Tücsökfalvi Tücsök

kézzel írott sor(s)ok

A lelki terhek (terheim) felkutatásának első fázisában felfedezett, a kor szelleméhez hű nyilvános megalázások mellett (illetve szerves részeként) jelentős szerepe van a cuki kis lelki terrorkáknak,amit rendszerint a szülők (többnyire anyák) követnek el a gyerekeiken: a saját (mióta érdekember az ember szerintem jelen van) megfelelni vágyásuk beoltása, majd szinten tartása a szomorú ábrázattal, sóhajokkal közölt : ” mit fognak mondani, mit fognak gondolni a …… (szomszédok,a kolléganők, a kutya, az utca, a fa, Isten) rólam,hogy ilyen gyerekem van mint te , ha meglátjàk ,megtudják…stb…Illetve a “nem fogok szégyenkezni miattad” bűntudatot okozó kijelentés.

PX_shame_687_431_80_int

Elgondolkodott ezen már valaki,hogy ennek mi értelme van?🤔

Magam is leizzadok,amikor a gyerek kitalálja,hogy orrkarika, tetoválás egyéb önkifejező eszközök magára aggatására tesz próbálkozást. Miért is zavar ez?

A társadalom összességében előítéletes, rasszista, diszkriminatív… Van egy norma, amit fogalmam sincs kik határoznak meg, és beépül a tudatba, hogy ki kell rekeszteni azokat, vagy meg kell különböztetni, hátráltatni a boldogulásukat,akik nem képesek a norma szerint élni. A valamiféle érdek köré csoportosult tömeg,- vagy ami most válik nyilvánvalóvá,hogy valamiféle hatalom, irányítás- gondolkodása, szándéka határozza meg az adott társadalomban az elvárásokat. Ezt lehet szűkíteni például a munkahelyekre,egyéb érdekközösségekre, de legszűkebb körben a családra, ahol a merev tradíciók teremtik a legtöbb lélekben megnyomorított, saját vagy szerettei által létrehozott kalitkában vergődő szárnyaszegett embert.

Gyerekkoromban nem feleltem meg semmilyen normának. Nem követtem Dr. Spock gyermeknevelési nagykönyvében leírtakat, nem tartottam magam a szüleim elképzeléseihez, nem viselkedtem lányként, nem illeszkedtem az óvodai, iskolai közösségekbe… Nem lettem diplomás, nem vagyok szuper háziasszony,nem vagyok tipikus anya, nem vagyok városlakó,de nem vagyok falusi sem,mert nem sikerült azzá sem lennem. A munkám nem női, akkor sem,ha sok nő vezet…Nem érzem az egységben az erőt, mert nincs bennem versenyszellem. Minden közösségben azt látom,hogy nem valamiért, hanem valami ellen jött létre.

Amikor a szülők a gyereket érzelmileg zsarolják, éppen megfelelni vágynak annak a közösségnek, amiben kénytelenek mozogni. Elvárásoknak, mert a közösség,– és itt például 3 ember már közösséget alkot –megalázza,megszégyeníti a saját tagjait is,ha azok valahol nem felelnek meg a követelményeknek,elképzeléseknek.

Mit lehet tenni?

Semmit.

Valószínűleg azon a tudatszinten,ahol a közösségi létezésük forma a nyerő, folyamatos lesz a domináns emberek agressziója. Amikor kézzel – lábbal hadakozom az orrkarika ellen, nem azért teszem,mert valaki megszól…azok a valakik már régen megállapították,hogy nálam felsőbbrendűek, és bizonyára jól esik nekik,hogy nálam vagy a családomnál jobbnak értékelik magukat. Nem szabad elfelejteni,hogy ez csakis az ő dolguk és válljon egészségükre, hanem mert féltem a gyereket a társadalom agressziójától,illetve az agresszió miatt, egy az orrkarikát támogató szűkebb körben szorulástól,ami egy újabb melegágya az állandó elnyomásnak.

Akkor rakasson valaki orrkarikát,ha képes önmagát teljesen különálló lényként annyi energiával feltöltve tartani, hogy ne legyen szüksége olyan közösségekre csatlakozni, akik az elfogadásáért cserébe rabságba kényszerítik. Ameddig ezt nem látom,harcolni fogok a látványban kimerülő önmegvalósítás ellen,mert az énnek belülről kifelé kell sugároznia önmagát,nem pedig kintről betakarni a semmit valamivel,amiről tudja, hogy megbotránkoztatja a nagytöbbséget.

Bejön a képbe az a probléma is, hogy ha egozik az ember, hajlamos a saját gondolatait,szavait mások fejébe, szájába képzelni. Hogy biztos azt hiszi, biztos azt gondolja, biztos azt mondaná…Biztos? Dehogy biztos….

Ha az ember eljut arra a megélési szintre,hogy képes felfogni az aktuális helyzetét, az aktuális helyzetéből adódó lehetőségeit, akkor hamar rájön arra,hogy teljesen mindegy, hogy a Gizi néni mit gondol róla.

Itt vagyok én. Vannak bizonyos emberek akik számára teljesen mindegy mit írok,mondok, teszek. Mert minden lélegzetvételemben hibát akarnak keresni,mert irritálja őket a lényem. Teljesen felesleges kutatni az okát. Lehet energia, lehet emléket ébresztek, lehet egójukra fájok….Ezeknek az embereknek nem fogok soha megfelelni. Mindig szórakozni fognak rajtam és a teremtésemen. És mindig megtalálják a módját a megalázásomnak ADDIG, AMEDDIG EBBE ENERGIÁT TESZEK, AMÍG EZ ÉRDEKEL…Ide minek megfelelni? Ez valami kihívás? Sok energiát elpocsékolunk a semmiért.

Szeretem azokat az embereket,akik nem lázadásból valósítják meg önmagukat, nem magamutogatásból, nem a társadalmi szintükön leledzők hazug elismerésére gyúrnak,hanem megtalálják magukat abban amit tesznek, ahogy öltöznek, a munkában,amit végeznek és nem foglalkoznak azzal, hogy ez kinek tetszik és kinek nem.

Ma visszapörgettem az időt Balaton híján a busz mozgásenegiájának segítségével, és elengedtem azokat a pontokat, ahol azért éreztem magam rosszul,mert miattam mások szégyenkeztek. Ez legyen az ő bajuk. Nekik feladat ezt feldolgozni,hogy miért érezték így. Érdekes módon én nem éreztem soha szégyent ha valakim szélsőségesen viselkedett, inkább megláttam benne magamat, viszont gyűlöletet éreztem azért,mert a szélsőségesen viselkedő valakim mások gúnyosan megszólták. Most őket is elengedtem…mindenki a maga érték-rendje szerint él és ítél, de aki ítélkezik,az maga is ítéltet!

A saját útját járó ember elfogadja a társadalmi normákat és betartja a szabályok többségét. Enélkül nehéz lenne olyan helyen élni,ahol más hasonló tudatszintű fajok is élnek. Azonban az már tudatosság és intelligencia kérdése,hogy a félénk küldött jeleket miképpen reagáljuk! A szégyenérzet, a félelem a megalázástól , a kiszolgáltatottság érzése, amit a fölénk helyezett,vagy önkényesen fölénk helyezkedő emberek viselkedése, kommunikációja miatt érzünk valószínűleg régi program,berögződés. Ez ellen csak tudatossággal tudunk fellépni. Én azt tudom tanácsolni,hogy nem árt tudni,hogy a velünk szemben agresszíven fellépők szinte soha nem tudatosan viselkednek így,hanem hozott vagy tanult (az ő társadalmi szintjüknek hitt szinten elvárt) viselkedés, nem kell velük a kisebbrendűségi programunk táplálni. El kell engedni a viselkedésüket…ha nem reagálunk magunknak teszünk szívességet vele. Ezt is tanulni kell. Nem lehetetlen. A lényeg,hogy a gyűlölet, félelem energiája mindent táplál,amit nem szeretünk, és addig lesz jelen, amit nem szeretünk, míg foglalkozunk vele.

“Röviden” ennyit arról, hogy mit fognak szólni az emberek,ha megosztom az irományom…🤔😂😂😂🤔

/A lelki terrorhoz annyit,hogy most olvastam egy cikket,amiben már kezdik zsarolni az embereket az covidnineteen elleni szuperoltás beadatásáért…hogy felelőtlen, társadalomellenes aki nem oltatja be magát. Mert a kanyaró is… Hogy lehet összehasonlítani a kanyarót az influenza egyik alfajával? /

 

Cuki kis lelki terrorkák…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Judit blogja szerint:

    Így van!Ha nem reagálunk,nem bocsátkozunk vitába mi járunk jól.Még tanulom…..

    Kedvelik 1 személy

  2. soulleadertucsi szerint:

    Én is tanulom! De látom,hogy működik.
    Tudod azt hiszem elfogadom,hogy már mindegy minden. Ebből a szögből sokkal egyszerűbb lesz “folytatni” az utat.

    Kedvelik 1 személy

  3. Amon Ra szerint:

    Ahogy olvaslak, megragad egy-két gondolat és újabbakat szül bennem. Így hát -hogy ki ne essen semmi-, cikázni kezdek: az érkező gondolatokat azonnal írom, aztán olvasok tovább.

    “…ha egozik az ember, hajlamos a saját gondolatait,szavait mások fejébe, szájába képzelni” – ideje tehát egy újabb szintre emelni az egózást… Mégpedig arra, hogy “épp lesz…rom, ki mondja ki ezeket a gondolataim”.

    “mindig megtalálják a módját a megalázásomnak ADDIG, AMEDDIG EBBE ENERGIÁT TESZEK, AMÍG EZ ÉRDEKEL…Ide minek megfelelni? Ez valami kihívás? Sok energiát elpocsékolunk a semmiért.” – Hoppá! És itt fogalmazod meg Te is ugyanazt, ami az előző gondolatom volt.

    “…hogy felelőtlen, társadalomellenes aki nem oltatja be magát…” – Aha. Cuki. Hát, akkor maradok én is ez: “felelőtlen”, “társad-a-lom ellenes”.

    Kedvelik 3 ember

  4. soulleadertucsi szerint:

    Ugye milyen érdekes,hogy megint egy az út?
    Vagyis mindig…
    Vagy nem is érdekes.
    Természetes.
    👌
    🤔

    Kedvelik 2 ember

  5. ÉVA szerint:

    En is felelotlen tarsadalom ellenes vagyok! Ami a lelki zsarolast illetti volt reszem es szegyeltem a mas szegyenet ! De tudod Tucsim, miota kopogtak es szinte belehaltam , Felebredtem es nem akarok senkinek megfelelni ! A lelkiismeretem vezenyel! Ami ok ! Es nincs buntudatom , sot ! Ami igaz Nagyon sokat segitettel , irasaid felemeltek, erot adtak! Az elmult jo par evben , amikor senki nem tudta, hogy csak letezem de elek ! Legy buszke magadra!!! Nagy lelek vagy es ahogyan megfogalmazol mindent az nem semmi !!!Irodalom !!!Koszonom szepen!😘❤️❤️❤️( olvaslak amint idom akad itt a rohano vilagban , Nagyon keson jelenik itt Meg az irasod ! A fb hamarabb jelzi )😘❤️⭐️☀️

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: