t.t.

kézzel írott sor(s)ok

Ma jó napom van.
Ma mentes napot tartok..
Mindenmentest…
Vírus, munka,félelem, fájdalom, kérdések és válaszoktól mentes napot tartottam mostanáig, de kedvem támadt
előkapni a virtuális tollat és írni pár sort, mert szeretem magam előtt látni a tiszta bloglapra kerülő,
néha általam sem ismert tartalmat hordozó betűket.

Ma azon gondolkodtam a porszívó hangos zenéjében rezegve,
ahogy megy az idő, egyre többször érzem magam ostobának.

Na nem azért mert vannak akik úgy érzik,
hogy sokkal okosabbak nálam,
mert meg vannak győződve a tanulmányaik során bekebelezett tudás mögötti valóságról,
hanem mert ahogy egyre több dolgot kezdek látni,
úgy látom meg, hogy mennyire kevés dolgot láttam eddig.

Beszélgettem a Belső Hangommal,
az Őrzőkkel az engem ért durva atrocitásokról,
hogy nyilván azért ér ennyi támadás,
mert nem megfelelő stílusban közlöm a véleményem a kaméleonokkal,
hanem sajnos beletömörítem a múltban ért sérelmeket tartalmazó ágyúba,
megtömöm a cinizmusommal és kilövésével megzavarom az utópikus világot féltő,
csak a szépet és jót, vagy csakis az uralkodó(k) számára kedvező
kommunikációt folytató emberek érzékeny lelkét a keserű igazságaimmal.

Kétféle út van innen…
Vagy távozom a véleményemmel együtt,
vagy leszarom a lelküket, pont ahogy ők tették az enyémmel.

Igazából egyik utat sem választottam.

Néha felmerül, hogy nem vagyok “normális”,
talán csak annyiban vagyok más, hogy én tudom magamról,
hogy másképp reagálok mindenre, mint azt elvárja a társadalom.

Vajon van jogom írni, hozzászólni posztokhoz, így hogy “bolond” vagyok?

Vajon akinek probléma az én valóságom , miért tart?
Cirkuszi bohócnak?
Mutogatni, és hagyni, hogy megdobáljon a közönség?

A legutóbbi kegyelemdöfés óta furcsa, de szabadságot kezdetem érezni.
Azt hiszem elengedtem, az utolsó embert is, akinek lehet meg akartam felelni.
Nem éreztem megfelelésnek addig, míg nem tapasztaltam meg azt, hogy ő is ember.
Hogy más az értékrendünk.
Hogy más fogalomrendszerben élünk.
Elfáradtam.
Nem akarok senkinek megfelelni.
Nem tudok más lenni.
El kell fogadjam a kritikát, az alázást, azt, hogy
kimondják amit tudok, hogy “illetlen”, unintelligens, aluliskolázott tuskó vagyok,
aki nem tudja, hogy mikor mit szabad mondani, és mit nem,
aki nem tudja, hogy nem szabad
megmondani az igazat, a saját igazát.
(nyilván tudom.. 😉 mégis kimondom..)

Csak egyet nem értek..
Mi a francot keresek én olyan közegben, ahol képmutatósdit játszanak?
Miért nem szarom le?
Minek kell ott hozzászólni egy poszthoz, ahol tudom, hogy úgyis
meg fognak támadni?
Ezért vagyok ostoba…vagy mégsem?
Ez lenne a feladat?

És ezért vagyok itt…
…és ezentúl igyekszem nem lenni máshol.
Csak itt.
Vagy ha mégis, hát akkor viseljem emelt fővel az okos emberek
véleményét arról,
hogy ha hallgattam volna,
most nem lenne mivel összefirkálnom ezt a lapot.

Látod, nem írtam most semmit, mégis milyen sok betűbe fért.
🙂
Biztos nehéz lesz ez a lépcsőfok, amikor be kell vállalni azt, hogy
egy peremvidéki, társadalmi megfelelésből bukott,
cinikus, intelligenciahiányos ember vagyok,
aki ezerszer többet és tisztábban lát,
aki mindent érez,
aki tudja, hogy el fog esni, mégis belelép a gödörbe,
mert minden botlásra szükség van ahhoz, hogy
újabb és újabb szabadság szinteket érjünk el,hol már nem fontos, hogy kinek mi a véleménye arról, amit mondunk vagy teszünk
mert tudjuk, hogy lehet nincs Isten és nem lát, de van egy olyan, hogy “tudatháló” ami mindent
rögzít… minden egyet gondolatot, minden egyes pillanatot…és ott rajta van az igazság.

Lehet, hogy nincs elszámoltatás és nem kell majd felelni arról, ha átlépünk a dimenzión, hogy
mennyi embert tapostunk meg csak azért, hogy másoknak megfeleljünk és lehet, hogy nem lesz
ott Szent Péter a kapuban, hogy mindezt az legújabb tabletjén majd megmutassa, de én
ismerem az utat, ami befelé visz, mert én visszanéztem már párszor, hogy mit követtem el ellened, vagy ő ellene,
mikor beszéltem a hátad mögött, mikor kinevettelek, vagy mikor kívántam neked oktalan rosszat,
én éreztem már terhét a múltban kimondott szavaknak, és tudom milyen, amikor szembesítenek a saját
bűneimmel, azokkal is melyeket el sem követtem.
Elmondom Neked, hogy Krisztus nem szenvedett mindannyiunk bűnéért annyit a kereszten,
mint amennyire fájdalmas
visszanézni a múltat és látni benne, mit tettem vagy csak mit gondoltam azért másokról
hogy nekem könnyebb legyen.

Én ezért vagyok most ilyen, amilyen… én iszonyat terhet cipeltem míg nem tanultam meg megbocsájtani azt, amit a tudatosság
hiánya miatt tettem vagy gondoltam.
Még mindig hibázom, de minden hibám mögött egy fájdalom áll, melyet
nem tudtam még érteni, nem tudtam még megbocsájtani.
Már majdnem kész vagyok, mert már megértem, hogy mindenki program szerint működik és nem tehet arról, amilyen.

Búcsúzóul had osszak meg egy gondolatot. Tegnap éjjel hazafelé autózva megszólalt a Youtube-on.. nem kerestem, csak ott termett a lejátszási listában
ez a gondolat:

” A dharma a felismert egyéni hivatás vonalán végzett kötelesség, és mélyen erkölcsi természetű.
Annak ellenére, hogy speciálisan az individumhoz kötött, mégsem önös, hanem a megtalált, szublimált önmagával
a közösséget szolgálja. Aki ráeszmél embertársai dharmájának egyéni mivoltára, s jelentőségére, az megérti,
elviseli sajátosságaikat,és megbékél velük”

/Wictor Charon- Szepes Mária : Dharma /

… nem merek már írni, de azért ..” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. ÉVA szerint:

    ❤️❤️❤️

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

CHARON INSTITUTE

The New Eon

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: