soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

7e985b4006c8fb36ee0d8af7ceb09208

pinterest kép

Ha december,akkor zárás… évzàràs.

Talán a legrosszabb passzban állok neki a 2019-es memoárnak, kicsit sok a sötét felleg a fejemben, de igyekszem félretenni az érzéseket, a múltat és a nem létező jövőt, összeszedni mindazt,amit a 2019 tartogatott.

Ahogy írtam a gondolataim feltűnt,hogy az egész írás a sérelmeimről szól. Elég rossz nézőpont mindig az áldozat szemszögéből nézni az életet, akkor is ha a önmagam áldozta vagyok, ha én vagyok egyedül, aki képes fennakadni mások megnyilvánulásain, mintha szándékosan generálnám a feszültséget a tudatomban köztem és más emberek között.  Pedig a 2019-es évnek egyetlen negatívuma volt talán, amivel nem tudok mit kezdeni,  a FÉLTÉKENYSÉG, (rám féltékenyek, baj hogy létezem) pedig aztán már több mint 18 éve nincs veszélyben tőlem sem asszony, sem ember, sem kutya, sem macska, egér, ágyi poloska… nem kívánom én senki anyukáját, párját, gyerekét jószágát., házát, ételét semmijét, így teljesen tanácstalanul álltam azon szám szerint kettő eset előtt, amit kezeletlenül hagytam és inkább lezártam a kommunikációt.
De ezen emberi önzőségen kívül igazából csak a BECSTELENSÉG, a HAZUGSÁG, A KIZSÁKMÁNYOLÁS szavak voltak jelen, hogy helyzeteket jellemezzenek, de ezekkel meg azért nincs dolgom, mert LESZAROM és azt is aki ezekkel van felvértezve. Mindennapos, tőlem független dolgok…

Tehát a 2019-es esztendő sokkal magasabb rezgésszintet zárt, mint amit elképzelni tudtam ezelőtt egy esztendeje. A fizikai életemben minden haladt a maga útján. A munkahelyen lassú változások vették kezdetét, ami a felszínen és a mélyben is egyaránt rengeteg kérdőjelet rajzolt, de pontosan ezen kérdőjelek segítségével sikerült végre önmagamat a realitás talaján maradva értékelni és elhelyezni a gépezetben oda, ahová való vagyok. Tehát mindenfélefajta negatívum és pozitívum ellenére a “munka” területe 2019-ben pozitív értékeléssel zár.

A fizikai és szellemi lényem fejlődése is pozitív értékelést kap.
Az egészségem romlása nem intenzív, jelenleg látványosan “csak” futómű problémákkal küzdök, de nem is küzdök, annyi, hogy én nem visítozom amikor napjában tucatszor mászok fel a buszra, hogy “de magas ez a busz”, hanem tűröm a fájdalmat, és boldoggá tesz, hogy még van hova felmászni….

A lelkem hatalmas boldogsága az a “lélekszabadság” amit sikerült 2019-ben a belső utazásaim során megélnem és többnyire meg is sikerül tartanom. Idén tudatosult, hogy mindennek oka van, hogy minden megélés fontos, hogy mennyire szervezett és tervezett az Univerzumban minden lépés. Nem vagyok híve az eleve elrendelésnek, de minden jel arra mutat, hogy matematikai pontossággal kiszámítható a következő pillanat az előzőekből, így igazából csak azt éri meglepetés, aki nem tartózkodik a jelenben, ahonnan még látható az előző pillanat, amivel a most megalkotja a következőt…. (ami ráadásul egyszerre van jelen az időtlenségben) .

Idén először nyitott vagyok arra, hogy teljesen új életet kezdjek máshol, ha erre valaki/valami (mondjuk a lottónyeremény)  biztosítja az anyagi fedezetet… Arra még nem vagyok nyitott, hogy fedezet nélkül próbáljak szerencsét, mert a lustasági indexem irigylésreméltóan magas 😀 (ezért is félő, hogy beleröhög majd a Sors).
Idén visszakaptam a vágyam a tervezésre, idén már többet utaztam, idén már szabadabban forgattam a ceruzám, idén már jobban felvállaltam mindazt ami vagyok.
Idén búcsúztam értékes emberektől és idén megtanultam, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Tehát nyitott vagyok mindenre, ami nem korlátozza a szabadságom, nincs időpontokhoz kötve és nem mások privát szférájában zajlik…

Az idei évben nagyon sok pofont kaptam azért, mert embereket magam fölé emeltem.
Megtanultam, hogy senki sem jobb vagy rosszabb másoknál, csak más… Vannak, akik egyediek és nem illenek egy kirakósba sem, és vannak akik abban érzik jól magukat. Én nem vagyok csapatjátékos , nem illeszkedem sehova, de mindenhol jól érzem magam, ahol nincs kerítés.

Idén –ha a saját költségvetésem rovására is– de már jutott pénz “jónak lenni”. Ide is, oda is ha “keveset is”…és a karácsonyi kreatívságokra szánt összeget amoda is eljuttattuk, ami annyit jelent, hogy idén nem okozom problémát azzal, hogy kézzel foghatóan megköszönjem Mindenkinek, hogy szerethettem, marad a jól kezelhető és akár rögtön  iktatható, ám mindenhová eljutó virtuális mód azokkal, akikkel nem futok össze spontánba az év végéig. Jövőre még ennyi problémát sem akarok okozni azzal, hogy a magam módján (túl) élek…

Szerettem volna panaszkodni, de nem tehetem. Felhívta rá a figyelmem az Őrzők, hogy minden, ami velem történik az én kimondott szavaim, az állandó figyelmet kapó gondolataim következménye. Soha, senkit nem okolhatok a negatívumokért,a kudarcokért,  ahogy az első “köszönet is” nekem jár legyen a siker oka bármi és vegyen részt benne bárki, mert minden cselekvés és történés a középpontból indul ki és fut oda vissza. A középpontja mindenkinek az Önvalója… minden, ami történik az Önvalójának a teremtése, akkor is, ha ezek a teremtések másokéval összefutnak.. Hiszen a mások is mi magunk vagyunk és minden és mindenki egy. (de ez egy másik történet).

2019-től nem vártam semmi jót 2018 végén… Illetve a “nagy tragédiát” a munkám , az életem végét…Most át kellene tegyem az aggodalmam 2020-ra,de úgy gondolom, hogy 2020 január elsejére egy olyan éves projektet hirdetek, amiben mindig úgy lesz jó, ahogy van.. Ahol nyitottak vagyunk mindenre, ami jön és mindenből kihozzuk a legjobbat.  Kemény év lesz…de legyen is pont annyira kemény, mint a mostani, nyisson ennyi ajtót , biztosítson ennyi megélést, tartogasson a kemény munka mellett sok csodát , biztosítson ösvényt, utat….

2019-ben nem halmoztam már tovább a karmikus adósságokat, sőt úgy érzem ki van bőven fizetve mind. Az újakat- mert azért vannak olykor megnyilvánulásaim, melyekben ott van némi “él”… azonnal visszapasszolja a TMK erre kijelölt játékosa…
Ha teljesen “véletlenül” örömöm fejezem ki, hogy valami nem rám jut a  kellemetlenebb feladatok közül nem szokott eltelni 24 óra és jól megpakolva felkiáltójelekkel vissza is kapom azt.
Tehát tiszta vagyok és tűrök szótlan, ha rám méri az “áldását” az Úr…

Az év végi búcsúnk előtt itt is szeretnék köszönetet mondani Mindenkinek, aki része volt, aki szívesen volt része az életemnek 2019-ben. Azoknak is köszönöm, akiknek ezt nem okozott örömöt. 😀 😛  Köszönöm a sok kávét, a figyelmet, a nevetést, a képeket, a történeteket, a jó szót, olykor a pofonokat. Köszönöm, hogy nem hagytatok el akkor sem, amikor én Benneteket igen, ezért mindenki írjon be magának egy TMK-s igazgatói dicséretet…  😀
Köszönöm, hogy elfogadtok ilyen kis hülyének (én is elfogadok mindenkit nagynak 😀 😛 wáháháháháháhá…neeem, csak ide illett .. 😀 )

Végül 2019 legnagyobb megélése és bizonyítéka arra , hogy van valami “más” is IMG_20191105_184839körülöttünk az a budai ház, ami elhívott magához, hogy átadjon számomra egy érzést, egy kulcsot, ami a további belső utazásokhoz nyíló ajtót nyitja.
Szepes Mária alakja mindig akkor bukkan fel bennem, amikor fel akarom adni az írást, itt akarom hagyni a nyilvánosságot, mert nem látom értelmét a jelenlétemnek ebben a nyitott közösségben.  Ególényem sokszor sérelmezte, hogy átlépnek rajtam az emberek, s nem vesznek komolyan, mert nincs “nevem” és nincs “tudásom”, nem is értem minek vagyunk mi itt egymásnak.  Szepes Mária Tükörbolt című írása olyan energiát szabadított fel bennem, aminek segítségével sikerült talpon maradnom a legmélyebbre húzó depressziót kreáló energiák jelenlétekor is.
Ezen írás után kezdtem spontán keresni olyan házakat, amelyek tükrözik azt a világot, amit emlékfoszlányokban hordozok magamban,és megjelent a villa képe…cím nélkül volt mégis megtaláltam a térképen, és el is mentem, hogy megtekintsem.. Amikor közeledtünk a házhoz csatlakozott hozzánk egy “szellem”, a “lábnyomai” szellőként kapták fel a faleveleket.  Az út, az utca, a rezgés, a miliő , mind egy másik világot tükrözött… A ház addig volt hirdetve, míg oda nem vitt …aztán eltűnt a hirdetés a netről. Mire visszakísértük a szellemet már nem volt eladó.

2019… most jutottam el arra szintre, amire 21 éve kellett volna lépnem csak nem voltam készen arra, hogy felvállaljam mindazt, ami valójában vagyok. Most 21 év után semmivé lettem s mégis én lettem az egész világ.  Egyik percben ugyan azon aggódom, hogy mi lesz, ha nem tudok hozzájárulni a család bevételéhez, a másikban dimenziók között utazgatom, és lottónyereményről álmodozom, amiből megvásárolhatom a holnapot…

Kb ennyi…. ez volt 2019… most itt a december… kellene, hogy legyen egy kis karácsonyi feeling, de nekem inkább menekülési vágyam van , már unom ezt a nagy csillogást, a felhajtást, a minden évben ugyanazt… csak nyugalomra, békére, apró mécsvilágra, és hulló hópelyhekre vágyom ajándékok, hazug mosolyok, rideg ölelések nélkül…. tisztán… csendben.

…akkor zárás: 2019…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️ Koszonom Tucsim 😘❤️

    Kedvelik 1 személy

  2. Vadóc-Judit wordpress blogja szerint:

    ❤ ❤ ❤ Köszönöm szépen.

    Kedvelik 1 személy

  3. soulleadertucsi szerint:

    ❤️❤️❤️

    Kedvelés

  4. katimamma szerint:

    Tücsimamim ❤️❤️❤️

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: