Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

When-I-Dream-Cover...amikor sokat vagyok itthon ( kettő napnál több az sok) az utolsó napon rendszerint már a munkahelyen töltöm az alvásidőt… Általában kések, elkések, de most reggel visszaaludtam, amit nekem tilos és rögtön munkában találtam magam…
Nem a saját buszommal dolgoztam, mert sok ülés volt benne és szűk az ülések közti járat ( mint a credo buszon) és már este volt, vittem vissza  a buszt a telepre. Hátra mentem és akkor láttam – de teljesen homályosan, elmosódottan- hogy a busz hátuljából az ajtóig végig szórták a szememet… miszlikre vágott papírokkal volt szándékosan beterítve… a padló is szőnyeges volt, amire rátapadtak ezek a papírok és tudtam, hogy nem lesz egyszerű menet ezt kitakarítani.  Baromira elkeseredtem és a város végéig jutottam, valamiért megálltam és egy (jelenleg is) kollégának mutattam mi van a buszban.. Ő közölte, hogy nem ér rá velem foglalkozni…de amikor kiszálltam bevitte a buszom a telepre én meg mentem utána gyalog, de a szokásos nem tudok lépni, mert ólom van a lábaimban és nem haladok előre..
Ekkor megjelent egy mini repülő tárgy és rácsatlakozott a csuklóm belső felére.. Furcsa érzésem volt, olyan, mintha “letöltötték volna” a memóriám… illetve letölteni akarták, de valahogy leszakítottam ezt a piócát a csuklómról és arra ébredtem, hogy folyamatosan azt mondogatom, hogy kilépek ebből a körből, és legalább a családomtól had búcsúzzak el….

A busz “tisztasága” miatti folyamatos küzdelem mindennapos, volt példa a szándékos szemetelésre, de nem ilyen szinten.. A kolléga hozzám állása egy válasz volt arra, amit amúgy is tudtam és nem volt kérdés. Biztos valami változás lesz és előkerül az esetleges munkakapcsolat vele, nem fogom támogatni az ötletet….
A “memórialetölés” nos…tőlem ugyan mit? Semmi tudás nincs a fejemben.. 😛 Vagy mégis? 😉
.Jelenleg olyan szinten vagyok mindennel, hogy tényleg csak annyi kérésem van, hogy a családomtól had köszönjek el mielőtt kiiktatnak.
Kicsit misztikus a dolog, volt benne egy ígéret is, miszerint ha “elengednek befejezem ezt az egész internetesdit”… lehetséges, hogy erre volna szükség, mert ijesztő látni miképp szűnik meg az életünk úgy, hogy még összeköttetés van a testünk és a lelkünk között, még elvileg van tudatunk és szarni még a WC-re járunk, de ha így megy akkor a holnap reklámjában vagy a klozetbe szerelt tableten tudjuk majd elemezni a székletünket és az adatokat megosztani a Facebookon, hogy mindenki láthassa, hogy rendben székeltünk, vagy olyan mobilklozetet hoznak forgalomba, amiről nem kell felállni az asztali gép elől, kimossa, szárítja és púderezi majd a likat…

Mivel sokkal gyorsabban zajlik az élet, mint amihez az elménk szokott sajnos úgy tűnik, hogy az események vonalán több részlet kimarad. Úgy tudnám szemléltetni, ahogy Apa nézni a filmjeit.. Elalszik az első film második reklámjánál és valahol a harmadik film utolsó reklámjának végén ébred és képes összekapcsolni a teljesen különböző történetek eseményeit..

Oda is eljutottam, hogy kezdem érteni azokat, akik a saját illúziójukban élnek és nem engednek belőle.
Elfogadtam, hogy mindenki azt hisz, amit akar, de én azt képviselem, ami én vagyok és már nem kell senki részvétele vagy támogatása hozzá.
Mostanában nem érdekel az sem, hogy emberek egymást miképpen értékelik, kategorizálják.
Az sem érdekel, hogy engem hova helyeznek az életükben, mert nem akarok senki életének a része lenni már.
Nem akarok senkitől semmit, elfáradtam az “akarásban”, és belenyomorodott a lelkem abba, hogy önmagamért igazából az sose kedvelt, akit én szerettem volna. Mire eljutottam oda, hogy örvendjek azoknak, akik önmagamért- de inkább csak a saját érdekeik, elveik (azt hiszik, hogy az elveink egyezése miatt egymás mellett fogunk harcolni valamiért vagy valami ellen, de ez nem igaz, mert én nem harcolok, megélő vagyok, és az én illúziómban túl sok a realitás, tudom, hogy nem győzhetünk, mert a “jó oldal” pont olyan rossz , mint a “rossz”… mindenhol egy a cél… )lehetséges támogatóját látva bennem – kedvelnek, már nem vágyom senki csapatát erősíteni.

Mostanában egyre több kompromisszumot köt bennem a törekvés a jó érzésre, és mielőtt lezárom valakivel a kommunikációt olyan magas szintre emelem bennem a lényét, amilyen magasra lehet és kizárólag a vele kapcsolatos jó emlékekkel zárom le a kapcsolatunkat. Vannak olyan emberek viszont -sajnos- akik nem okoztak semmi örömöt, csak negatívumot, velük kerülöm a kontaktot… Nem vagyok toleráns…és nem is törekszem arra, hogy az legyek. Addig jó, míg meg van közöttünk a minél több méter távolság…

Hát ennyit hirtelen a reggeli visszaalvás és az után érkezett gondolatok káoszából.
Elég türelmes lettem, és türelmesen (nem) várom, hogy merre haladunk, ha marad ez az irány.
Sokszor eszembe jut, hogy egy-egy fantáziával jobban megtöltött film értékelése közben felmerült, hogy dög unalmas az életünk, mert mindig ugyanúgy zajlik…
Amióta van ez a francos közösségi felület jól látszik, hogy minden évben ugyanazt osztjuk meg… minden évben ugyanazt fotózzuk… kevesen vannak az ismeretségi –és azon kicsit túl -körben, akik megtehetik, hogy ne a megszokásaik szerint, ne a bekódolt ütemben éljenek…
Hanem tudnak belevinni némi pluszt.
Vajon velem együtt hány ember unta már a körben járást és teremtette meg ilyen balfasz módon ezt a koronás időszakot, csak, hogy semmi sem legyen megszokott?
Nem is tudom, hogy élénkebb vagy kevésbé élénk fantáziával lehet ezt majd rendbe tenni, vagy egy másik szintre emelni?

Azt tudom, hogy elfogadó lettem és mindenkit szeretek, de senkihez nem akarok kapcsolódni már…
Azt is tudom, hogy ragaszkodom a semmitérő teremtéseimhez, mert számomra a semmi is sokkal élhetőbb mint mások mindene…
És azt is tudom, hogy büszke vagyok arra, ami vagyok, ahová már eljutott a tudatom és arra az erőre ami képes háttérbe szorítani bennem a pánikot és a menekülési vágyat erről a Földről, mert néha úgy érzem, hogy az egyetlen kiút innen az, ha lelépünk a bolygóról, mert befertőzte a korona mögé bújt virtuális világ…

…mai rémálmom és egy gondolat” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: