T.T.

kézzel írott sor(s)ok

Ha hinnék a Sorsban azt mondanám drágán vettem magamnak a borzongást.
A Vörös oroszlán bűvkörében lebegve teltek a múlt hét utolsó munka napjának szabad percei.
Otthon azonban nem vagyok képes az olvasásra.
Egyszerűen elsodornak a könyvbeli események mondhatnám úgy is,
hogy elalszom,de ez így nem igaz…a sztoriba lépek, a sztoriban létezem tovább.

Mivel nem folytattam az olvasást,helyette másfajta tevékenységet végeztem,
az új telefonom egy óvatlan pillanatban a beton szegélyre vágódott arccal lefelé.
Hiába a túlbiztosított védelem, az üveg betört. Apát soha nem láttam ilyen elkeseredettnek.
Biztos szeret engem, mert ha nem tenné most tuti szíjat hasított volna a hátamból.
Nemrég vette… miután a másik másodszor is összetört.
Drága és problémás ez a telefon,nem volt kérdés, hogy ez a hónap sem a spórolás hónapja lesz számomra,
mert azonnal felvettem a kapcsolatot a Duna pláza metró szintjén lévő Duna GSM -el (ez itt a reklám helye),
ahol az előző telefonom is egy laza plázaséta idején belül elkészült. Volt kijelző raktáron,így hétfőn el is indultam Pestre.

A Vörös oroszlánt kiraktam a táskámból, hogy ne nehezítse, ám visszamászott.
Jól van gondoltam, majd olvasgatok, úgysem tudom a telefont nyomkodni felfelé…
A buszon meleg volt, maszk, pára, vörös oroszlán…mintha a Pokol felé tartottunk volna.
Ez a könyv sötét..izzó pokol…bordó, vörös és fekete…
Ismerem, mint a tenyerem a sztorit, mégsem engedi átlapozni a részeket…furcsa rosszullét fog el. Hányingerem volt…
A maszk és a meleg? Vagy a könyv? Miért lennék rosszul egy könyvtől?
Bár szerettem volna,ha ez a regény valóság, azt nem tudom miért,
de akartam, hogy az legyen…de nem…egy márványtábla mögé rejtett urna mélyén hallgat az igazság,
s hagyja, hogy megkeseredett keresők lelküket ajánlják fel
a megszabadulásukért cserébe ebből a fizikai testbe való folyamatos visszatérésből.

Ahogy leszálltam a buszról megszűnt a rossz közérzet, illetve másfajta rosszra cserélődött.
A BKV automata továbbra sem fogadja el a kártyám.
A villamos megállóban egy ,a társadalom legalján héderelő emberállat hörgő,
vonyító hangot hallatott, s vele sivalkodott az asszonyállata…azt ordította :”-vérzek!”…
A villamos megállt…
Gondoltam tuti egy lábbal kevesebb van neki,ha így ordít, de nem lábtáji, hanem padlás szintű volt a probléma.

Most nem tett boldoggá Pest rezgése.
Tudtam, hogy nem a telefon miatt vagyok itt.
Az eső szakad, vizes közegben erősödnek a jelek. Befelé figyeltem.
Mit akar mutatni ma itt egy telefon javítási áráért nekem?
Figyeltem a folyamatot.
Én, aki minden ügyintézést utál, s akinek pénze sosincs ez sorsszerű “baleset” után fél órával “leszállítottam” a megoldást.
Lehet így megy majd jövőre a munkakeresés is?
Talán nem vagyok annyira nyomorék balfasz,mint aminek akarnak hitetni mások?

Apropó mások…
Az emberek mennyire nem foglalkoznak azzal,hogy szavaik mit okoznak a másik emberben.
Most, hogy naponta többször sajnálkozik valaki azon, hogy nem sokára búcsút int nekünk a cég (ők már ezt biztosan tudják),
minden szavukkal tőrt forgatnak bennem.
Valami miatt azonban inkább megerősítenek most ezek a sebek abban,
hogy nekem is jobban oda kellene figyelnem a beszólásaimra a család viszonylatában,
mert elég brutális és hülye dumám van olykor,és bántó azok számára akiket véletlenül ama hibás programmal szereltek,
hogy engem kedvelnek. Nem nagyon egózom már azon,amit mondanak, jobban bánt az ahogy ezt teszik.
A jövőmre vonatkozólag jelenleg ötletem sincs, rábíztam magam a Belső Hangra.

A plázában nem volt tömeg.
Nem nézelődtem, utólag jutott eszembe,hogy vehettem volna egy jövő évi naplót.
Tavaly ilyenkor már belefirkáltam ezt-azt, most jót szórakozom az egy évvel ezelőtti énemen…
Másfél órát ülhettem talán, elkészült a mobilom…és se egy fotó,se vágy arra, hogy a felhőkoronába bújt budai hegyeket megörökítsem,
igyekeztem elérni a buszt hazafelé.

Hazaúton újra olvasnom kellett, újra rosszul lettem.
Most kezdek rájönni,hogy az agyam mindent képekre fordít,amit a könyv soraiban és mögöttük talál.
Fordít és betölti az elmémbe. Az író aprólékosan mutatja be a környezetet, az embereket, a karaktereket.
Azt veszem észre, hogy miközben olvasom, a saját sorsom is megelevenedik a lapokon.
A saját valaha erős kemény “asszony” karaktere, aki nyüszülő szukává alacsonyodott valami gonosz varázslat folytán.
A könyv lapjai olyanok,mint egy térkép.
Az elmémben utazó lélek pokoljárása.
Olvasom magamról a jellemzést, mint anyáról,mint gyermekről, mint uralkodóról, mint cselédről,
mint magiszterről, mint keresőről, gyógyítóról, betegről élőről és holtról… emberről és szellemről…

Egyszerre látja az agyam ezt térben és időben…sok…szédülök…fulladok megdagad a torkom,
nem tudom lenyelni ezt sok látnivalót…egyszer vagyok minden, minden síkon,minden időben. Igaz amit a könyvről állítanak,minden tudatszinten mást mutat. Most úgy érzem a könyv által kiváltott rezgés maga a kulcs az ”örök élethez” megszabadulást hoz ha mentális és asztrális síkon egyszerre nyitja a lezárt kapukat…

Valami megváltozott… nem akarok már senkitől semmit.
Egyetlen önző kérésem van csupán!
Megtartani –s növelni ,míg elbírom-ezt a rezgés tartományt, és ha eljön az idő,
a birtokomban lévő kulcsokkal azt az ajtót szeretném majd nyitni,ahol a lépcső más irányba vezet.
Én nem látom másnak ezt a földi életet, mint kényszerű ismétlődésnek.
Mindig ugyanaz történik, mindig ugyanaz a lényeg.
Van egy időspirál,mely mellett újra és újra bejárjuk ugyanazokat az eseményeket.
Nyilván felpakolva a megtapasztalásainkkal. de az ember lényege egy…uralkodni… mindenek felett…
De sosem fogja megkapni azokat a kulcsokat amelyekre vágyik és ezért újra és újra születni és szenvedni fog.

Ha hinnék a Sorsban azt mondanám egy telefon kijelzője cseréje árán vettem meg a remény a megszabadulásra ebből az ördögi körből…

Ha hinnék a Sorsban..” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Amon Ra szerint:

    …és ott a Tükör(Bolt) a telefonon… ~ban?

    Kedvelés

  2. Tücsi szerint:

    😉😉😉 bizony!!!
    💖💖💖

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: