T.T.

kézzel írott sor(s)ok

Akárhogy kerestem megfelelő szakszót arra az állapotra,
amit épp felfedeztem az aktuális önismereti tréningemen, nem találtam, ezért létrehoztam egy újat.

Kicsit még meg vagyok zavarodva, nem tudom hogy jol kezdjem a mondanivalóm.
talán ott folytatnám az “ott kezdenémet”, hogy amióta hazaértem a Szepes Mária néni utolsó földi relatív fizikai formájának tartózkodási helyétől,
-ahol nyilván nem történt látszólag semmi-
kezd bennem összeomlani egy csomó tézis,
de semmi csalódás vagy negatív rezgés nem kíséri ezt a jelenséget, sőt.

Azt hiszem igaz a mondás,hogy “mindennek megvan a maga ideje” és semminek nem szabad elébe menni,
ahogy a tudásnak, a tudás, a bölcsesség fokozatának megélése is kötve van egy bizonyos tudatszinthez,
hiszen ha idő előtt jutunk egy információhoz, eszközhöz inkább kárt okozunk magunknak vele,
mielőtt megtanuljuk helyesen, a helyén kezelni úgy,hogy hasznunkra váljon.

AZ üresjáratokon és hazafelé az autóban újabban az utálatig hallgatott zenéim helyett inkább előadásokat hallgatok.
Ilyen előadások hallgatása közben “ismertem” meg jobban Szepes Máriát, egy ilyen hazaúton
hallgattam először a Tükörboltot, aztán hallgatom sokszor azóta is, mert számomra még mindig
tud adni valami pluszt. Annyira közel áll az érzékelésemhez az a fajta megfogalmazás, az agyam azonnal képes
mozgó képkockákká alakítani a történetet, pontosan úgy, ahogy a Vörös oroszlánban ,
a Varásztükörben vagy akár a Raguel hét tanítványában
szinte közvetlen közelről szemlélhettem az eseményeket, láthatatlan szereplőjeként a cselekménynek.
Most Mária néni nevéhez is kapcsolódó Szintézis Szabadegyetem igazgatójának
Paulinyi Tamás -nak előadásait hallgattam lelkesen a koronavírusos szarok helyett.
(és mennyivel jobban járok)
Ismerős a stílusa és a humora is (olyan mint az enyém, csak ő kevésbé cinikus)...
Nem keresem a jeleket, nyilván nem hallottam soha és
nem kapcsolódunk telepatikusan.
Realista vagyok, ismerem a képességeim illetve azt hiszem, hogy ismerem őket.
A tudatos álmodás nagyon közel áll hozzám, és a telepátia is, biztos, hogy ha nem lennék ilyen dög, lusta, vagy téveszmés, akkor
simán fejleszthető lennék. Még/ már nem jött el az ideje.
Ahogy hallgatom az előadásokat nagyon sok az elmeberekben elrejtett lezárt ládikáról pattognak le a lakatok.

Éppen tegnap igazolta magát a “jövőbeérzés” képessége bennem.
Egy munkahelyi sugallat illetve egy személyes történés igazolta, hogy rövid intervallumban előre jelzik magukat az események.
Az okok nem jelennek meg… csak a következmények. Például szerettem volna egy másik irányba lépni- de inkább már menekülök,
vagy szebben fogalmazva helyezkedem a jövő évre előre vetített változások miatt,
és tettem erre vonatkozólag érdeklődést, ahol “oké persze” volt a válasz.
Most, hogy élesednek a dolgok a Belső Hang közli, hogy ÁLLJ, CSEND…FIGYELJ…NE VARIÁLJ , NINCS ITT AZ IDEJE…
Állok, figyelek, kussolok…majd jön egy kedves Kolléga, akit az “oké persze” már megkért arra, hogy ő legyen a társa…
Mellbe kellett volna vágjon ez a fordulat. De meglepő módon nem lepett meg mégsem.
Csalódni kellett volna… de nem érzek semmit,
inkább örömöt, hogy nem mentem utána a Belső hangra hallgatva, mert ezek szerint nem voltam kívánatos ezen a helyen.
Nem dramatizáltam túl. Ebből tanítás lett számomra, és újra le kell írjam, hogy
NEM KELL ELŐRE MENNI AZÉRT, HOGY MEGTERVEZZÜK A JELEN TUDÁSÁVAL A HOLNAPOT ÉS A JELENT
TUDÁSÁVAL BIZTOSÍTSUNK BENNE MAGUNKNAK MOST VÁGYOTT HOLNAPOT,
ennek csak egyetlen egyszerű okát kellene keresni, akkor azt mondom, hogy minden nap minden pillanatában változunk.
Fejlődünk, tanulunk,megtapasztalunk, megélünk, változik a megélésünk,
megtapasztalásunk által a dolgokhoz való hozzáállásunk, változik az érdekünk, változnak
a kapcsolataink, akkor is, ha ez nem látványos.
Amióta képes vagyok “kívülről” és nem egó-belülről,
nem érzelmek által befolyásolva nézni körülöttem az embereket, a szeretett embereket,
egyre jobban érzem a változásukat, megélem a pillanataikat ,
a nézőpontjaikat és az azokban bekövetkező apró változásokat.
HA MOST elkezdem megváltoztatni a jövőt a JELEN vágyai alapján, akkor a jövő egy nagy csalódás lesz,
mert azt kapom mire odérek, amit ugyan
én teremtettem, csak már én nem leszek az, aki ma voltam…

Elgondolkodtam azon, hogy nagyon szerencsés ember vagyok.
Ezt sokszor leírom, de újra és újra muszáj hálát adnom ezért.
Képességeben áll visszatekinteni a régi énemre, a tegnapra, az ezelőtt egy pillanattal elhagyott énemre és
sokszor látom, hogy a pillanatokban megjelenik annak a fájdalma, hogy az életem teljesen semmitérően múlik, múlt el.
Hogy mennyi mindent tehettem volna, ha nem lettem volna depressziós a gyerekágyban,
ha, és ha… ha nem lennék ilyen lusta gyárilag.
Ha okosabb lennék, ha agy lenne a jelenleg káposztát tartalmazó agyam helyén..stb…
Ám ha visszatekintek, nem volt olyan napom, ami üresen vagy céltalan, értéktelenül telt volna el.
Minden napomnak célja volt, minden döntésemnek következménye, és minden következménynek tanulsága.
Minden tanulság, ami tanítás szintre tudott emelkedni az megtapasztalássá vált, és emelte a tudatszintem, a rezgésem.
Ezen az úton volt egy időszak, a kezdetek kezdetén,
amikor úgy gondoltam, hogy csatalkozni kellene egy szellemiséghez, és
azt követni. Ez a “monotücsiségemből” fakadó egyszerű fejlődési út lett volna, ahol nem kell semmit csinálni csak
menni valaki más által kitaposott ösvényen.
Az fel sem tűnt, hogy nagy lustaságomban nem voltam rest vagy 36-8 könyvet elolvasni.
A “spirituálishoz” közelítő és kimerítő irányzatokat, a hitrendszereket.
Nem mélyen ugyan, de a felszínességben mindig megtalálva a lényeget
megismertem a nagyobb csoportokat mozgató vallásokat,
hit és hiedelemrendszereket (ha mást nem is, de azt tudtam, hogy vannak) és egyvalamiben biztos voltam
egyikhez sem fogok tartozni.
Akármennyire egyszerű az élet a szabályok között, nem vágyom rá, hogy mások mondják meg, hogy
mire gondolt a költő… Egy ideig lelkesen próbáltam eljuttatni az én nézőpontom másokhoz.
Nem is olyan régen még támadásban lendültem, vagy félelmet éreztem, csalódottságot, ha valaki más nézetekkel volt szerelt,
mára már nem érzek semmit, ám elkerülöm azokat az embereket, akik más megéléseit dobáljék sajátjuként és
mások- közösségek- hitrendszerével próbálják megtámadni az én Belső hangos érzéseim.
NEKEM CSAK AZ ÉN SZINTENEM- azaz a BELSŐ HANG SZINTJÉN- VAN ELLENFELEM
egy nézet, vagy érzés különbség kivesézésében.
Semmilyen tudomány nem képes felülírni az én
érzéseim, mert az nem lehet az enyém, bizonyíthatja millió ember az egy ellen, amivel nem tudok együtt rezegni.
Nem akarom ezt a csodálatos posztot az aktuális helyzet kommunikációjának ferde mivoltával elrontani,
de személy szerinti megélésemmel szembe jöhetnek az érvek, jöhet a tudomány vagy a rendőrség,
a megélés az pont annyira VALÓSÁG, mint mi benne… Az egy dolog, hogy az emberek lassan azt kezdik valóságnak látni,
ami az érdekük… És (megdöbbentő) de vannak, akiknek ez az érdeke. POntosabban ki is mondhatjuk, hogy
a nem tudatos ember csak az érdekei szerint kommunikálja az aktuális eseményket.
Azaz mindenki aki a A oldalon áll, az azt vágyja…,és tesz s róla, hogy igaz legyen.. a B oldal is arról tesz, hogy az A-nak igaza legyen azzal, hogy
folyamatosan cáfol… Észre sem veszi, hogy az egy dologra irányuló állítás és tagadás azt az egy dolgot teremti.. 😛

Tehát… visszanézek.. nincs sor…nincs szekta, nincs vallási meggyőződés…
…ha van olyan csapat, hogy BELSŐ HANGOSOK, akkor
én ott állok azon csapat perifériáján, mert ahogy ezt a csapatot valaki elkezdni szabályok közé feszíteni
már az Őrzők és én ott sem vagyunk.

A tanítások..
Az emberek elvárják, hogy eléjük tedd a tudásod…
Itt van , nesze….ja, hogy nem érted?
Tücsimami megrágja neked?
És akkor most hamm…egy kiskanálnyi… jaj, hogy nem szereted ezt sem meg azt sem benne?
Valamikor voltak ilyen vágyaim, hogy “fedezzenek fel” ,és ha felfedeztek míg alszom- nehogy meg kelljen mozdulnom egy millimétert is-
valaki programozza be az agyam a tudásra.. Nekem semmit ne kelljen ezért tenni.
Az ugyan fel sem tűnt, hogy sok könyv, mások megélésének megértése, a sok belső hangos kép mind mind munka..
Azért megfordult a fejemben, hogy munka nélkül akarok gyümölcsöt…
Nyilván nem kaptam.. 🙂
Te sem fogsz… 🙂
A tanítók ott vannak a katedrán…és leadják az anyagot… ha ott vagy, ha nem…
És mindig lesz akit érdekel és ott lesz…Ha kérdeznek, válaszol…
Vitázni nem fog, a Te nézeteidre nem kíváncsi, mert a tanítók azt tanítják, amivel együtt rezegnek.
A belső hangjuk választja ki , mi az igazság számukra…
Ezért kell meghallgatni, olvasni mindent és hagyni, hogy érezzük mi az, amivel
együtt tudunk lélegezni.
Amivel együtt lélegzünk, az már a miénk, a részünkké vált.
Ha megéléssé emelkedik bennünk, akkor már taníthatjuk mi magunk is.
Akkor az a mi valóságunk. A mi valóságunk nem veheti el, nem írhatja át senki.
Amit megélünk, az meg nem változtatható. Aki erre törekszik, hogy a múltat állandóan átrendezze,
az tudatot próbál módosítani önző módon saját érdekből egy nagy közös érdekre hivatkozva.

Mi ez a “monotücsiség” ?
Egyirányúság…és az ebben található kényelemre való törekvés.
Nyilván nem működik és eén ettől vagyok agresszív.
Én monogám vagyok.
Úgy gondoltam, hogy van egy társam és ő multifunkcionális lesz szémomra.
Tehát egyszerre társ, barát, elvárs, test-társ, lélek-társ. Akkor nekem nem “kell” senki mást
szeretnem, és ez nekem kényelmes, mert nem tudok szerintem szeretni.
Egy hozzászólásban írtam, hogy kétféle ember van számomra…az egyik, akitől rossz érzésem támad…
lehet ez félelem, gyűlölet, irigység, fájdalom, bármi, amit negatívnak mondhatok. Nem érdekes miért.
Őket illő elkerülni, valószínüleg úgyis jelen lesznek egy-egy tanítás, vagy megélés elejéig, de nem a vágyott kategória.
És vannak akiket meglátok, és legyen bármiféle ellentét is az egóink közt, integetek, látványos öröm ül az arcomra, mosolygok öntudatlan..
valószínüleg őket szeretem és tőlük elfogadom ezt. Ám azoktól nem akik a negatív oldalon lebzselnek, akkor sem, ha nem tehetnek róla és nyilván
nem tehetnek róla…
Az én mono-létembe nagyon nehezen férnek bele mások, mert a téveszméim miatt nem tudom elképzelni sem,
hogy mi a francot akarnak tőlem, és mit kellene tennem ezért cserébe.
Én lusta vagyok..nincs ugyan időm rá, de ez egy kódolt tulajdonságom. Nem megyek senki után.
Nem lépek, és rémálmaimban is térdig süllyedve próbálom vonszolni magam a betonba, miközben az idő vasfoga már rágja mögöttem a képet…
Nem megyek, nem lépek, mert visszatart valami ismeretlen erő…a “lustaság szelleme” 😀
Nekem a baráti kapcsolatomra is ez a monogámia jellemző, ám pont abba ment és menek tönkre, hogy
nekem a barátságról más elképzeléseim voltak régen. Én mindent vagy semmit alapon létezem.
De a barát jelölteknek ez sok…a mindent… a semmit meg azt jelenti, hogy ennyi volt…
De csak erre meg csak arra nem vagyok jó… így nekem ezért vannak beszűkülve a kapcsolataim, mert nem tudom kezelni őket.
Az már rég nem érdekel,hogy ki mit vár el tőlem, mert nekem már senkitől nem kell semmi.
Csak a pillanat… abban vagyunk és legyünk egymásnak.
Minden ennél több, már érdek.

Nem akarok egyirányú lenni… ezért nem szeretem ezt a monotücsiséget… most, hogy ott voltam a temetőben, hát
ez feloldódott valahogy és nyitottam… belfelé… amire belülről rávetődik a fény, arra nézünk és lassan minden sötét pont
megvilágosodik.. De addig még van pár emelkedő és lejtő…

Szép napot Nekünk!

Monotücsi” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Judit blogja szerint:

    ❤ 😘

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: