Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

… kicsit korlátoz a meleg az írásban, mert az “eszközeim” mindegyike hozzám hasonlatosan funkcióiban csökkent üzemmódba helyezi magát, ha a hőmérő higanyszála (lassan retró fogalom itt az agyondigitalizált világban) elhagyja a 28 C°-ot…

Van pár megélésem és gondoltam megpróbálom egy szintre hozni őket.

Rájöttem, hogy azért sem tudom elhagyni a Faszbukgödröt, mert a téma már nem az utcán, hanem az interneten hever.
Néha előbb hever itt, mint az utcán, mintegy teremtve a fizikai világ káoszát.
Egyre több olyan jel akad, ami azt bizonyítja, hogy vagy “előre jelezték” a múltban a jelen épp zajló eseményeit, vagy ők maguk teremtették meg azzal, hogy leírták őket.
Számtalan film kel mostanság éltre, majdnem ide mertem írni, hogy jó, hogy az “inváziósok” (még) nem, de még véletlenül sem írom ide ( 😛 ) mert ez lesz a következő meglepetése a Sorsnak.

Hát nem hiszem, hogy szeretném a Facebukk élőadásában az amerikai elnök búcsúbeszédét figyelni, miközben a hegyekbe menekülünk épp az aktuális özönvíz elől… Sokkal nagyobb probléma az, ami jelenleg a közvetlen közelünkben zajlik.
Néha úgy érzem, hogy az elménk szintje azonos a csigáéval, mert kimaradnak részletek a történetben.
Tegnap még minden rendben volt, és a “lófaszt a picsádba” volt a válasz minden olyan törekvésre, amit fel mert az ember lánya emlegetni a kivitelezési szektor számára, ma finoman ” kapd be a nyunyókámmal” el vagyok rendezve…
A szavak megváltoztak, a jelentésük nem, de mégsem olyan mint régen.. már nem nevetünk rajta.

Az az ominózus távolsági járat (annak ugyan nem nevezném, mert akkor nem egy ezer éves “krodó” nyögné a mekényesi emelkedőket rajta hanem valami fittebb jószág ) teljesen átrendezte a világomat.
Az agykezdeményemben legalábbis leállt bennem a “pánik” program, közepes erősségű gyomorideg megmaradt attól, hogy már csak nem is kilátástalan a jövőm, hanem csak “jövő”  van -m birtokos rag ( o párdon jele) nélkül…
Van jövő és valahol ott leszek benne, de nagyon kevés a beleszólási jogom.
Erre mondhatnám, hogy szabad akarat, meg, hogy én szabad ember vagyok, ami részben igaz, de egészben e Földön ekkora kihasznált agykapacitással senki nem lehet az.
Illetve de…
Akik nem számítanak normálisnak, akinek az agya nem tudja a “megfelelni vágyás” az “igazodni vágyás” a “béke vágy”, az “egyéni döntések” programját, akinek nincs “énje” attól nem lehet elvenni.

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg épp beolvasztás folyik, a sok külön álommal, vággyal rendelkező embert együtt félő, pánikoló nyájba terelik össze, és kénytelen kelletlen mennek a kolomp után, mert nem igazán van választásuk.
Nevetséges, hogy kommunikálják a “koronavírusos” témát, nevetséges, hogy  nyári szünetet tartott a vírus és terv szerint a legnagyobb nyárban, melegben kezd visszatérni, hogy meghiúsítsa az közösségi létezés minden formáját majd az őszben. Illetve majdnem minden formáját… mert ez az internet elé szögezés nagyon bejött nekik. 😉

Laikus, józan, még csak parasztinak sem paraszti észhiányos agyammal annyit tudtam összerakni, hogy jelenleg az elektronikus azonosításra és nyomkövetésre rendeznek be minket… Bár sosem fogom érteni, hogy miért érdekes a kisember pénzmozgását figyelni, illetve nem csak a pénz, hanem immár szinte reggeli első fingástól az esti utolsó vizeletürítésig minden rezdülésünket nyomon követni, majd megfigyelni az álmaink és a jövőben belénk kerülő chippek segítségével aktiválni az izmok görcsös összehúzódása által kiváltott fájdalmakat, ha nem tetszik az álmunk a rendszernek.

Valószínűleg azért okoz problémát számomra ennek az szervezett nyomorításnak a ténye, mert nem emlékszem hasonlóra, így nem nagyon látszik, hogy a kiút valóban kiút lesz, vagy maga a teljes kontroll alatt végzett életimitáció…

Szóval kb. itt tartok most, hogy igyekszem nem gondolkodni azon, hogy lesz-e szeptemberben iskola vagy sem, de azon sem, hogy miért fizettem ma egy kis (!!!) kosár cuccért az ALDIban 11.000 forintot… Nem cseszem fel az agyam már semmin szándékosan, nem veszek részt semmilyen olyan jellegű kommunikációban, ahol egymást hergeljük és segítünk félni vagy fájni, sem a covidos fos, sem a munka vagy a család terén. Tőlem mindenki azt csinál, amit akar, de jogot formálok arra, hogy én is a saját érzéseim kövessem.
Eljutottam oda, hogy ki félni akar azt hagyni kell félni, aki fájni akar, azt hagyni kell fájni, aki nem enged a meggyőződéséből, azt engedni kell benne maradni.
Megfigyeltem, hogy kimondani a véleményt sokkal könnyebb, mint megfontoltan hallgatni és félreállni még a vélemény alkotása előtt.

Az utóbbi idők legkeményebb leckéje az számomra, hogy meg kellett tanulnom hallgatni.
Rendszerint igazságtalanság ér , mert valósághű ember vagyok és azt sehol nem szeretik. Az emberek büszkék arra, hogy mennyi szabályt megszegnek, és büszkén mesélik mit nem csináltak előírás szerint.  Nem tudja az agyam felfogni, hogy miért érez a magyar ember arra késztetést, hogy lopjon. Mindent lopnak…pénzt, tárgyakat, energiát, életet… Nem értem mire jó ez? Mit kezd máséval? Hova tűnik az a sok pénz, amit az egyre nagyobb kalapokból kiemelnek? Mi az a pluszt, amit meg lehet még élni általa a Földön?
Kevesen látnak a saját “társadalmi szintjüktől” elérő szintek életébe,csak elképzeléseik vannak arról, hogy miképp léreznek azok az emberek…. Aki nem márkabolond, az nem érti mitől különb a 70.000 forintos cipő, mint a kínai….Én nem értem miért menő egy márkát viselni, miért élveznek el a “barinők” attól, ha azt mesélik, hogy jáááj, te is ebben meg abban a szállodában szálltál meg? Úristen, hogy ez milyen menő, hát nem is adjuk lejjebb… de mit?
Én nem tudom mit jelent az a szó, hogy menő… mert nem akartam soha menő lenni.. Engem senki se szeressen a “dógaim” miatt, sem a pénzemért, na meg amúgy sem, mert az csak problémával jár.. mert érdekes módon többnyire viszonzást is várnak (semmi sincs ingyen) én viszont csak pénzért cselekszem parancsra (forda szerint- ha…. de van, hogy azért sem 😛 ) Szeretni meg pláne nem… Nem is várom el…

Szóval megtanultam hallgatni… Akkor is, ha nagyon kellene szólni, már nem szólok… Ehhez, hogy hallgassak meg kellett tanulnom, hogy nem kell senkit megmenteni a sorsa elől… Mert ha én kihúzom, akkor kicsi az esélye, hogy kint meg tud egyedül maradni. Vagy rám száll és állandóan tartani kell, nehogy visszacsússzon (ez egy idő után visszahúzó teherré válik) vagy megvádol, hogy voltaképpen jó volt neki “lent, bent, át” a francért kell nekem belenyúkálnom az életébe… Hát nem teszem.

Szóval megtanultam hallgatni, de ehhez megtanultam elfogadni azt a tényt, hogy mindenkin csak akkor lehet segíteni, akkor kell véleményt nyilvánítani, akkor kell elmondani, hogy “nem akarok beleszólni, de szerintem…” ha ezt kérik, pont mint a gyógyítók csak akkor segíthetnek egy beteg emberen, ha készen áll arra, hogy meggyógyuljon, ha el tudja engedni mindazt, amivel önmagát betegségben tartotta.

Jó dolog hallgatni…
Kezd megváltozni az életem.
Kezdenek eltűnni a rossz dolgok, mert ha nem lehet róluk beszélni, akkor megszűnnek. Nem kapnak figyelmet, nincs ami táplálja őket.
Hallgatok, ha sérelem ér… Kinek mondjam el? És miért tenném? Mi változik meg tőle?
Sérelem akkor érhet csupán, ha nem vagyok tudatos és nem szkennelem be az embert, aki velem szemben áll. Mindenki olyan amilyen. Még a szándékosan gonosz és rosszindulatú emberekben is meg lehet találni a “programot” ami miatt ilyenné lett. Azért meg csak szánni lehet, hogy ezt a Sorsot választotta vagy érdemelte ki. Az egészet egyben nézve igazából mindenki csupán egy minta, egy program, és vagy kompatibilis az enyémmel vagy nem.

117258007_379318469696682_4792367033230050227_nAmikor egyedül bolyongtam Dombóváron rájöttem, hogy mennyire egyedül vagyok és mennyire zárt lett a világom.
Bár van telefonos segítségem, de 125 kilométerrel arrébb, muszáj lesz kommunikálnom azokkal az emberekkel, akik épp a közelemben vannak bármennyire nem szeretnék már senkivel kapcsolatba kerülni, még közhelyes beszélgetés szintjén sem.
Ennek ellenére mindenhol és mindenkivel tudok kommunikálni, igazából bármiről.
Miután megtanultam hallgatni is, mások még szívesebben mondják el a gondolataikat, mert érzik, hogy egyirányú utca vagyok.. Amin bejön az infó, és nem megy ki…
Már tanulságnak, név nélkül sem…
Azt hiszem újra megtaláltam önmagam
És most, hogy nem akarok görcsösen igazságot szolgáltattatni magamnak, jó megfigyelni másokat a csendem nézőpontjából, és megdöbbentő, hogy akiktől esetleg tartottam az agressziójuk miatt mennyire kicsi, gyenge és esendő emberek… pont mit én.. 😉
Ezért van, hogy Te és ÉN… MI  egyek vagyunk..

 

Az “igazság” nem odaát, hanem odabent van. Teljesen mindegy, hogy milyen végkimenetele van egy történésnek, ha TE MAGAD TUDOD, HOGY MEKKORA és MILYEN TÖLTÉSŰ RÉSZED VOLT BENNE….  Sokszor eszembe jut, hogy lehet-e valaki ártatlanul áldozat. A szó szoros értelmében igen, de amúgy nem… Az, hogy helyileg ki hol tartózkodik, az, hogy egy cselekménnyel kapcsolatba kerül , már elég ha tud róla, annak oka van… Az ok nem mindig látható, s bár nem hiszek a “karmában” mégis megéléseim sorra bizonyítják annak tökéletes működését.
Minden, amit tudatlanságomban vétettem megbocsájtást nyert a felsőbb én által, de minden, ami ártó szándékkal, vagy az egyszerűbb út , a lustaság töltetével volt megrakva keményen visszatért, hogy megtanítson a helyes úton való járásra.
Ez alól sem lesz senki kivétel…

Telihold van! Erős, kemény és igazságos a mai… Legyen szép a mostod!

cím nélkül” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Judit blogja szerint:

    Nagyszerű írás,most is mint mindig.Nagyon gyenge lekű ember vagyok,sokat sírok….mostanában megint…De a Te írásaid nagyon sok erőt adnak és köszönöm Neked Tücsim ❤

    Kedvelik 2 ember

  2. Amon Ra szerint:

    “…ki félni akar azt hagyni kell félni, aki fájni akar, azt hagyni kell fájni, aki nem enged a meggyőződéséből, azt engedni kell benne maradni.”
    Ez a legnagyobb szabadság, Tücsim.

    Kedvelik 2 ember

  3. Amon Ra szerint:

    “Te és ÉN… MI egyek vagyunk.”

    Kedvelik 2 ember

  4. soulleadertucsi szerint:

    igen! ez lesz a “szerencsénk” !

    Kedvelik 2 ember

  5. soulleadertucsi szerint:

    Igen, én is így érzem… ❤

    Kedvelik 1 személy

  6. soulleadertucsi szerint:

    Én is sokat sírok, és nem biztos, hogy a gyengeség jele ez.
    Én nagyon erős vagyok, mert ha nem lennék már öngyilkos lettem volna.
    Úgy itt maradni a Földön, hogy nincs értelme, elég nagy erő kell hozzá úgy gondolom.
    De csináljuk… Te is..Én is… Mi is…

    Kedvelik 2 ember

  7. Judit blogja szerint:

    Köszönöm Tücsim,igen ez az!!!

    Kedvelik 1 személy

  8. ÉVA szerint:

    💝💝💝

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: