t.t.

kézzel írott sor(s)ok

LotteryBallsGeneric_largeTegnap húzták az utolsó skandim… Nem lottózom többet. Sok minden mást sem csinálok tegnaptól, de ez biztos, hogy így marad.

A lottózásra igazából csak addig volt “szükségem” míg nem érkeztem el az önmagam megismerése című belső utazásnak arra a pontjára, ahol rájöttem, hogy nagyon egy “tudatszinten” gondolkodom, ami jelen esetben azt jelenti, hogy nem tudom elképzelni, hogy ha változik a “rezgésszintem” valószínűleg ezzel együtt más is megváltozik bennem, körülöttem. Amióta részt vehettem a szerencsejátékban (felnőtté válásom egyik nagy előnye, vagy egyetlen nagy előnye? ) , azóta konkrét listákat vezettem arról, hogy kivel osztanám meg a sok pénzt, hogy “kiket vásárolnék meg magamnak” a gazdag életembe statisztának… Ugye milyen szarul hangzik? Pedig ez az igazság… Hiszen emberek vagyunk, és az emberek alaptulajdonsága az irigység. És én nem akartam senkit elveszteni ez miatt.. vagy nem akartam egyedül maradni?
Igen, nekem is volt olyan időszakom, amikor rühelltem azokat az embereket, akik belehúztak rendesen a leszülethető helyek listájába és a hogyan éljük túl, hogy gazdagság vesz miket körül című színpadi darabba vállalhattak szerepet, de örök valóságérzékelő lévén én sosem vonzódtam ehhez a világhoz, így nem is nyerhettem bebocsájtást a titkokat rejtő kapui mögé.

A “nagy barátságom” egy ilyen irigységen úszott el annak idején, ahol nem én, hanem rám volt irigy a “nagy, az egyetlen és örök” barát, mert nekem könnyű… Valóban.. Nekem kurva könnyű, éppen megszületnem sem volt nehéz, a családom amúgy jól választottam, mert relatív realista , érzelmi szinten magasan fejlett és minden irányból tanítást hordozó környezetbe születtem, ahol a szüleim nem születtek bele a gazdagságba, hanem megdolgoztak érte. Így nőttem fel én is… Megdolgoztam érte(m).

Szóval az űrbázisok, lakóparkok, gyerekotthonok és luxusba hajló utolsó lakhelyes, időseknek való paradicsom építése mellett listák tarkították a kockás füzetet, listák amelyen szerepeltek a nevek.. Minden héten osztva a nagy nyereményt…
Már bőven bent laktunk a Faszbuk börténében, amikor kezdtem rádöbbenni arra, hogy senkit nem lehet “megvenni” vagyis engem nem lehetne megvenni, nemhogy örömöt nem okozna mások rám gondolása egy örök elköteleződésben, de pont az amitől ódzkodom, az “örök hála” ami azonnal megöli a barátságok tisztaságát és hazug jelenlétekbe fullad.  Innentől is volt listám, de már nem akartam közös lakóparkot, semmit, csak segíteni másokon, hogy nekik is könnyebb legyen. (ha ez könnyebbség lenne, amiről tudjuk ugyan, hogy nem)

Amikor leírom, vagy elmesélem Neked, hogy empata vagyok, Te meg sem hallod, mert nem tudod mit jelent.. Röviden összefoglalva ÁTOK, mert hallom, amit gondolsz, tudom, hogy mit érzel irántam, és tudom, hogy mit beszéltél tegnap rólam.  Van a képességem mellé azonban a jól működő realitásom, és tudom kezelni az embert, az egót bennem és benned is. Én nem fordulok el Tőled, mert otthon rajtam röhög a családod… Én elfogadlak ezzel a “szinttel” mert én is voltam itt és nagyon megküzdöttem , hogy ne ítéljek el senkit azért, mert nem tud velem, önmagával őszinte lenni. Ezek tanulási szintek, ezek tudatszintek és az empátiával rendelkező emberek képesek érteni mások viselkedését, mert ismerik azokat a szinteket. Ám most jöttem rá, hogy csak azt ismerem az elmebugyor programjában, aminek az ajtaját kinyitottam, a polkain átégetem. De nincs hozzáférésem például a holnap tudatszintjéhez. Nem tudhatom, csak hitem lehet hozzá, hogy amit ma megtanulok kezelni, az holnap kinyitja nekem az újabb csodák, megélések kapuját. A Belső Hang mindig szól, jelez… a legmélyebb depresszióban is ott áll és jelzi, hogy ezek az állapotok nem “rosszak”, ébreszteni próbálnak, mert a leküzdésük közben ismerem meg azokat az igazságokat, melyek nélkül nem haladhatok tovább.

Nem lottózom többet, mert nem tudok mit kezdeni azzal a tudatállapottal, amit az anyagi gazdagság jelent. Eddig attól tartottam, hogy elveszítem a “barátaim”, ha gazdag leszek, most már tudom, hogy elveszítem anélkül is, mert aki nem akar érteni, nem is ért, aki nem akar elfogadni, nem is fog elfogadni. Kevés olyan ember van, akit nem az érdekel, hogy mennyi van a bankszámlán és nem ettől teszi függővé azt, hogy most tudunk együtt nevetni vagy sem.. 🙂

Itt van ez a virtuális világ, a virtuális írásaimmal. A fizikai világban jegyzett barátaim zöme ( és a családom) nem jönnek el, hogy elolvassák. Nem érdekli őket, hogy ki vagyok valójában, mert csak annyit vesznek ki belőlem, amire nekik szükségük van átlépve azon, hogy nekem mire lehet szükségem. Tegnapig igyekeztem figyelni arra, hogy akit szeretek, mit szeret…
De volt egy nagyon kegyetlen pillanatom, amikor rá kellett jöjjek, hogy nincs szükség sehol az ilyesfajta “figyelemre” és nem véletlenül kerüli el a fizikai világom azt, aki valójában vagyok, mert sok nekik a nyűglődésem. Nyilván nem kell mások baja senkinek, csak én vagyok téveszmés, hogy igyekeztem segíteni a jelenlétemmel.
Emlékszem az internet beérkezése, és a bloggerkedés idején meg is mondta az akkori barátnőm, hogy nem érdekli, amit leírok, mert mondjam el neki, neki külön jár… Nem jár… Innentől kezdve  döntöttem úgy, hogy nem beszélek többet csak írok… És már nem fáj, ha nem fontos mindez azoknak, akikhez szerettem volna tartozni, mert jön egy változás, és mi emberek elkezdünk másfelé tekinteni, más kapcsolatokat kialakítani az aktuális érdekeink szerint. Legalábbis már aki…
Van aki nem…
Van aki marad..
Nem hálából, hanem szeretetből..
Nekik köszönöm.
Akkor is köszönöm, ha már én nem vagyok benne biztos, hogy tudom mit jelent szeretni.

az “egy tudatszinű”‘ gondolkodásom hátrányai” bejegyzéshez ozzászólás

  1. neftis76 szerint:

    Igazad van, hogy átok az empataság. Aki nem az, soha nem fogja tudni milyen is az.
    Egy idő után már rutinból azon agyalni, hogy sok vagyok, elnyomni magunkat, aztán megküzdeni saját magunkkal, hogy megint “aláfeküdtem” a megfelelésnek… Hogy ne bántsanak? Vagy hogy nekik jó legyen?
    Ezért jó nekünk ez a virtuális világ. Már ha jó. Mert a valós világunkból az emberek, tényleg nem akarják megismerni ezeket a gondolatainkat, amiket ide kiírunk… Úgy látszik “sokak” vagyunk egyszerre két helyen, mikor mi “mindenhol” ott szeretnénk lenni. Ezért nem nyugszunk soha. Tényleg ÁTOK ez az egész.

    Kedvelik 3 ember

  2. Vadóc-Judit wordpress blogja szerint:

    ❤ 😘

    Kedvelik 1 személy

  3. soulleadertucsi szerint:

    Tetszik, hogy itt vagy. Olyan vagy, mint egy angyal, aki jrlzi, hogy nem vagyok egyedül.

    Kedvelik 3 ember

  4. neftis76 szerint:

    Köszönöm 😘
    Örülök én is Neked. 🤗

    Kedvelik 1 személy

  5. Amon Ra szerint:

    Szeretetből, érdekek nélkül.
    Ennél tisztább nincs, és nem is kell.

    Kedvelik 3 ember

  6. soulleadertucsi szerint:

    ide jutottunk…😂❤️

    Kedvelik 2 ember

  7. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: