Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

Előfordul, hogy várunk egy eseményt, programot, találkozót, s mikor eljön a napja külső 87345810_613742309411335_1059425903433482240_nokokból nem jön létre a találkozó, program, nem tudunk elmenni az eseményre.

Ilyenkor az ember kicsit (vagy nagyon) csalódott, kesereg, ami érthető is, de tehetne ennél jobbat is, amivel újabb ajtót nyithat az önmegismerése útján.

Visszatekintünk a program szervezésének kezdeti pillanatára, majd egyben az egész időre, ami a meghiúsulásig eltelt és láthatjuk, hogy milyen a kapcsolatunk az emberrel, az eseményhez kapcsolódó emberekkel.
Láthatjuk, hogy akartuk – e, milyen gondolatok futottak végig rajtunk közben. A saját, vagy mások elvárásait tartottuk-e szem előtt, mennyi energiát fektettünk a készülődésbe és várakozásba.
Azt is megfigyelhetjük, hogy ezen úton a társaink mennyire támogattak minket,  hogy ők hogyan álltak ahhoz az eseményhez, ami számunkra fontos.
Egy cél , egy vágy amit dédelgetünk, egy esemény, ami felé tartunk nem csak minket érint, hanem mindenkit, aki velünk kapcsolatban van, nem csak önmagunkat, az önmagunkhoz , másokhoz való viszonyunkat fogjuk benne megismerni,hanem a környezetünket is, és azokat is, akik ezen az úton haladnak, akikkel közös (hasonló) az álmunk vagy vágyaink.

Olyan sokszor elmondjuk, de nem hiszem, hogy komolyan is gondoljuk, hogy nem a cél a fontos, hanem az oda vezető út.
Vajon hányan tekintenek vissza egy negatív  vagy be nem következett esemény után, hogy az anyagi veszteségen kívül ( mert az emberek többsége bizony erre tud csak koncentrálni, mi például nem… de felénk a pénz nem vitaalap ) érte-e még valami hatás?
A belefektetett munka által “nemesedett” a lelke, de ebben a világban a lélek és a lélek “nyeresége” illetve “vesztesége” alig kap figyelmet.
Pedig minden onnan indul és oda érkezik. Minél többet kap a lélek – ez az út a célhoz vezető- annál többet profitál majd a test -ez meg a cél…és ha az úton tudatosan haladva mindent úgy teszünk, hogy a lelkünk gyarapodjon a megélések által, akkor ha a célban nem azt találjuk, amit elképzeltünk, sem fogunk sérülni, leülünk arra a piros padra, megesszük a szendvicset és máris indulunk tovább egy újabb cél, egy újabb program, egy újabb találkozó szervezése felé 😉

Nemrég visszatekintettem arra az időszakra, ami nagyon sokat kivett belőlem lelkileg és most jöttem rá, hogy ahhoz, hogy most másképp álljak dolgokhoz meg kellett élnem minden pillanatát pont úgy! És arra is rájöttem, hogy mit rontottam el, mi volt amitől sérültem, de ennek ellenére, pont a sérüléseimen keresztül láttam meg, hogy milyen ember vagyok…

Amikor nem valósul meg egy várt esemény…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Vadóc-Judit wordpress blogja szerint:

    😎 😘

    Kedvelik 1 személy

  2. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: