Tücsökfalvi Tücsök

Wáháháháhááá.

Mai óránk témája a Karácsony. Mi más is lehetne?

Azon kedves “mindegykiknek” akik kifogásolták, hogy “nő” létemre nem otthon gürizem magam szarrá a konyhában, hanem ücsörgöm a buszon jelzem, hogy senki másnak nem köszönhetem a karácsonyi beosztást, csak NEKEM, mert idén a TÜRELEM mellett a REALITÁS továbbra is tananyag volt az LIFEUNIVERSITY-n..

Nem voltam beosztva végig, de titkon nagyon szerettem volna utoljára végig nyomni az ünnepek alatt a pedált az én kis rozoga vezetőülésemben. És a SORS úgy is osztotta a lapokat, hogy végül minden nap ott figyelhettem, hogy melyik emberem nem talál nyitott kocsmát vagy dohányboltot az ünnepek alatt. Arra ugyan nem számítottam, hogy a Jézuska nem hoz nekem másfél hónap alatt két redvás akkumlátort és elégetem a tenyerem rögtön az első nap a szigetelésében kicsit megmihálylott újraélesztő szett csipeszének markolatával, de arra számítottam, hogy ha a legmagasabb rezgésű ünnepekben el tudok köszönni ettől a majdnem 24 évtől, akkor nem fog annyira megviselni, a Sándorok és Péterek korporésönjánek taktikai terveinek valósággá alakulása a nagy elektromos projektben, azaz részemről itt a vége a lelki kötődésemnek a helyi vonalhoz, a helyi közlekedésben adható legmagasabb színvonalhoz, mind az utazóközönség, mind az úton társak felé. Természetesen amíg a nagybecsű mostohacégünk szerződése köt minket ide, addig maradok, ha valaki ki nem akar nyírni előbb valami unalmas vonallal… Megmondom őszintén, hogy nem motiválnak az olyan járatok, ahol 10 percnél többet kell megállás nélkül menni…ahol nincs igény az Emberre, ahol nincs igény arra, hogy köszönjünk egymásnak, mint pl a tipikus “munkás” vonalak, ahol ha lehetne a busz motorján keresztül másznának be, vagy a csomagládába ülnének, csak ne kelljen annyit mondani, vagy fogadni, hogy “jó reggelt”…. Erről ennyit.

Gondolkodom, hogy meginterjúvolom majd a betegszállító cégeket, mert végzettségem és jogsim is van(némi tapasztalattal), csak egyetlen akadály itt is az, hogy nő vagyok szerintem. (meg öreg 😀 )  Mert nekem szükségem van arra, hogy szükség legyen rám, de kizárólag munka terén, mert amúgy nem sokra becsülnek az emberek a fizikai valóságomban.  A munkába bele tudok tenni mindent. Kommunikálni tudok, van empátiám, csak nagyon realista vagyok és nem vagyok korrumpálható. Semmivel. Illetve nem vagyok partner ebben, ezért jó a buszon, mert nem ül mellettem senki, akinek el kellene nézni a sundibundiját.

A karácsonyt így nem én főztem ki, sosem én főztem ki.. A Mamák a papákkal főznek , mi meg megyünk és megesszük. Ha nem lesz ilyen lehetőség, akkor sem fogok főzni, mert  azóta kerül el minket a Karácsony szelleme, amióta az evés lett a központi szerep benne.  Én nem erre vágyom. Én azt hiszem, hogy ölelésekre kezdek vágyni… Igaziakra… És apró csodákra.. Mint amikor felszáll a buszra az ember, és azt mondhatom neki, hogy boldog karácsonyt… De nem kellene elrontani azzal, hogy rögtön sajnálni kezd, hogy nem otthon rabszolgáskodom, hanem itt osztom meg magam két megálló között. Nekem ez jelent(ett) mindent. Nekem nincs másom. Nem tudok teremteni hangulatot, ha senkinek nincs rá(m) igénye itthon. Nagyon próbáltam, de nem ment, mert nem jöttem rá, hogy belül lakik a hangulat. És akkor lesz kint is Karácsony, ha bent is villognak a fények, ha bentről tükröződik ki a világba… Már mindegy.

Idén nagyon elfáradtam. Már majdnem feladtam ezt a karácsonyosdit, aztán beugrott egy érzés, hogy itt bizony mindig állni fog az asztal közepén az a kis fa…a gomba díszekkel és lesz millió mécses, és illat…lesz egy kis meleg citromos tea, meg forralt borocska, lehet, hogy lesz kis kalács…de semmi több. Nem zsíros, nehéz húsokat kell csipegetni, hanem szeretetmorzsákat… Hátizsákokat tölteni szendvicsekkel és meleg teákkal, és meglátogatni azokat, akik az utcán élnek…velük lenni, olyanokkal akik nem tudják visszaadni görcsösen azt a szeretetet, amit annyira vágyunk átadni, de eddig mindenhol csak problémát okozott… Mert senkinek nem kell, mindenki valamilyen formában visszaadja.. Nem tudják, hogy amit kapnak azért kapják, hogy melegítse a szívüket és ha majd sok lesz, adják tovább, tovább, tovább…oda, ahol a legnagyobb szükség van rá.

Szerettem dolgozni az ünnepek alatt… Nem okozott problémát. Voltak akik ebből is ügyet csináltak.. Jövőre simán letaposok bárkit, aki a saját véleményét az én nevemben közli. Nagylány vagyok, majd ha el akarom mondani, megteszem.  Elfáradtam. Idénre…pedig még nincs vége az évnek…még csak most kezdődik valami, valami új…

Ja , nem érdekel, hogy kinek nem tetszik , hogy szerinte nem kéne nyilvánosan írni, szerintem meg létezni sem kéne… Sokkal egyszerűbb lenne minden.