellemetlenséget okozzak a posztjaimmal.
Ha nagyvárosban élnék, akkor senki nem tudná, hogy kiről, miről van szó, csak általánosságban jönne át a tanulság a szavak mögül…
Igyekszem virágnyelvet alkalmazni, ami csak annyi előnnyel jár, hogy nem tudnak “büntetni” a szavaim miatt, de nem szívesen gyűjtöm az ellenségeket, így sokszor törlök vissza bejegyzéseket…
Tegnap összekutyultam pár sorban, hogy vannak korlátaim, de egyre inkább kedvelem őket és inkább azoktól köszönök el szép sorban,  akik nem tartják ezeket tiszteletben.

Én nem szeretem a szervezett dolgokat, nehezemre esik időpontokhoz igazítani az életem, így elhatárolódom azoktól a helyektől, ahol erre van szükség… Nem vagyok türelmetlen, csak az időpont és a most közti időt nem tudom teljességgel megélni.
Ma állapítottam ezt pont meg, amikor is nem tudtam ledumálni magam arról, hogy részt vegyek a cicimustrán (a saját érdekemben abból a szempontból, hogy bármi baj lenne a későbbiekben, elkerüljük a “miért nem vett jött el mikor hívtuk” részt.) Időpontra kellett menni, falubeliekkel várakoztunk szűk térben az élményre.

Szinte mindenkit “ismertem” látásból és mindenki kedves, csak az a baj, hogy én menekülök az egy kupacba hajtás elől, mert csak idiótán tudok viselkedni ha “csapdában” érzem magam. Nekem minden kötelező dolog, csoport, közösség energiacsapda és folyamatosan kitérési kísérleteket teszek belőle. Felismerem magamban mindig az Aput, aki minden “gyülekezésre” szánt helyen vagy helyzetben nekiáll poénkodni, beszélgetni, nevettetni… Én is ilyen vagyok, ilyen a spontán lényem, csak erre egyre kevesebben vevők. Régen mélységesen elkeseredtem, ha láttam, hogy “szánják” bennem a bolondot, mára nem zavar, de nyomot hagy bennem, ha valakit nem tudok felvidítani. Nem szeretem, ha valaki szomorú, feszült vagy fél…ilyenkor bohóccá változom ..hogy nevessen. 🙂

Ma beugrott egy szó “spontaneitás” … És az is, hogy én ezt szeretem.
Spontán találkozni, összefutni…spontán helyen nyilván, mert valakihez spontán azok ugorjanak, akiket éjjel kettőkor is szívesen látnak,  a legjobb találkozások így spontán történtek az életemben. A legjobb kirándulások, pesti utakat indulás előtt (vagy közben) találtuk ki…A szervezett dolgok erőltetettek, lehet mire eljön az idejük már nem is vágyunk rájuk. Én olyan “last minute” ember vagyok, de soha nem teszek ki senkit ennek.. Az útjaim éppen ezért magányosak, a célom szinte soha sem találkozó…. De ennek is megvan a feelingje 🙂
Ami “véletlen” arra nem lehet felkészülni és magában hordozza a valóságot. Mert mindig megmutatkozik … Mire előkerülne a színjátékért felelős egó, már elköszöntünk egymástól. Hát én ilyen vagyok.
Már rég nem tervezek.. Csak álmodozom…és ha az álmaim majd megvalósulnak, biztos lesz pár soha véget nem érő spontán pillanat.

Végezetül találtam egy igen rám és a nap témájára illő idézetet Reményik László írótól:

Bogyiszló

a valóság spontán, akkor is, ha a Sors “tervezett”…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️

    Kedvelés

  2. katimamma szerint:

    Mámiiiiiiii ❤️jól van ez így…. 😉😘

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: