T.T.

kézzel írott sor(s)ok

Nos, terveztem a címhez írni, hogy ez lesz az utolsó poszt a témában, de lehet mégsem, mert lehet holnap történik valami, amit nem lehet szó nélkül hagyni akkor sem, ha most a figyelmen kívül hagyást választottam. De mire idáig eljutottam történt pár dolog.

Kezdjük(em) a végén.
Ma reggel rosszul lettem vásárlás közben.
Ezt szerencsére rajtam és az Őrzőkön kívül senki nem vette észre.
Olyan szinten megszorította a gyomrom az ideg, hogy elkezdett forogni velem a bolt, meg kellett kapaszkodjak a bevásárlást könnyítő
járókeretben (bevásárlókocsi) és a pillanat törtrésze alatt dönteni a folytatásról.
Ismerem ezt az érzést, már más körülmények között találkoztam vele.
Ilyenkor “kurvagyorsan” kell mérlegelni, hogy megéri -e elájulni a maszk mögött ilyen háborús időkben,
mert ha rám hívják a mentőt, akkor kicsi az esélye, hogy nem visznek el.
Iszonyat alacsony a vérnyomásom amióta nem veszek levegőt a maszk alatt rendesen.
Szinte vegetálok.
Már nincs kedvem belemenni abba, hogy mit jelent
koraszülött tüdővel létezni,
miért nem szabad a házunkban hajtógázzal működtetett sprayt használni, és mit jelent vezetés közben – nyilván stressz alatt- a megfelelő
mennyiségű szabad levegővétel nélkül létezni.
Nem érdekel.
Nem vagyok fontos tagja semmilyen egységnek, nincs rám szüksége senkinek,
pótolható vagyok minden téren az életben.
Ebből következik, hogy amikor elkaptam a kocsi szélét és lefelé tartottam a padló irányába,
igénybe vettem az utolsó lélegzetvételhez való jogom és megtámasztottam a fejem a kocsira eresztett üdítős kartonon.
Vicceltem Őrzőm! Nem akarok még meghalni, vagyis lehet igen, de semmiképp sem a kórházban.
Oda míg a tudatom tiszta biztosan nem visznek be, nem fogják a kartonomra írni, hogy “fertőzött”,
nem fognak hazudni a nevemben, mint teszik máshol , mindenhol….
Mert nem vagyok partner ebben a játékban sem mosolyért, sem pénzért.
Vannak mások kik eladják a lelküket, nem is kevesen, keressék azokat.
Az autómig eljutottam, beültem és forogtunk kicsit a világgal…
Igyekeztem enni pár falatot, de rám nem jellemző módon a zsemle felénél nem jutottam tovább.
Ültem és gondolkodtam.
Megéri?

Tegnapelőtt és előtte történtek olyan dolgok körülöttem, amik sokkal jobban elgondolkodtattak, mint ez ez egész vírusra épülő játék.
Nem megyek bele részletekbe.
Talán a különbséget érzékeltethetem.
A vírusosdi mindenkinek szól, az események a napokban meg nekem, rólam, hozzám szóltak.
Sokkterápia..
Igen..
Sokkoló élményekben volt részem, sokkoltak gondolatok, sokkoltak megélések, sokkoltak az emberek megélése,
a gondoaltaik, azt, ahogy átéreztem minden rezdülésüket.
Hirtelen a koronainvázió egy piti kis játszma lett,
egy pillanatnyi elmebaja az aktuális világnak, egy gyengeség,
egy bazi nagy tükör, amiben jól látszik, hogy mennyit érünk, mennyit értünk,
mennyire vagyunk irányíthatóak, mennyire vagyunk gyengék, hitetlenek, mennyire csak a pénz számít,
mennyire képlékeny a valóság, ha a valótlanság hamis arany fénye felé fordul az elvakított szem.

Közben az élet megy tovább.
S benne ott evezünk együtt , egymás mellett, néha nem egy irányba.
Néha feltűnik, hogy egyedül ülök a csónakban és evezek..
Mögöttem egy egész uszály, és én húzom nagy nehezen magam után.
Már nem édes ez a teher…
Valaha többen eveztünk.
Most az uszályon ülnek és onnan osztják az észt, hogy rosszul evezek
Úgy gondoltam, hogy kiugrom ebből a hajóból és inkább fulladok a sötét,
mocskos, bűzös vízbe, mint evezzem magam mártírhalálra.

Miközben ezen gondolkodtam, újabb híreket sodortak felém a hullámok,
melyekből kiderült, hogy a gályán, melyen rab vagyok a rabok között is vannak,
akik úgy érzik, hogy ők különbek a többitől és rendezgetik az ülőhelyeket az evezőknél..
Mindenki ott akar ülni, ahol kevés az erőkifejtés, de közelebb a vályú,
s ha húzzák harangot az ebédhez, hamarabb odaérnek.
Míg akik valóban húzzák az evezőt inuk szakadtáig ( ó kicsit túloz a “költő”) nem jut nekik,
csak az összetúrt maradék.. (jaj, hogy milyen művészi vagyok HAHAHA)
Ezek a dolgok sokkal közelebb vannak mint a koronavírus..
Mert ezek valóban megbetegítettek.
Nem úgy mint a koronavírus.
Az nem tud…mert nem akar.

Amikor rádöbbentem egy- két hétköznapi igazságra, eltűnt az életemből a korona témája…
Sokkterápia.. a szart a mégszarabbal lehet elnyomni.
Ám van valami érdekesség ebben.
Míg a koronás témát nem lehet megszüntetni,
ez utóbbit, ami valóban létezik, ami valóban probléma, ami valóban fáj,
ami valóban meg fogja határozni a holnapot, ezt lehet tudatossággal kezelni.
Hogy is van ez?
A korona téma nem kezelhető, mert ebben a formában nem létezik.
(nem azt mondtam, hogy nincs vírus.. van… azt sem, hogy nincs járvány.. van…. csak más a neve, és kurvára nem fontos)
Viszont van valóság…van hétköznap és a hétköznapoknak vannak igazságai, amit nehezen lehet elviselni a maszk alatt.
Mert elájul az ember.
Illetve majdnem, mert nem teheti meg, hogy nyilvános helyen legyen rosszul a lelki kimerültségtől
a szomorúságtól, a kilátástalanságtól, és a stressztől,
mert valaki visszaél ezzel is.. és képesek elvinni a vágóhídra azért, hogy igazuk legyen.
Nem.

Történt egy kis változás a Facebook rendszerében,
Az “ismerőseim” nagy részét megszabadítottam a gonosztól.
Tőlem.
Akit még nem, annak lehetősége van megtenni.
Meguntam a privátban érkező figyelmeztetéseket, hogy ki hol dolgozik és miattam, a véleményem,
hozzászólásom miatt került kellemetlen helyzetbe.
Nem kell 30 napra tiltani, nem kell leállítani a követésem.
Nem kell részt venni bennem.
Az utóbbi időben a kiprovokált válaszaim után törlődő posztok, illetve hozzászólások
felhívták a figyelmem fontos tényekre.
Sem kor, sem iskolázottság, sem hovatartozás alapján nem lehet
megítélni az emberek félelem szintjét.
És aki fél az sok hibát elkövet.
Tudom, mert az összes hibám félelemből követtem el.
De most már nincs kitől félem.
Akitől féltem az meghalt itt belül.
Már csak én vagyok.

Koronainvázió?
Három, de inkább négy tábor különül el most szeptember végén (a második hullámban(?)) a legjobban…
1. A vírus, járvány hívők, a tudományt meg nem kérdőjelezők , de az emberi tisztaságot, a becsületet már nem figyelők tábora
2 a vírustagadók tábora
és 3 a realisták tábora… akiknek nem kerüli el a figyelmét az a tény,
hogy van vírus, igaz vannak a vírus által okozható betegségnek sokkal
súlyosabb betegségek is, melyek jelenleg kezeletlenül várják a lélek távozását a testből..és vannak olyan betegségek melyek inkább elmúlnak,
csak ne hívják őket kovidnak…

A realista látja, hogy a vírus nevében sok csúnya dolog történt.
Ellenünk. Nem a maszk..nem a korlátok…hanem ami a háttérben zajlik.
Nem politizálok.
Nem is kell hozzá érteni.
Csak le kell venni a szemellenzőt!
Látni kell.
És amit látni lehet azt nagyon meg kell jegyezni.
A negyedik csoport mindent leszar..
Nem támogatom ezt a hozzáállást.. ők veszélyesebbek mindenkinél.

A korona témában úgy érzem kivéreztem.
Értelmetlenség bármelyik tábort követni, de ha kell a csendes megfigyelők peremvidéki fajtája vagyok a realisták között.
Néha beleböfögök egy-egy nyilvános médiaposztba,
és tesztelem mennyire tudok intelligensen kiszállni belőle.
Általában nem tudok.
De már senkit nem keverek bajba.
Befogtam.
Magamtól..
Rájöttem, hogy vannak sokkal rosszabb dolgok is annál,
hogy rabságban tart minket a Kormányunk..
Az,ha magunkat tartjuk abban…
Annál nincs nagyobb bűn…

Szép napot, estét…reggelt(et)…
Igyekszem kerülni ezt a témát ezentúl.
A politika nem érdekel…
A népbutítást intézményét nem a politika hozta létre, hanem a nép.
Ez ilyen egyszerű.
Elnyomni azt lehet aki hagyja..
Alázni azt lehet aki hagyja,..
Kihasználni azt lehet aki hagyja..
A bérével megzsarolni azt lehet, aki elhiszi, hogy mindenhol ez van a világon.
Téved…a Világot együtt hozzuk létre minden egyes ébredéskor…mindig ugyanúgy..
Mert elhittük, hogy nem lehet másképp.
Lehet…

Örültem, hogy velem tartottál!
Köszönöm!

Eddigi inváziós bejegyzéseim >>> ITT <<<

…nézőpont, megélés az utókornak az “invázió” idejéből -második hullám…(4)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Judit blogja szerint:

    Érdemes hinned a csodákban, hiszen Te is létezel 😇

    Kedvelik 3 ember

  2. Amon Ra szerint:

    “Akitől féltem az meghalt itt belül.” – Már(a) én is kiirtottam magamból.
    “Elnyomni azt lehet aki hagyja.. Alázni azt lehet aki hagyja,.. Kihasználni azt lehet aki hagyja..” – És már ébredeznek sokan, nyílnak a lezárt (leragasztott?) szemhéjak, de még sokan nem hisznek annak, amit látnak… Egyszerűen képtelenek felfogni azt ép ésszel.

    Kedvelik 3 ember

  3. ÉVA szerint:

    Igaz ! Ne hagyd magad elnyomni ! Tucsim, vigyazz magadra! Sz@rd le aki nem fontos ! Es a maszkot hordjak az utasok, NEM TE , mert TE VEZETSZ! itt az utasok hordjak a maszkot , nem a soforok! 💝💖❤️ Veled vagyok , imadlak ! Puszim ⭐️🌙☀️🙏

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: