t.t.

kézzel írott sor(s)ok

No!
Kezdjük a közepén…
Üdv nálam Idegen! Üdv Ismerős és üdv megfigyelői állomány!
Felhívom a figyelmét/figyelmed/figyelmük/ figyelmem és figyelmetek, hogy az itt leírtak mind a valóságból merített megélések és gondolatok, nem érdekel, hogy ki miért sértődik meg rajtam, teljesen lényegtelen a jelenemre és a jövőmre nézve… Ennek fényében és árnyékában kezdeném ott, hogy üdvözlök Mindenkit, aki úgy nyomott lájkot rám vagy alkotott véleményt önmagában vagy központilag rólam, hogy legalább idáig elolvasta amit leírtam.. Ez már megtisztelő és meg kell hagyni, hogy ritka…
Jelen írásban csapongani fogok helyszínek és megélések között, előfordulhat némi káosz a sorokban, ám ilyen szabadon, súlytalanul  még nem írtam mint most.

Nem minden cinikus, ami valóság, de minden ami cinikus, az valóság!

Először is megköszönöm , hogy idáig elolvastál.  😀
Bár újabb szabadságszintet éltem meg azáltal, hogy tudatosult bennem, hogy az emberek se értőn, sem pedig teljességében nem fogadják be Földön társaikat (de miért is tennék), miután egy olyan “eseményre” jelöltem érdeklődést a Homokozóban, aminek alapja végülis a cinizmus és bár nem szép, de egy naaaagy vallási vezető, avagy birkapásztor kifikázása. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy maga az volt elítélendő, hogy szerepel a Sanci neve vagy az orgia szó az eseményben, vagy maga a cinizmus, de biztos, hogy aki ezért elítélt az eddig sem ismert, ezután sem fog és valószínűleg nem olvasott bele a kommunikációba (sem), ami ezen esemény alatt folyt.  Régen szórakoztam ennyire jól, akkor is maga a blődség kifikázása ugyan csúnya dolog, de szerintem bőven elfér ez a realista véleménynyilvánítás a mindennapok emberének mindennapi hazugságai mellett… Szóval kiakadtam mint a sezlonyrugó … És ezzel a kiakadásommal véget is vetettem az emberek magam fölé emelésének. Annyira érdekel, hogy ki kicsoda, amennyire dolgom van vele az életben. A véleménye meg még ennyire sem.
lucifer-season-4-starts-production-social

Budapest…

Szombaton a szokásos szakadozott auraegyengető körútra indulunk drága Lányommal, Mercédesszel ❤ 😀 .

Busszal mentünk (mert hó vége van, ilyenkor a vonatjegy ára beleépül a KFC-s twiszterbe vagy épp egy jó kis pesti gyrosba, pizzaszeletbe, vagy épp kínai cuccba… Lényeg a lényegben, hogy a mindennapi kalóriaszámolós BMIs megszorítások korlátjai havi egyszer-kétszer leomlanak és ha nem is tudunk már sokat enni éheztetett gyomrunk véges befogadóképessége miatt , de legalább nem kell számolni a kalóriákat azon a napon.) így a Népligetben landoltunk. Elvileg “haza” érkezünk a Népligetbe is, de mégsincs ilyen érzésem. Ezen a napon valahogy nem tudott közel férkőzni az agyamhoz a közelgő világvége képe a munkahely viszonylatában, sem az emberek gyarlósága, sem a kilátástalanság, az álmok papíron létezése és soha meg nem valósulása, egyszerűen szabadságot éreztem az utazás szabadságát . Népliget- 1-es vellanyos- Puskás F. Stadion- 2-es metró- Széll Kálmi tér – 6-os vellanyos- Nyugati pályaudvar… KISS simi…
cats
Megszakértettük az emeletes vonatot, ami szerintem felénk az alagút miatt nem fog járni, de egyszer majd elmegyünk vele arra, amerre igen. Kíváncsi vagyok milyen az emeleten utazni.
Egyetlen dolog nem tetszik rajta, vannak benne olyan ülések is, amelyek között kb annyi hely van, mint a buszon.. Nekem ezért nem opció a busz sem, mert nem tudok hajlított térddel ülni huzamosabb ideig.. ezért ülök a legtávolabb a kormánytól is autóban is, buszban is..

bfb33ebd1bee570d3610e095bac54e73Már itt volt egy jó megélésem a “tükör” témában.
Egy másik értelmi síkon lévő nagyon kedves “MÁV” fanatikus fiatalember kért meg, hogy fotózzam le a vonattal… Olyan boldog volt, hogy ezt megtettem, sőt meghallgattam , megnéztem a MÁVos pólóját, amit a barátjától kapott, hogy már már megható volt a hálálkodása egy szimpla fotóért…

Annyira jó dolog ilyen emberekkel “együtt lenni” kicsit… Mert olyan tiszták … Nem kell értelmileg más szinten lenni ahhoz, hogy valaki “hálás” legyen vagy “merjen kérni szívességet” amiért az örömével “fizet”… Ahol én élek a szívesség már elvárás, az öröm meg részemről azt, hogy nem bunkózik, ha nem állok meg a harmadik emelet 11 előtt a busszal, mert épp nem tehetem a körülmények miatt.

Nyugatiból elmentünk a Margitszigetre a 6-os vellanyossal.
A villamoson újabb tükörbe botlottam, amit ezúttal nekem tartott az Őrzők!
Nem messze tőlünk ült egy házaspár a villamoson. Jól öltözött idősebb, valószínűlegbfb33ebd1bee570d3610e095bac54e73 nyugdíjas éveikben járó emberek.  Felfigyeltem rá, hogy a hölgy enyhén sértődött hangon osztja az urat… háromszor elmondja ugyanazt, mire az úr higgadtan próbálja leszerelni, de a nő nem tágít… Szidja, hogy rosszul döntött, mikor 20ezerért megvette a nemtudommit, mikor máshol 16… mondta, mondta és nagyon kezdtem sajnálni az urat…Aztán magamba néztem és jött a szégyenérzés, aztán Apát sajnáltam, mert kb én is így szoktam puffogni vele, ha netán rosszul dönt valamiben (szerintem) pedig ő sosem puffog velem semmiért, pedig csak rossz döntéseim vannak 😀 (kivéve őt hehe 😀 )

Végigballagtunk a sziget keleti oldalán egészen az Árpád hídig. Az idő kellemesebb lett volna, ha nem fúj a hideg szél, de nem panaszkodhatunk .
page1page
Árpád hídtól a Duna plázáig…félig gyalog félig valamilyen busszal 😀
Aztán itt a kötelező KFC és az egyéb hely látogatása, boltozás nem volt, mert nem azért jöttünk.. Egyébként a Duna pláza jobb mint a “többi”, mert nem zsúfolt. Egy szintre helyezem a KÖKIvel. Nem vagyok plázázós, de a kaja és a WC egy helyen van, ez ebben a korban már számít 😀 😀 😀
A kajában van választék, de mi ritkán térünk le a járt útról 😛
Butikba soha, egyéb boltba ritkán, ami csak ott van olyan nincs, mert itthon (Dunaújváros mondjuk KIK-ileg, mert csak ott van árban és méretben rám illő rongy) is van minden.
Itt csak egy elcsavargott gyerek ordított közvetlen mellettünk miközben osztotta az anyja, hogy többé ne tegye. Nem ütötték mégis ordított és egy fél éttermi részleg nézte. Ez is gáz.. 😀 Régen nem volt ilyen, nem ordítottak, csak leb@sztak egy fülest vagy kettőt és csend volt. És senki nem nézte rossz szemmel.

Innen elindultunk a metrópótlóval az Astoriáig, mert onnan tudtunk rácsatlakozni a jövetelünk második céljára, a szellem visszakísérésére a “házamhoz”, amit kinéztem a neten arra az esetre, ha valaki megdob 200millió forinttal… 🙂
Amikor arra jártam Anyuval, becsatlakozott hozzám “valaki” akit hazahoztam. Nem tudtam mi célja volt, de visszatekintve a közben eltelt két hetet, hatalmas változáson mentem át. Tehát A HÁZ ürügy volt..No de ne szaladjuk előre…egyenlőre pótló…

Legutóbbi posztomban épp lenyűgöződtem a budapesti tömegközlekedtető kollégákon, hogy mennyire nehéz közlekedési körülmények között keresik meg azt a keveset. (Sokat nem írhatok, mert a megfigyelői állomány sértésnek veszi) Nos most kifogtunk egy “állatot” akinél bizony aki nem kapaszkodott, az elszállt mint a győzelmi zászló a kanyarokban. Padló gáz, padló fék… Szegény kolléga biztos nem szereti a munkáját. Bár már megkaptam, hogy miért kellene egy buszvezetőnek kedvelnie az utasait,vagy tekintettel lennie arra, hogy embereket szállít, Budapesten nem divat, se idő sem közvetlen kapcsolat nincs rá/hozzá. Nem összehasonlítható a kisvárosi közlekedés egy fővárossal. Nálunk szociálisabb a téma.. Az egy dolog hogy bizony van egy utasréteg, akik napi akcióban utaznak boltról boltra és pijarcról- pijarcra, akiknek nem vagyunk elég jók, ide kellene ez az idegbajos kolléga pár napra. Hogy legyen mihez viszonyítani. Megtanítaná őket megbecsülni az emberséget.
Mindenesetre, nem hiszem, hogy lesz karrierem a BKVnál az én stílusommal, ha innen menni kell majd az önkormányzat helyijárat-rablása idején.

7es busz a Szent Imre kórházig… A házunk utcája a kórházzal párhuzamos utcára merőleges. Amikor leszálltunk a buszról pont az az időszak volt, amikor az emberek mennek haza a munkából. Olyan érzésünk volt, mint aki hazamegy. Egyszerre mondtuk ki a Mercivel, hogy olyan, mintha várnának ránk. Ő először látta a házat. Tetszett neki is a környék. Ahogy belefordulunk a merőleges utcába olyan, mintha átlépnénk a dimenzión… Kicsit Balatonfüred, kicsit Ajka.. Hatalmas fák szegélyezik az utakat, nagy játszótér a közelben.. a “villák” , soklakásos társasházak környezete bennem a Balatont idézi, pedig ez itt Buda… Biztosan nagyon sok ilyen rezgésű hely van az országban, lehetnénk bármikor, de most ide vezetett a Belső Hang. Repkény, vadszőlő, borostyán… fenyők, platánok, kőris fa… Moha, zegek-zugok az udvarokban. Mintha megállt volna az idő…
Amikor közeledtünk felmerült bennünk, hogy mi lenne, ha az udvarban megpillantanánk a Papát, körülötte a kutyákkal, aki pipázva várja, hogy hazaérjük?
Talán a legjobb az volt ebben a képben, hogy egyszerre gondoltunk rá. És nem lennénk magunkra maradva a megélés csodájával, mert az egész életek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani benne az örömünket.
Persze ezen a szinten..
Mert mindig megosztjuk valakivel..
Ha más nem, önmagunkkal..

A házat megnéztük,a szellem hazament,s mi visszamentünk a buszmegállóba, az épp arra járó akárhányas busszal a Móricz Zsigmond körtérre, aztán 4-es metró.
A múltból, a szepesmáriás ódon házak tükörboltjaiból átlibbentünk a jövőbe, ahol kevés választja már csak el az embert attól, hogy a gépek átvegyék felette a hatalmat.
77114223_620078535197982_71381149573709824_n
Szép, de rideg megálló… olyan, mintha a Mátrixba vinne le minket a Programokat a mozgólépcső… Nem egy zsúfolt vonal, itt-ott lézeng egy-egy embernek látszó “tárgy”.
Villog a padló, megjön a vonat , precízen ember által így be nem fékezhetően megáll, nyit, csuk, indulunk…
Gépember közli, hogy hol vagyunk…hova tartunk…
Semmi erőszakos gyorsítás, semmi állat fék… minden precízen kiszámolt… Ijesztő… A pestieknek mindegy. Őket nem zavarja, hiszen értük van. Nem fontos az ember.. Mindenhol mindent átvett a gép.
Minket is?

Keleti pályaudvar- 2-es metró majd Batthyány tér… már sötét van. Erre vártunk..
69455309_959320724438187_3083132837390450688_n

78314142_434763047215040_6159836168868331520_n
Majd 41-es vellanyos- Etele út / Fehérvári út- 1-es vellanyos Népliget…
És busz..hazafelé…

Jó nap volt. Mindenféle negatívumtól mentes. Céllal, de kötetlenül, sokat sétálva.
Az elmúlt két hétben hatalmasat nőtt a szabadságszintem, és nem kimondottan a jó megélések vezettek hozzá.
Inkább az elkeseredettség, a csalódás és a kiábrándultság. Igen. Mert eljön az ideje, hogy az ember feladja a küzdelmet. A változások eddig nem hoztak jó dolgot, inkább csak növekszik a kérdőjelek száma.  Azért, hogy ne ugorjak le a hídról elkeseredésemben nagyon sokat dolgozok magamon és ez a munka egyre nagyobb szabadsággal tölt el, egyre több kötés hullik le a lelkemről. Nem ragaszkodom már semmihez, nem várok el senkitől semmit. Megtanultam értékelni magam és minden alkalmat megragadok, hogy értékeljek másokat is. Mindent megköszönök, ami számomra jó, és mindent megköszönök, ami nem. Már nem érzem rosszul magam attól, ha bántón viselkednek velem. Nem érdekel.
Megdöbbenni még meg tudok.
Ez is azt jelenti, hogy még élek.
Innen megyünk tovább…

Legyen szép napod, köszönöm, ha eljutottál eddig  a sorig. Valamit biztos adott a belefektetett idődért cserében.

78489710_440532243547229_3712437827921772544_n

…és tényleg tükröt tart a világ….” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Névtelen szerint:

    Sziasztok! ISTENI JÓ IRÁS! AZT HISZEM APUKÁDTOL ÖRÖKÖLTED! A fényképen a kislányoddal nagyon hasonlítasz édesanyádra! Szép napot kívánok mindenkinek!

    Kedvelik 1 személy

  2. soulleadertucsi szerint:

    Köszönöm szépen ❤
    Valóban az Apukámtól örököltem az "íráskészséget". Kár, hogy a rajztehetségét nem fejlesztettem tovább, akkor most a karikatúráim miatt üldöznének 😀 😀 😀
    Szép napot kívánok én is 🙂

    Kedvelik 1 személy

  3. Amon Ra szerint:

    Karikatúrák miatt? Bizony lenne mit és hogyan megrajzolni… 😉

    Kedvelik 1 személy

  4. soulleadertucsi szerint:

    Volna is kedvem hozzá 😀 😀 😀

    Kedvelik 1 személy

  5. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️❤️❤️

    Kedvelik 2 ember

  6. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️

    Kedvelik 1 személy

  7. katimamma szerint:

    Mamim….. ❤️

    Kedvelik 1 személy

  8. Bagoly39 szerint:

    “Ez is gáz.. 😀 Régen nem volt ilyen, nem ordítottak, csak leb@sztak egy fülest vagy kettőt és csend volt. És senki nem nézte rossz szemmel.”

    Szerintem meg minden gáz, ami nem értelmes magyarázat, csak erőszak és taposás.
    Ettől ilyen beteg ez az ország, hogy az emberek kb. 90%-a úgy kezelte és kezeli a gyerekét, mint a kapcát. Legtöbb idegbeteg szülőnek a szájába lépnék, annyira undorít, ahogy a szerencsétlen gyerekeikkel beszélnek. Nincs egy jó szavuk, semmi emberi. Egy cserép kaktuszt sem bíznék legtöbb emberre, nemhogy egy embert.

    Kedvelik 1 személy

  9. Tücsi szerint:

    Igen, elég fura már a világ…régen is az volt, mindenféle “állapoton” túlmegyünk a “vége” előtt..így van ez a szülőséggel is..

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

CHARON INSTITUTE

The New Eon

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: