Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

Amikor közeledtem a megálló felé meg kellett jegyeznem, hogy szegény kisember, aki régen mindig itt vágta a füvet, és már többet sosem, ha itt lenne, akkor most nem érne mellbimbóig ( jó tökig..majdnem ugyanaz már) a gaz…
Aztán leszálltam  és mivel mindenféle zöld és nem zöld virított, gondoltam hátha találok valami témát a napi képemnek…
Amióta ilyen kövér vagyok és amióta nem mozgok eleget ( biztos van a kettő közt rokonság) no meg mióta szétkaszabolódott szikék által, majd merevedett csavarokkal a térdem nem tudok kellő alázattal lenni a világgal szemben, csak kínok árán.. Most mégis úgy éreztem, hogy valami guggolásfélét kellene produkálni, mert virágzott az útifű és körbe-körbe dongott- onnan fentről jelentéktelennek tűnő virágán– a méhék hada.

Szóval gondoltam lövök egy képet és elleszek vele, és tettem is …és csak a buszon tűnt fel a fotók visszanézése közben, hogy valami másik világba cseppentem.  Ami fentről gondozatlan káosznak tűnt, gyomnak,  haszontalannak, az onnan lentről egy csodálatos miniverzumnak… Egy teljesen más világnak..
104094228_974216499704802_1126830770555084445_n
Semmi extra… csak egy kis lándzsás útifű…ittam eleget a szirupját, még csak nem is gaz, hiszen fűben- fában orvosság… És a képet nézve, éber álomba merülve, mint egy méh repkedtem  a magasból jelentéktelen, ám innen lentről monumentálisnak tűnő, tökéletesen kidolgozott  díszes virágok között…  Szembe jött velem a zengőlegyek hada, kövér katicák mászták a tetűtelepeket, hatalmas fehér pillangók táncoltak a lenge nyári szellőben  s közben  idegszál hasogatóan brekegett –100 béka hangján– alattam a minap a buszba szerelt vadiúj lengéscsillapító/ “médindzsemeni”/ minden apró billenésnél …. Egyszerre voltam emberek világában, a mindent letaposó, levágó, saját tar lelkükhöz igazító görcsös rendere vágyó emberekében és repültem hártyás szárnyakon  a Teremtők által tökéletesre tervezett káoszban, fürödtem a virágok porában, táncoltam lepkékkel, habzsoltam kövér tetvek édes nedvét a katicákkal…

Ez csak egy fotó…. egy pillanat, a nyögve leereszkedő, majd fájdalmasan felemelkedő emberi lélek egyetlen pillanata, amit ajándékba kapott a Teremtőjétől…

Feltörtek belőlem az emlékek, mert nem tudok elmenni azon dolgaim mellett, amikor én is a körém teremtett ajándékba kapott csodát pusztítottam. Amikor ennek az útifűnek a fejét saját szárából képzett ” íjba” fogva repítettem, amikor környezetórára büszkén vittük a bogárgyűjteményt, számtalan gyönyörű bogár tetemével, akik napokig szenvedtek az ajtófélfába szúrt gombostűn, míg visszaengedte őket a Teremtő a közösbe… Ez így volt…Mindig elszégyellem magam az emlékeim láttán, ám büszke is vagyok, mert az én gyerekeim már nem reptettek madzagra fűzött cserebogarat és nem vágytak égő cigarettát nyomni a béka szájába, mint tette előttünk egy generáció pusztán szórakozásból..  (mi) már nem ölük pusztítunk “élvezetből” és ha mégis az asztalunkra vágyjuk állattársaink biztosítjuk számára a “kegyes” szenvedéstől mentes távozást a dimenziónkból…

Díszes útifű előhozta belőlem az emlékeket, “megbocsátatta” (ennek a szónak a helyességét nem tudom összehozni) velem a természet ellen elkövetett és elkövetendő bűneim… Beengedett a világába és ezért hálás vagyok… Láttam a csodát, és köszönöm, hogy ezúttal nem eltiprója, hanem részese lehettem ennek a kis mini univerzumnak, ami körül vesz bennünket…
104040546_589121612020112_2070857414292122099_n

…egy pillanatnyi nézőpont váltás…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Amon Ra szerint:

    “…a Teremtők által tökéletesre tervezett káoszban…”
    Emberként nem is hisszük, mennyire tökéletes… De emberi testbe “zárt” létezőként bizony látjuk, éljük ennek tökéletességét.
    Ez utóbbi mindennél többet ér!

    Kedvelik 2 ember

  2. soulleadertucsi szerint:

    Én is így élem meg màr! Mindennél többet ér igen!!! 🤗😍🤗

    Kedvelik 2 ember

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: