T.T.

kézzel írott sor(s)ok

Az éjszaka újra átéltem a “most biztos meghalok” érzést…
Valószínűleg az őszi menetrend szerinti gyomorfekély is hozzájárult, de nálam is dúl a második hullám ( illetve az első hullám második hulláma)
mert hullafáradt vagyok, de nem a munkától, hanem attól, hogy nem hagyják végezni.
Megdöbbentő volt a tegnapi napom, ám nyilván a megdöbbenés azért jöhet létre az emberben, mert vannak elvárásai.
Szerintem olyan nem létezik, hogy az embernek ne legyen elvárása.
Például egy munkahelyen..
Ha nem lenne elvárás, akkor nem lehetne minőségi munkát végezni.
Néha azt vágyom, hogy bárcsak lenne valakinek elvárása a minőségi munkára,
és ehhez biztosítaná is a feltételeket például azzal, hogy különböző üzemterületek együttműködésére nagyobb hangsúlyt fektet.
Erről legyen ennyi elég.
Szívesen megosztanám mi történt tegnap, mert alig van olvasóm, ami nem baj, mert nem ebből élek,
csak az “alig vanban” jelen van olyan is, aki nincs irányomban segítő szándékkal.
Így átadom az “ügyet” az Teremtésnek és majd az rendezi a sorokat, ahogy eddig is tette.
Szóval elvárná az ember, hogy segítsék és ne hátráltassák a munkavégzésében, főleg, mert azt becsülettel teszi. Ennyi.
Megdöbbentő, hogy bár senkinek nem okoztam kár, mégis én vagyok akit lehet alázni felsőrendűségben szenvedők által, mondjuk régen még meghatott,
mára annyira nem, legalábbis azt hittem, hogy nem.
Ehhez még hozzájön a fészbukon nyomott szintén számomra megdöbbentő kommunikációja ennek a kovidos szarnak.
Megdöbbentő az, hogy rákban, egyéb betegségekben meghalt emberek felett léptünk át évezredeken át és most a félrekommunikált
kovidos áldozatokból politikát csinálnak a közemberek.. “a kormány hiábája”
Ez nem a kormány hibája ember…
A Tiétek.. mert mindent elhittetek és ezt akarjátok hinni és ezt tápláljátok!

Az egész világ egy gondolat, melyet a gondolkodó hoz létre a gondolatai által és aki ezt elfogadja azt teremti, amit a gondolkodó akar….,
mert két kib@szott programod van melyekre csak akkor jössz rá,
mikor Szent Péter átad majd a Lucifernek és arra a buszra raknak fel,
ami megint csak idehoz, hogy ismételd a ” materiális valóság” osztályt a Teremtés játékai egyetemen, az egyik az “életösztön”,
amit csak nagyon mély “katarzisban” tudsz felülírni, a másik meg a “közmegállapodás”… EZT LÁTJUK… EZ VAN..
De nem ez van.. 🙂

Tegnap újra beindult a “gyomoridegem”, de olyan szinten, hogy az ágy is hullámzott velem felvéve a gyomrom ritmusát..
Nem tudtam eldönteni, hogy mit tegyek.
Feküdni nem tudtam, ülni fáradt voltam,forgott velem a szoba, ki akartam menni a testemből..
El akartam menni innen a f@szba, mert ebből az egészből( mindenből)kurvára elég..
Ez a háború nem az a háború, amikor ezerrel nyomatod az adrenalint, mert küzdesz az életedért.
Az agyunk nem talál emléket a kollektív szopásra, a kollektív szivatásra,
pedig biztos volt a történelemben, hiszen nem csak vírusok okán,
hanem például “jó célból mégis félremenve” voltak generációk laboratóriumi kísérletek szenvedői,
de inkább kicsit a holokausztra hasonlít bennem az élmény, bár arról sem lehet
közvetlen megélésem, de mégsem hasonlít, mert őket fegyverrel kísérték a halálba,
mi meg önként megyünk, miközben a testünk a sok
hazugság miatt önmagát megbetegítve fog minket visszaküldeni az anyarezgésbe,
ahonnan jöhetünk újrajátszani a történetet, hogy újra és újra eltévesszük azt
az útkereszteződést…

Rájöttem, hogy tudni kell kockáztatni.
Be kell tudni vállalni a bukás lehetőségét, főleg azért, mert már rég nem számít senki véleménye,
vagy látható öröme a bukásaink láttán.
Meg kell kockáztatni, hogy merjünk hinni valami másban, mint amit mások akarnak
ránk kényszeríteni.
Sokat kibír az ember.
Nincs olyan helyzet, amiből ne tudna kijönni, ha hisz benne.
De hinnie kell benne és
igaz az a tanítás, hogy nem arra kell koncentrálni, hogy mint NEM akarunk, hanem csak arra, hogy mit IGEN!!!
A falakat csak akkor tudjuk magunk mögött, ha látjuk mi van mögötte. Ha célunk eljutni valahova, akkor fel kell állni és lépni kell.
Akadály addig van az ember előtt, míg nincs hite önmagában. Az akadályok tesztek… Tesztelik az akaratunk…
Magamról tudom, hogy nem volt régen előttem lehetetlen. tegnap sem volt.
Ha én azt akartam, hogy megoldjunk egy problémát, akkor
megjött rá a válasz.
Tegnap olyan szituációban kaptam választ egy probléma megoldására, amihez nem értek, nem tanultam és mégis kimondtam
és azonnal megoldotta a problémát.
Nem először élem meg, hogy kimondom , hogy MEG KELL OLDANI, ENNEK MŰKÖDNIE KELL,
ENNEK SIKERÜLNIE KELL.. Akkor is, ha mások nem akarják…
Én sosem akarok olyat, ami másoktól elvesz.., ami másoknak kárt okoz.
Én nem akarok embereket megváltoztani, nem akarok az emberektől semmit,
de ahogy én odalépek nem tudatosan és segítek, és az élet
minden területén képes vagyok odaállni- csak spontán- és belenyúlni bármibe és érzem,
hogy valami nálam erősebb, nagyobb, okosabb vezeti a kezem,
vagy képes vagyok megállni és azt mondani, hogy NEM, mert TUDOM, hogy NEM SZABAD akkor egy lépéssel tovább lépni,
és nem lépek és nem kutatom, hogy miért jött ez az utasítás,
mert feltétel nélkül hiszek abban az erőben, aki/ami a bajban segít, a bajban sokkal erősebbé, okosabbá és bölcsebbé képes tenni
aki képes arra, hogy olyat tudjak amit senki egy pillanatra csupán és képessé tesz arra,
hogy higgyek benne, ne kérdőjelezzek, csak cselekedjek az Univerzum minden tudása segítségével,
akkor képes kell legyek akarni, hogy JÓ IRÁNYBA FORDÍTSAM A FIGYELMEM és ne vegyem le szemem a célról.

Eddig sem az volt a baj, hogy nem tudok irányt tartani, hanem az, hogy nincs CÉL….
Annak , aki tudja, hogy ez számára felfoghatatlan az élet(?) a materiális világ létezésének célja, azon felül, hogy ez inkább
egy fejlődésben lévő kisded tudat gyerekjátéka, nagyon nehéz célokat kitűzni, ami után tűzön vízen át kergeti magát.
De most van célom…
Nem akarok idejönni többet.
Éppen ezért… tovább kell menjek az önismeret útján és növelni kell a tudatosságom, ez a CÉL..
És ehhez a folyamatosan fejlődő célnak egyik állomásán jöttem rá, hogy valahol kell lennie egy pontnak, ahol
az az én, akit senki és semmi nem tudott megállítani a céljában egyszer csak gyomorgörccsel fetreng és végrendelkezik, mert
elviselhetetlenségig feszül benne a kilátástalanság hite és a stressz!
Hol van ez a pont?
Kell-e tudni ezt a pontot ahhoz, hogy megváltozzon a hitem önmagamban?
Nem.
Hinni kell Önmagunkban!
Lehetetlen elbukni, ha az ember hisz önmagában, mert minden ajtó, mely a fejlődését szolgálja ki fog nyílni előtte.
De ehhez le kell nyomni a kilincset.
😉

Röviden és “gyönyören” a lényeg az, hogy önmagunkkal kell tisztában lenni és támogatni a vágyaink, tudni kell, hogy mit akarunk,
tudni kell hova tartunk. Senki nem mondhatja meg.
ÁM ha nem tudjuk , hogy mit akarunk, mi a vágyunk, akkor be kell menni egy közösségbe
és beállni a sorba. Nem kell szenvedni. Akkor megmondják majd mások, hogy mit tegyünk és tegyük azt..
Majd elkezdjük újra a játékot.
Nem kell összehasonlítani az emberi közösségek egységét a “minden és mindenki egy” elmélettel…ez téves út..
Azok a közösségek jók, ahol mindenki egyedi és az egyediségét adja a közösbe, ettől válik egésszé…
Ha mindenki egyforma egy közösségben, az csak egy rész az egészben.. valóban egyek..de nem egyediek…
Az egyedi ember,önmaga alkot egy egységet és az egysége az egységekkel együtt alkotja az egészet, ami megint egy egysége egy nagyobb egésznek..
és újra és újra és újra..


.
Lényegtelen az “Újra” szempontjából, hogy TE önálló vagy vagy csoporttudat.. 😛
Neked nem mindegy.. 😉 A programod egyedi, akkor nem leszel sose birka.. max belehalsz a birkaságba.. azonban, ha nem egyedi a programod,
akkor meg nem olvasol most úgysem engem, hanem valahol bééégetsz.. 😀
Pussz….

Nos… Tücsimami újabb megvilágosodása…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Bagoly39 szerint:

    Nagyon jó ez az írás!

    Tehát a cél a megvilágosodás. Nekem sem igazán jött be az anyagi világ…Én, mint “Közepes Bagoly”, valamiféle köztes létet is kipróbálnék, ahol látható testem nincs is, de tudom figyelni az itteni történéseket és tudok hatni rá. Jól fülön csípnék pár ember. 😀
    De mivel szürke vagyok, nem megvilágosodott, így hát lesz karmám a következő életemre is.

    Remélem, legalább egy normális fizikai tudathordozót meg egy nem nyomorgó családot is kapok az induláshoz, nem úgy, mint most. :/
    Mondjuk, amilyen a világ, nincs nagy kedvem ebbe a szarba visszajönni, ez egy komplett diliház, ahol az elmebetegek irányítanak mindent.

    Kedvelik 1 személy

  2. Tücsi szerint:

    Azért vagy szürke, mert annak akarod magad, a köztes lét pont a szürkeség lenne… Hidd el, ha ott lennél nem akarnál ott maradni a két szint között.
    Nem nyúlhatsz bele senki életébe, viszont nagyon sokat tanulhatnánk belőle, ha az érzelmek kizárásával figyelnénk meg a döntéseiket….
    Jó lenne látni egyben mindent… hogy mi vezethez például oda, hogy én ilyen lettem..hogy hol vannak a “fordulópontok” mi az amit nem veszünk észre, és jó lenne ezt érteni másoknál is…főleg most, hogy elszabadult az agyhalál vírusa.. 😀

    Fura világ van az biztos… szerintem térjünk vissza erre a témára egy 20 év múlva nagyon sokat fogsz változni addig, kiváncsi vagyok hova jutunk …

    Kedvelik 1 személy

  3. Bagoly39 szerint:

    Életem első 28-30 évében nem tudtam kimenni úgy az utcára, hogy észre ne vegyenek és valamit be ne szóljanak. Nekem a szürkeség az észrevétlenséget jelenti, és nagyon élvezem. 🙂
    A baglyot csak ne figyeljék, az az én dolgom. 😀

    Kedvelik 1 személy

  4. Tücsi szerint:

    Ó így màr értem!

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: