T.T.

kézzel írott sor(s)ok

-királyi fejdísz mentes poszt-

Nem tudom, hogy kit mi vezérel arra az útra, hogy spirituális mélységeket és magasságokat vágyjon megismerni,
de azt igen, hogy engem nem tudatosan egy testen kívüli élmény vezetett rá, bár már abban sem vagyok biztos, hogy nem álmodtam az egészet.
De azt hiszem ebből az időtávlatból már nem is lényeges, hiszen elindított valami “az úton”…
Sokszor elhangzott, a friss vagy nem olyan rég óta skubizók kedvéért elmondom, hogy sok izületi műtetem volt, gondolom gyártási hibából
kifolyólag elég gyenge a kötése az elég erős csontozatomnak, szóval itt-ott farigcsálás történt, s ezen farigcsálások 90%-ban narkózisban hajtattak végre.
Nekem az “altatás” már élmény volt, mert nem nagyon emlék szik az ember arra a pillanatra, amikor átlép az alvás fázisába, hacsak nem
épp a bárányokat számolja és emlékszik rá. hogy Biri még átugrotta a kerítést, de Bari már csak félig és következő pillanat már az ébresztő
kicsit sem vágyott zaja volt, ám az intravénás altatásnak megvan a pillanatnyi szépsége (az “anesztes orvos” gyönyörű szemein kívül )
igyekeztem kitolni azt az időt, míg a vénába adagolt altató hatni kezdett…
Nyilván nem sikerült megfogni..de nagyon közel volt …
Egy ilyen akció túl jól sikerült, és nem voltam ébreszthető…
Vagy történt valami vagy nem..de felülről láttam a kórtermeket.
Ennyi volt a történet, és ezen történetbe kapaszkodva kezdetem el kommunikálni a “spirituálisnak hitt fejlődésem” az én hitem és megélésem szerint.
Vörös Oroszlán az elsők között 1994-ben….nem értettem, elolvastam…de nem érintett meg jobban…azonban a magokat szépen elszórta az akkor
még terméketlenséget mutató talajomon… (aztán olvastam 2006-ban, amikor a fejemre esett a polcról…,
aztán 2012-ben, 2015-ben és most 2020-ban is újra, kicsit más nézőpontból, minden szót, vesszőt értelmezve került napirendre “Adam Cadmon kézirata”
)
De nem erről akartam írni, illetve… A Vörös oroszlán egy regény…elméletileg fikció, ám sok regényt ismerve egy sem volt ennyire élő és valóságnak
hihető mint ez. Folyamatosan változtatja a hangsúlyos részeit olvasás közben, magával ragadja az embert és soha többé el nem ereszti.
Pont ezért ide is kell illesztenem ezt az idézetet az elejéről, mert ez így igaz:

„A titkos tudományok útjára senki se lépjen rá vakmerően, mert ha egyszer elindult rajta, célhoz kell jutnia, különben elveszett.
Ezen az úton kételkedni annyi, mint eszelőssé válni,megállni annyi, mint elbukni, visszahőkölni annyi, mint feneketlen mélységbe zuhan.
Te, aki e könyv olvasásába kezdtél, ha végigolvasod ésmegérted, uralkodóvá vagy őrültté leszel.
Ám tégy vele, amit akarsz – se megvetni, se elfelejteni nem fogod.
Ha tiszta vagy, fáklya lesz előtted, ha erős vagy, fegyverré válik kezedben, ha bölcs vagy, bölcsebbé leszel.
Ha azonban romlott vagy, akkor ez a könyv a pokol tüzévé lesz benned; éles tőrként hatol át lelkeden,
s lelkiismeretedet a megbánás és örök nyugtalanság súlyával terheli meg.”
                        (Eliphas Levy: Rituel de la Haute Magie)

Ha regény ha nem, önmagát akarta megíratni és a legjobb EMBERT választotta ki magának ehhez.
Szepes Mária úgy fogalmaz minden művében, hogy képes az agyat rákényszeríteni arra,
hogy azt lássa, amit a legnagyobb tudásához képest látni bír.
A Vörös oroszlán elég nehéz olvasmány, mert sok benne az olyan szó, amit nem ismerhet mindenki,
köztük én sem, és vagy utána olvas, vagy teljesen értemét veszti az egész.
A szavak jelentéstartalma csak azok előtt válik a könyv “lelkének” szándéka szerinti értéssé,
ha ugyanazt jelentik az olvasónak, mint a könyv íróján át annak a felsőbb “hatalomnak” ,
ami ezen az úton mutatta meg magát és vált azon útkeresők részévé akiket kiválasztott magának.
Varászkönyv…
Nem mondom, hogy boldogság az olvasása..
Engem mérhetetlenül elkeserített az első két alkalommal..
Mint már írtam én a sült galamb várók népes táborában dekkoltam sokáig ezen a területen (is)
és nem nagyon tetszett, hogy nem ígér a könyv könnyű megvilágosodást, sőt semmilyent.
Ezek után illetve közben találkoztam OSHO összes művével, aki szintén nem kecsegetett semmi jóval,
sőt kioperálta a mélyemből az egóm és azóta szellőzik és próbálgatja a határait egyáltalán nem okozva ezzel nekem örömöt.

Tehát mondjuk úgy az internet -a házunkban- megjelenése óta (2004) indul a komolyabb “lélekfejlődés” bennem.
Közel 16 év telt el úgy, hogy szinte minden irányzatba belekukkantottam, olvastam, hallgattam, néztem, gondolkodtam.
Megtanultam megélni mindent kívülről értékelve a tapasztalataimat. Megjártam az egóm poklait.
Az összes (vagy legalábbis a negatív oldalon eléggé sok) személyiségmintát lemodelleztem.
Irigység, önzőség, ostobaság, nem is tudom már hogyan fogalmazzam meg a kínokat,
amiket nem tudtam magaménak elfogadni, de kétségtelenül belőlem jöttek elő démonként szorongatva az összes csakrám.
Nyilván fejlődtem, felismertem őket, bennem, másokban….kimondtam a nevüket, eltűntek…
így ment ezt 16 éven át…
Az utóbbi egy-két évben azonban valami megváltozott. Már kívül nem kerestem a hibákat.
Nem nyúltam bele emberi sorsokba, s bár van még elengedési feladat, csak arra koncentrálok,
hogy a saját programomból kiírjam azokat a jegyeket melyek nem szolgálják az utam,
engem és olyanokkal cseréljem ki, melyeket megtagadtam bennem.
A negatívum nem attól lesz negatív, hogy neked nem teszik bennem egy tulajdonság,
pl “önértékelési zavar” , hanem attól válik negatívvá., hogy akadályoz a haladásban.

Azt tudjuk, hogy addig maradnak számunkra negatív emberek a környezetünkben,
illetve addig tűnik fel a töltésükben a negativitás, míg magunkban nem fedezzük fel önmagunkban a bennük felfedezett negatívnak érzékelt jegyeket.
Ha megtaláltuk akkor eltűnnek…nem lesz fontos többet, hogy Sheepbácsi meddig púposkodik még látóhatáron,
a figyelmünk egy újabb feladat fogja lekötni nem az, hogy ezt figyeljük, mikor helyeződik végre a látómezőn kívülre.
Azokat az embereket, akik bennem örömöt váltanak ki ajándéknak tekintem a Sorstól, pedig ők is hordoznak valamit belőlünk.

Azonban azon az ominózus temetőjárásos napon minden megváltozott.
Összeomlottak bennem a hitrendszerek.
Teljesen üresnek, és ostobának éreztem magam először, majd könnyűnek és szabadnak.
Csak egy dolog maradt biztos bennem:
A VEZETŐM BELÜL VAN.
Kívül vannak tanítók, mesterek…igaziak és sarlatánok, teljesen mindegy.
A sarlatánokat azok találják meg, akik pénzért akarnak tudást venni.
Az igazi mestereket meg azok találják meg, akik munkával akarnak fejlődni.
A sarlatánok utánad viszik a tudást… a mesterek nem mennek senki után, hogy eladják a portékájukat, mert
megtalálják őket a tanítványaik…
A VEZETŐM BELÜL VAN.
A mesterek rávilágítanak utakra, a mesterek a kezedbe adnak eszközöket, a mesterek megtanítanak látni,
megtanítják azt amit ők tudnak, de egy mester sem
fogja azt mondani, hogy csak az ő tudása, csak az ő hite, csak az ő útja a jó.
Az egyetlen és igaz út a BELSŐ HANG útja, mert csak a BELSŐ HANG, a FELSŐBB ÉN TUDJA, hogy MENNYIT BÍROK EL…

Gondoltál már arra, hogy egyszer rájössz, hogy “hazugság volt minden, amit hittél” ?
Minden összeomlik, ha megmozdul az alap…
Ott marad az ember egymaga…
Vajon mit tesz?
Halálra siratja magát a romokon?
Vagy újból összetákolja a maradékból magát?
Újra ráépít a romos alapra?
Másokhoz kuncsorogja be magát?
Mások templomában lel nyugalomra, feladja a keresést és
beáll a birkák közé, hogy kolompszóra legelje az lerágott letaposott fű maradékát?
(nem, most nem hivatkozunk a birkabigyókra…! NEM! NA…)

Én most mit teszek?
Először is elmondom, hogy ne kövess, mert nem vagyok vezető..
Ne higgy nekem, mert nem vagyok tanító…
Semmim nincs…
Képeim vannak a fejemben, eldönthetem, hogy igazak vagy sem.
Hogy Adam Cadmon létezik és itt bóklászik, vagy éppen a Facebookon LIVE-ol…
Vagy hogy került a Vörös Oroszlánba Saint-Germain és vajon ha csak regény, miért kerestük tizen éven át őt,
paraszti sorba nem fog lehajolni egy nemes sem, és tudnom kellene, hogy Szepes Mária sem
és a barátai és követői sem az én társadalmi szintemről valók…
Mit keresnék mégis én itt ebben a gondolathullámban és mit akar nekem elmondani a tükörbolt?

Semmit nem tudok, csak azt, hogy a VEZETŐM BELÜL VAN és az irány, amibe tartok az jó, az az enyém.
És boldoggá tesz, hogy írok.. mert egyre többször és egyre szabadabban teszem ezt.
Az internet segítségével munka közben sem maradok le érdekes előadásokról, éy meglepően nyitott az agyam a jó
előadók történeteire, amik egytől egyig mind olyanok, mintha már hallottam volna őket, pedig nem.
16 évnyi keresés végén elmondhatom, hogy nem jutottam sehova, de sokkal bölcsebb vagyok mint 16 éve…
A bejárt út ezek szerint egy másik dimenzióban vitt messzire és kanyarodott velem újra ide.
Egy nagy dolog változott..
Nem mondom többé, hogy itt vagyok és tanítsatok..
Azt mondom helyette, hogy elindulok, és tanulok.
Én választom a szakot…
Én választom a mestert…
Az én belső vezetőm mutatja az utat , de én már templomot többet nem építek.
nem kötelezem magam el egy hitrendszer mellett sem, de nem zárkózom el egy pásztor szava elől sem, mellyel
saját nyáját tereli, mert mindenben ott lapul a tanítás és mindenben ott van az eszköz arra, hogy újabb ismereteket
szerezzünk, tapasztaljunk, éljünk meg, és adjunk tovább…

Semmi sem biztosabb annál, mint amit a Belső hang súg,
és ha látszólag félre is vezet, vagy szembe visz a tömeggel,
okkal teszi, akkor is az a mi utunk…


Ó….majd elfelejtettem..
Volt mindig egy vágyam, amit a Tükörbolt hallgatásakor kicsit meg tudok élni.
Egy olyan “ember” mint a tükörboltos, aki át tudja törni a falakat és
el tud vinni egy másik dimenzióba úgy, hogy nem felejtem el…
De ez a dolog azt hiszem még nagyon sokáig várat magára…

A


csak egy dolog biztos..” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Gertrud szerint:

    Nem semmi! Sok érdekes gondolatod van!

    Kedvelik 1 személy

  2. Amon Ra szerint:

    “A VEZETŐM BELÜL VAN.”

    Kedvelik 1 személy

  3. Tücsi szerint:

    Igen.. belül 💖

    Kedvelik 1 személy

  4. Tücsi szerint:

    Igen, nem vagyok normális 😉💖

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: