T.T.

kézzel írott sor(s)ok

117602308_1902509403225538_1745987250550460725_n…nemrég egy rendezvényre vittem a kisnagy lányom és diszkréten ücsörögtem hol a pláza előtt, hogy meg bent, hogy ne legyek látható, de ott legyek ha kellek… ( igen mi burokban terelgetjük a gyereket az élet labirintusában, nem olyan világ van, mint a mi időnkben, igyekszünk figyelni rá).

Amikor kint ücsörögtem az árnyat adó lombos bokrok alatt, a bokor alá dobott borsodi sörös doboz s a belőle kiáradó maradék sör szagának társaságában, körém telepedett a száztagú kisebbségi nagyobbság és úgy éreztem, hogy a családhoz tartozom, amikor a legkisebb középső elkente a lábam szárán a hupikék színben pompázó fagyijának maradványát, majd kiskutya szemekkel kikönyörögte az aranyáras Bubble teám zselés kincseket rejtő maradékát… Titokban örültem, hogy mégsem lettem nagycsaládos, s bár mindig vágytam a zsivajos életre -én az örök remete, a magány bajnoka, az egyre nagyobb csend képviselője- valahogy úgy éreztem, hogy csak tudja a Sors, a Felsőbb Én, a Belső hang,  The Great Programmer , hogy mi a “jó” nekem, vagy csak egyszerűen azért váltam mégis remetévé, mert képtelen az egóm, a lustaságom összeférni egy zajos, állandó programokat szervező világgal?

Elgondolkodtam azon, hogy mennyit változtam az évek alatt, és, hogy mennyire sokat számított -eddig- hogy mások mit gondolnak rólam. Mennyire az határozza meg az embert, hogy mások milyennek látják, milyennek akarják tudni és mennyire nem tudják elfogadni azt, hogy valójában eszünk ágában sincs nekik megfelelni.
Az ember egészen addig hajlandó másnak látszani, ha érdeke van benne, azonban ahogy rájövünk arra, hogy valójában mindenki másnak is csak addig vagyunk fontosak, míg érdekük van bennünk, elkezdünk egyre inkább úgy viselkedni, úgy kinézni, ahogy nekünk a legjobb, legkényelmesebb.

Amikor nem fogadott -nagyhangú, böfögő, ordibáló, fagyit kenő és minden kikunyeráló- családom körében ültem a padon, bent néztem az embereket a plázában. Az egyik asztalnál egy enyhén napbarnított kövérkés idősebb férfi ült egy doboz sör társaságában, mellettem , az elit kávézónál meg két csinos nő…süteményt ettek és limonádét ittak…
Elnéztem mindkét “társaságot” és azt vettem észre, hogy előbb ülnék a napbarnított söröző férfi társaságába mint a két nőébe… A “hanyag” tartás, az egyszerűség sokkal jobban illik a lényemhez, mint az arisztokrata testtartás és kimért villaemelgetés a süteményes tányér mellett 3360 forintért…
Ez az érzés azt hiszem meghatározza a holnapom is. Bár vannak “ismerőseim” az arisztokrata világból is és vannak a pocakos, sörösből, sőt vannak a nagyon gazdagokból és a mélyszegényekből is, mégis inkább lefelé húzok, mint felfelé, mert nem illik a karakteremhez a kimértség, nem illik a karakteremhez a sok szabály, nem illik a karakteremhez az elegancia, én egy teljesen egyszerű ember vagyok, a magam slamposságával , akit baromira nem érdekel és nem hat meg semmilyen külsőség…

Régen nagyon közvetlen és kommunikatív ember voltam és büszke voltam arra, hogy nagyon barátságos vagyok. Ez úgy nézett ki, hogy mindenkinek meghallgattam a baját és csak hallgattam, és hallgattam- ettől voltam olyan kedves és barátságos- aztán eljött az idő, hogy esetleg megosszam az enyém vagy a kérdésekre a választ, akkor hirtelen agresszívnek lettem titulálva..

Elkezdtem leszokni arról, hogy kukát játsszak, vagy teherhordó szamarat. Ekkor azt mondták rám, hogy “megváltoztál”, hogy “bolond vagy” mert “nem lehet veled beszélgetni”. Helyesbítek… az, hogy nekem valaki nyomja, nyomja, nyomja, hogy mennyire jó ember és mégis őt szopatja a világ az nem párbeszéd, hanem monológ, amit nyomhatna a falnak is, mert én nem szoktam egyetérteni azzal, amivel nem tudok együtt rezegni… Igazából azért nem vagyok már senki lelki szemetese, mert megmondom a véleményem a helyzetéről, és ez szinte soha nem tetszik 😛

Szóval… oda jutottam, hogy szerintem én kurva jó helyen vagyok és az irányom is tökéletes… Pont leszarom, hogy kinek tetszik, vagy kinek nem.
Vannak korlátaim.. nem telefonálok és nem ülök be senkivel sehova.. nem beszélgetek, mert nem tudok beszélni.. keverem a szavakat és csapongok a témában. Ezért írok, és akkor írok, amikor ihletem van, akkor válaszolok a Messengeren, amikor ráérek.
A Családomnak bármikor elérhető vagyok, és vannak olyan Barátaim is, akiknek szintén.., de nem élnek vissza ezzel és én sem terhelem őket olyan dolgokkal, amiről tudom, hogy nem valós mégis megerősítést- hazugságot- várok… Nem kell a hülye duma, a vetítés, és csak egyenes kommunikációt folytatok, nincs mellébeszélés…

Mindezek ellenére bárkivel bármiről tudok beszélgetni, de csak spontán… és végre megnyugodott a lelkem, hogy ez jól van így és nem baj, ha soha többé senki nem akar velem ezért “barátkozni”, mert elvagyok nagyon is jól egyedül is 😉
Valószínűleg ezért is van, hogy szinte soha nem vagyok egyedül..

Kb ennyit a megélésemről… Jó nekem így.. és már csak ez számít… 😉
Aki meg hozzám való, megérti ezt…mert Ő is ilyen.. mi ilyenek vagyunk.. együtt, külön, együtt, de külön, külön, de mégis együtt….

 

egy megélés…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Judit blogja szerint:

    Tücsim ❤ Hasonlóan gondolom,és én is ilyen vagyok.Azt mondják zárkózott.Igen mert nem mindenki ért meg,amúgy meg nem is akarom hogy megértsenek,egyet értsenek velem…..

    Kedvelés

  2. ÉVA szerint:

    Érezd jól magad Tucsim ! Nem kell a külvilágnak megfelelned ! Légy te ! Ezért szeretünk !❤️💝💖⭐️🌙

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: