Tegnap pánikmentes napot tartottam és mivel ma már ma van elmondhatom, hogy sikeres napom volt.
Egyrészt nagyon lassan mozogtam, nem lajhár üzemmódba voltam kapcsolva, hanem sehova sem siettem és
semmi nem volt fontosabb, mint megélni a pillanatot bármit is tartogasson az.
Kerültem a külső kommunikációt.
Mind az internet, mind pedig a face to face elmaradt. Illetve csak olyan emberek (EMBEREK) társaságát élveztem, akik boldogságot okoznak a létezésükkel… a többieket semleges megélésbe helyeztem.
Mivel nekem mindenképp megváltozik a holnapom, szeretném az utolsó időket (a változásig) abban a tevékenységformában tölteni, amit szeretek, így igyekszem odafigyelni arra, hogy ezt senki ne tudja felülírni, ám tegnap ez sem volt a gondolataim között…
Egyszerűen benne ültem a mostban.
Kétszer kapott el gondolatok nélkül látszólag minden ok nélkül a gyomorideg,
lehet, hogy olyan a belsőm, mint az önleolvasztós hűtőszekrény, ha túljegesedik akkor leolvasztja magát,
másodszor meg csendes zokogásban.. a busz belső fűtőmotorjának hangja, a szemüveg, meg a maszk ápol és eltakar..
Kell a feszültséget oldani, ne csináljon több kárt, mint amit eddig..
Ebben a feszültségoldásban nagy szerepe van az apró örömöknek, ezért hoztam el a miniörömöm most.
Amikor “ünnep” volt a lelkemnek a nyáron, mindig megleptem magam a boltban egy dobozka (250g) datolya paradicsommal
a reggelim mellé. Sokszor eszembe jutott, hogy eme arany árban árusított édes csemege megteremhetne a kertben is és nem fizetnék érte irreálisan nagy összeget, nem beszélve a műanyag doboz nem túl környezetbarát tényéről.
Ezt a gondoltam nem követte tett.
Idén rusnya dög voltam, mert nem ültettem a kertbe semmit. Igaz volt átrendezési terv
és erre hivatkozva csak némi átalakítást eszközöltem, maradt a semmi a körtefák alatt…
Július magasságában aztán az egyik ilyen luxusreggelimből hazavittem két szem apró paradicsomot és bár tudtam, hogy
késő, elültettem a magokat. Mind kikelt… Ebből a sok palántából aztán került ki a földbe is pár, ami nem várt növekedésbe kezdett. Nyilván-mint mindig-most sem olvastam utána, hogy miféle növény ez a datolya paradicsom, hogy égig fog érni,
nem lett kiépítve neki a támrendszer. így egy szedett-vedett bokordzsungel lett a körtefák alatt tele
rengeteg gyönyörű paradicsommal. Igen bántam, hogy nem ültetettem előbb és nem lett kiépítve neki
sem az öntözőárok, sem a büdöskés bogártávoltartás, ahogy szokott, de így is napi szinten spóroltam
az imádott édes paradicsomokkal egy csomó pénzt . 😀
Jövőre biztos másképp lesz 🙂
Már most elő fog készülni a terep. Röviden és tömören ennyit az örömömről. 😀
