Azon gondolkodom, hogy miért ér többet az embereknek a másolat, mint az eredeti?
Talán mert a másolatot készítők tudat és rezgésszintje hasonlít az övékhez?
Miért sikeresebb a csaló, mint a becsületes, önmagát adó ember?
Miért keresettebb a mű, mint a valódi?
Mert olcsóbb?
Minden olcsó, amiért nem (nekünk) kell megküzdeni…
És miért ér többet a hazug seggnyaló , képmutató “barát” mint az az, aki valóban annak látszik ami?
Talán pont azért, mert mindenki a maga szintjén kapcsolódik, és egy csalónak csak csaló lehet a párja, mert fel sem éri ésszel, hogy mit jelent igaznak, eredetinek lenni.
Vagy mert az eredeti emberek lelke túl bonyolult?
És kinek hiányzik a “munka” azért, hogy jobban megismerjék, értsék az összetettségének, esetleges belső ellentéteinek okát?
