soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

” -Miért sírsz? Még mindig magadat sajnálod, mert azok bántanak, akiket szeretsz?”
“-Nem… azért sírok, mert nem akarom, hogy azért bántsák majd őket mások, mert nekem fáj”

Tegnap beszélgettem az Őrzőkkel… Megkérdezte, hogy miért baj, hogy olyanok bántanak, akiket én nem bántottam, sőt, úgy érzem, hogy figyelemmel és szeretettel vettem körül. Lehet tévedek.. Tény, hogy mostanában én is hanyagolom azokat, akik úgy érzik “szeretnek”, nem vagyok most fizikai kontaktos, elég kemény küzdelmet vívok azért, hogy ne okozzak még több aggodalmat, gondot a környezetemnek, dolgozom , vezetem a háztartást (enyhe túlzás) részt veszek a Lányom életében, és ha ezek közül egyik sem, akkor aggódom a jövőn, miközben hasztalan próbálom ellazítani a stressztől folyamatosan görcsben lévő izmaim…

Igazából nem az a problémám, hogy “bántanak”, kidumálnak, irigyek, féltékenyek rám vagy csak szimplán hülyének néznek, mert nem szoktam már észrevenni, csak akkor, ha valami nagy dologtól esek el ezek által, például egy jó hangulattól, egy közösségtől, egy családtól, vagy a reménytől, hogy hiába lesz szar az élet a rendszerek nagy változásaiban, van egy pont, ahol jó lenni… Nos nincs. Ennyi…

18update-coaster1-articleLargeMegfigyeltem, hogy amikor kimondom, hogy “ez jó”, vagy “most jó”… vagy “végre jó a csapat”, vagy legyen szó bármiről, akkor van éppen vége…(csak még nem tudatos) és onnan indul lefelé a kocsi a hullámvasúton.  Aki még emlékszik rá, hogy valaha volt olyan , hogy Vidámpark és ült a Ciklonon, vagy a jó öreg favázas hullámvasúton, amiről lehetett látni hogy suhan az 1-es villamos, azt tudja, hogy a kocsi kurva lassan vonszolja magát a csúcs felé… zakatol a motor, feszülnek a csavarok a szerkezetben,az ember szíve dobog ezerrel, majd egy pillanat , amikor felér… eláll a lélegzet, majd indul és nagy robajjal száguld lefelé, kanyarokkal, ívekkel, hogy a bele majd kiszakad… 😀 Na ilyen az élet is…

Megyünk felfelé és felfelé, megdöglünk az emelkedő magasságától és a meredekségétől, majd a csúcson megpihennénk, mondanánk, hogy de kurva jó ez.. milyen szép, és megérdemeltem, hogy itt lehetek, mert beletettem mindent, mire felértem…de vagy valaki meglök, vagy seggbe rúg, vagy csak vihogva kiengedni a testeddel védelmezett féket és zuhansz lefelé… Persze mire leérsz, már csak kevesen ülnek melletted a kocsiban, és ilyenkor a sebeid nyalogatod, nem látod, hogy senki nem marad fent.. mert jön majd a következő kocsi és akik fentről röhögnek rajtad, ugyanúgy le fognak jönni.. És nagyobbat esnek mint Te, mert ők sem számítottak rá, hogy a SORS ott áll a csúcson és egyenként rugdos majd le mindenkit…csak nem mindegy, hogy merre fordítja a váltót, hogy milyen lesz majd az út , hogy mennyire sérülsz, hogy marad-e valamid/valakid mire leérsz…

… én nem akarom, hogy azért, mert nekem fáj, hogy ott nincs rám szükség, ahol boldog voltam, másoknak is rossz legyen. Én nem haragszom senkire (csak magamra még egy kicsit)  és esküszöm, többé nem fog fájni senkitől semmi, mert nem engedek senkit mellém ülni, és én sem ülök le többet senki mellé(!), de miattam senkit ne büntessen meg a SORS...Amit meg én kapok.. nos biztosan megérdemlem… Elfogadom, megértem és megyek tovább.

(jelentem az emberi kapcsolatokról szól az írás.. Nem a családról. Vagy most nem arról…)
heartbeat-normal-ecg-graph-illustration-electrocardiogram-ekg-diagnostic-tool-routinely-used-to-assess-71108214
Eddig mindig, amikor jó volt, jött a zuhanás…nem azért, mert azt mondtam, hogy na akkor most jön a szar, hanem ez az ÉLET RENDJE!!!! Nézd meg az EKG görbét! Egyenes? Mert akkor baj van… Az ÉLET itt van a normál görbében… Jön a HOLD és betelik…felfelé haladunk, megállunk egy lélegzetvételre, majd zuhanunk…aztán evickélünk fel kicsit, majd le…és közeleg az Újhold és felfelfelfel majd zuhanás…és újra és újra ciklusosan. De már nem tudatos, ahogy semmi sem az…

Egy ideje, azonban nem az EKG görbével szimbolizálja az ÉLETET bennem az Őrzők világa, hanem a karmester mozdulataival… 🙂  . Én nem vagyok művész… nem értek a zenéhez, sem a festészethez, sem a tánchoz, sem az énekhez, költészethez, íráshoz sem semmihez. Amihez értek, az az érzésük ezeknek a dolgoknak, és megfigyeltem például a körforgalomban, hogy “ritmusa” van a kormány tekerésének is a buszon.. olyan, mintha vezényelnénk. Amikor a többi úton levő ember partner a közlekedésben -és erre nagyon jó volt a helyijárat, mert itt aztán vannak az úton “partnerek”, akkor olyan “fentről” nézve az egész, mint egy kamarazenekar.. amikor elenged, beenged lépni a “műbe'” az én “hangszeremmel” anélkül, hogy meg kellene bármelyikőnknek állni, amikor tudunk “lassítani” és tudunk “gyorsítani”, amikor félre tudunk húzódni hogy be tudjon szállni az ő általa képviselet “hangokkal” akkor olyan az egész mint egy nagy és tökéletes hangverseny.
Ezért nem csodálkoztam, amikor az “érző ember” “életrendjét” a karmester a030be03f047d83262b60b3c16cfe7c5.jpgvezényléséhez hasonlítottuk… szépen érzéssel, ívesen haladunk felfelé, és egyetlen “szöglet” és egyetlen egyenes van az életünkben, amikor elérjük a csúcsot az adott megtapasztalásban, az adott feladatot bevégezzük, megtanuljuk, megéljük, felfogjuk, meglátjuk és máris indulunk lefelé, hogy újabb lendületet vegyünk a következő csúcs előtt… De ez nem hullámvasút többé és senki nem rugdos le fentről , hanem nincs értelme tovább időzni ott egy jó pillanatnál, vagy egy “rossz” pillanatnál… mert a csúcs a megélés tudatosulása…a hála vagy alázat megélése, és menni kell tovább, mert nincs megállás a Földi létben az idő dimenziójában…

Hát kábé ennyi…
Elfogadás…indulás egy újabb kakikupac felé, amiből majd kikeveredem valahogy.. a lényeg, hogy nem kell senki aki a saját kis fakanalát belemerítse az üstömbe kérés nélkül, mert nem kell benne kutyulni a szart.. én sem merek bele senki kajájába többet.
Azt már megtanultam, hogy nem eszem, ha nem vagyok éhes.. Tehát nem fogadom el Tőled amit tukmálsz, mert megülné a gyomrom..és én sem tukmálom Rád (ez a nehezebbik)
Azt is megtanultam, MOST, hogy nem ülök le egy asztalhoz, ha nem terítenek nekem. De kérem, ha már zavar, ha ott ülök ne úgy add tudtomra, hogy mindenkinek mersz kaját, csak nekem nem, mert nagyon megalázó...
Én is tanulok, nem tudtam milyen szabályok vonatkoznak a vendéglátásra 😀 😀 😀 és mikor uncsi már a vendég…

Ja, amúgy nem szeretek vendégségbe menni… feszélyez… és ezért nem hívok én sem vendéget… mert nem akarok feszültséget…ha majd együtt akarunk enni, kiválasztunk egy éttermet vagy a sarki gyroszost, egy restit, talponállót vagy egy padot és viszünk szendvicset, és újra és újra ha egyszerre éhezünk meg. Azt hiszem ez az egyetlen járható út…nekem.

Két völgy között a fennsíkon…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    ❤️❤️🎉

    Kedvelik 1 személy

  2. Vadóc-Judit wordpress blogja szerint:

    Nagyon jól leírtad Tücsim,mint mindig.Köszönöm,tanulságos nekem is. ❤

    Kedvelik 1 személy

  3. soulleadertucsi szerint:

    Hát köszönöm ❤
    Sajnos volt miért leírni 😦 , de mindig tanul az ember.
    Inkább önmagam leszek, mert mások után hiába fut az ember, ha nekik csak teher, hogy élünk 🙂

    Kedvelik 2 ember

  4. katimamma szerint:

    Én is köszönöm Tücsimami! Mert bizony van mit!!! ❤️

    Kedvelik 1 személy

  5. soulleadertucsi szerint:

    persze Mámim😂😂😂❤️

    Kedvelés

  6. soulleadertucsi szerint:

    ❤️❤️❤️

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: