Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

Na…
Igazából nem akartam leírni a gondolataim, mert mindig csak önmagam ismétlem, és tényleg kicsit (nagyon) egoista hangulat urakoldik itt(en), de nem példálózhatok másokkal (a jogaik miatt), csak a saját megélésemen keresztül oszthatom az észt, a saját meg egyenlő az ÉN személyével..

Folyamatosan kínlódom a virtuális világban való jelenlétemmel, de valószínűleg még van benne dogom (magammal) , mert ha nem lenne, nem lennék itt.
Sikerült idáig eljutnom az önmegismerés útján, hogy bevallom magamnak a saját téveszméimet (illetve a mások által rám erőltetett eszmékben felismerem a hozzám nem valókat) Őszintén megmondom, hogy amióta kimondtam, hogy nem akarok senki lenni ebben a világban, az összes megosztásomnak megváltozott a minősége bennem.. Sokkal szabadabban osztok meg, nem nagyon lesem, hogy kit érdekel, egyszerűen a megosztás szabadságát élvezem, illetve azt, hogy nem vagyok rákényszerítve.
Itt máris megvan a válasz a sokat feltett kérdésre, hogy miért nem foglalkozom a buszkormány tekergetése helyett írással vagy fotózással.
nem vagyok képzett és bár kis hazánkban és ezen belül P ā k s államban nincs szükség semmilyen végzettségre, vagy szakmai tapasztalatra,vagy bármiféle vágyra és önképzéssel elsajátított tudásra, azaz szabadság van elvtársak és bátran próbáljátok ki magatokat bármilyen szakterületen, akár lehettek kis túlzással királyok is, ha megfelelő mennyiségű agyhalottal rendelkeztek a támogatásotokhoz, nem kell érteni hozzá.
Én képzett általános ápoló és asszisztens vagyok,s ezzel a végzettséggel már a saját seggem sem törölhetem, mert szakosodni kellene, “önmagam által betanított hivatásos gépjárművezető vagyok, lassan szerény 24 éves szakmai tapasztalattal” amivel már törölhetem a seggem… De nem tanultam fotózni, nem tanultam írni, és nem tanultam hazudni.. bár ez utóbbit is profin műveltem egy bizonyos időszakig életemben, mondván rá voltam kényszerülve, de ki nem… A realizmus tanít meg hazudni és a realizmus tanítja azt is meg, hogy az az ember, aki nem illeszthető senki kisded puzzlejébe darabkénak, az nem hazudik, mert nincs érdekében,minek…

...és nincs érdekében…
Ez egy jó téma… Megfigyeltem , hogy az emberek miképp marketingeznek különböző érdekeik kielégítése céljából. Ki tárgyakat, ezt-azt cipel, ki pénzt,ki szolgáltat, kukit szopkod… ki mit, hogyan és miért. Egy ideig zavart ez a fajta seggnyalásosdi által való “pozícióhoz jutás, vagy annak látszata”, megmondom az őszintét azért, mert én olyan balfasz vagyok, hogy nem tudom, hogy ezt hogy kell 😬😬😬. A mi családunkban nem volt egy seggnyaló sem. Nem volt rá szükség, meg nem is ment volna,ahhoz pofa kell..😊 Nem nagyon tudok magamért kiállni és főként ezért nem fizetek. Ha én egy tábla csokival állítok be, vagy viszek egy üveg italt valakinek akkor búcsúzom, vagy kifejezem a hálám valamiért, ami nekem fontos volt, vagy segítség. De semmiképp sem előre valami célból. Most jöttem rá, hogy irigy voltam ezekre az emberekre, akik képesek magukat ennyire megaláztatni… De már nem vagyok. Mivel felismertem, hogy én semmit nem tudnék elfogadni, amihez nem érzem magam méltónak. Arról nem én tehetek, hogy ha az élet különböző területein nem ismerik el a cselekedeteim, nem az én hibám. elismerni csak az tud, aki tudja mit kell… Aki ért ahhoz, amit teszek… vagy tetszik neki amit teszek… Elismerik a fotóm, az írásaim, van aki itt-ott az embert bennem.. Valamiért… hogy miért az az ő dolguk. Nekem jól esik, de nem akarok senki lapjánál írni, sem fotózni, sem buszt vezetni… Sem nem akarok semmi/senki lenni..

…sem nem akarok semmi lenni. Eddig azt hittem, hogy feladtam valamit és most nullára fogok süllyedni értelmileg , de tévedtem. Most kezdek szárnyalni. Apró, nem érdekcélú visszajelzések erősítenek meg abban, hogy az utam jó…és élvezem a repülést ezen az úton, mert nincs tétje. Aminek tétje van, abból eltűnik a spontaneitás , abba megjelenik valami megfelelési kényszer. Hát bennem nincs. Végre… Bazira hálás vagyok… Nem tudom megfogalmazni mennyire. A karakteremnek muszáj megtalálnia a helyét és van helye… A szabadok között… Mennyivel lenne jobb, ha egy dupla ennyit fizető munkahelyen azon kellene stresszelnem, hogy mikor jönnek rá, hogy alkalmatlan vagyok a betöltendő feladatra? ( Vajon akik több évtizedig képesek ülni ilyen helyeken, azok elhiszik, hogy alkalmasak rá? És vajon, amikor majd mennek át a kapun, visszajátssza nekik a felsőbb én, hogy baszod 30-40-50 éven át hazudtál magadnak?
Hazudtad, hogy alkalmas vagy a feladatra, zsarnok voltál, hatalomfitogtató , s csak látszat volt, hogy féltek tőled azt emberek, mert mindenki tudta, hogy nem vagy odavaló?)

Én nem megyek oda, ahová nem vagyok való… És én tudom- annak ellenére, hogy 24 éven át figyelmeztetnek rá, hogy nem– idevaló vagyok.. Mert ha nem lennék az, akkor nem lennék itt és nem támogatta volna a Teremtés az ittlétem! 😁 Én nem csinálom, amit nem tudok.. Nem is imitálom.. 😉 Sose tettem.. Illetve volt amit, de az egy másik könyv 😛 -…. Emlékszem a sulis időszakokra, amikor kirendeztek a táblához és álltam, mint lófasz a hideg vízben és nem akartam összehozni azt a kettest, akkor sem, ha a tanár elmondta helyettem az anyagot, mert ha nem tudom (mert nem érdekel) akkor nem tudom.. se kettesre , se egyesre.. zéró…zéró… Ennyi.
Ám ha tudom, akkor nem tudja elhitetni senki, hogy nem .. 😊😊😊 .

Tekerem ezt a virtuális egeret, de nem nagyon akadok már fent semmin… Nincs véleményem. Illetve van… de éppen megfelelő az intelligenciám mértéke ahhoz, hogy ne közöljem mindig.. Írásban legalábbis nem.. Nyoma ne legyen… erre mondaná Hofi azt,. hogy “-hogyne, hogy bevigyenek! Még egyszer nem…” 😉

Most ott tartok,hogy ami nem érdekel, azon átsuhanok. Aki sok olyan dologgal foglalkozik,ami engem nem érdekel, azon is átsuhanok… Igyekszem arra fordulni,amerre az engem motiváló energiák mozognak, és már nincs leliismeretfurdalásom azért, ha csak arra lépek,ahol nekem jó ☺️🌷❤️

:)” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    Nagyon orulok ! Igy tovabb Tucsim!❤️❤️❤️

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: