t.t.

kézzel írott sor(s)ok

Első napirendi pont…
Önértékelés a Koronavírus járvány idején…

Ha röviden szeretnénk fogalmazni akkor : nulla.
Node, mindig vannak olyan pillanatok, amikor az ember elgondolkodik azon,
hogy vajon mi alapján kellene önmagunkat értékelni
a) az egy pillanattal ezelőtti önmagunkhoz képest?
b) a környezetünkben leledzőkhöz képest?
c) az azonos kategóriába ( kor, nem, identitást,érdeklődési kör, súly vagy -talanság, munkakör stb) soroltakhoz képest?
d) az értékelést végzők hozzánk fűzött viszonyához képest ( két véglet van, az elfogult, meg az aki utál)

Az utóbbi időben sokat foglalkoztunk a “rend” fogalmával,
ami nem konkrétan függ össze a mosatlan edények számával, de hozzá tartozik,
így talán az önértékelés esetében is az egyetlen viszonyítási alap az a saját értékRENDünk ,
és a saját értékrendünk az, aminek segítségével értékeljük magunk körül a világot,
illetve helyezzük a megéléseinket, a dolgainkat, másokat a “jó” vagy ” rossz” feliratú polcra.
Azt megfigyeltem, hogy olyan értékrenddel szerelt ember, amilyen az enyém nincs a közelemben.
Olyan van, akié nagyon sok mindenben hasonlít, és ezeken a pontokon tudunk kapcsolódni.
de sokkal több olyan ember van, akinek merőben eltér az értékítélete,
a hozzáállása a körülötte lévő világhoz és az abban tartózkodókhoz.

Bár azt hittem, hogy nekem nulla az önértékelésem, jött egy pillanat, amikor rájöttem, hogy ez nem igaz,
mert szembesültem azzal, hogy másoké mennyire más.
Hogy másoknak mi a “jó”… hogy mások mi szerint értékelnek,
az NEM befolyásolja az én rendemhez való hozzáállásom,
tehát nem fogok azért “olyan” lenni, mint mások (akikben semmi követendőt nem tudok találni) csak azért,
hogy a “köz” engem jobbnak lásson vagy jobbnak értékeljen.
ÉS ahogy az én megítélésem szerint eltorzult az értékelése a világnak, megerősített abban, hogy az enyémmel semmi baj nincs..
ÉS ha én is leszarnék mindent, nem törődnék azzal, hogy valójában senki mástól nem számíthatok
reális értékelésre csak önmagamtól…

Ám ne felejtsük el, hogy a torz értékelés, torzítja az értékeket…
Ha a “semmit” vagy a “rosszat” is jóként könyveljük,
ne adj Isten “dicsérjük”, akkor ezzel egy “elb@szott értékrendet” hozunk létre.
Ha a kutyát azért dicsérjük, mert odakurbinált a szőnyegre, akkor ezzel ezt erősíteni fogjuk benne.
Ha valakivel elhitetjük, hogy az értékelhetetlen teljesítménye értékelhető, akkor az lesz számára a szint és nem lesz
motivációja a fejlődésre. Amúgy nem csak az értékelt, hanem az értékelő is értékelté válik, ha az értékelése felkelti a figyelmet.
Én önmagam leértékelem, ezzel felkeltettem a figyelmet magamra és arra, hogy nem reális az értékelésem, lehet, hogy
mások felé sem.

Második napirendi pont : SZARD LE! SZARJ BELE, NE FOGLALKOZZ VELE, NE FOGLALKOZZ SEMMIVEL

A legutóbbi –és egyben utolsó– segítségért való kiáltásom a családom felé és a világ felé megtörtént.
Mivel én sajnos csak azt valóságot látom- amióta ébredező fázisban vagyok tudati szinten- amit hogy is mondjam, szóval
a látható valóságot látom… Az összes nézőpontból egyszerre látható valóságot látom, amit az emberek
a saját érdekeik szerint torzítanak el… – tehát ezzel a látásmóddal nehéz megbirkózni ha az ember még nem egy
tudatilag az egésszel és még létezik számára az “én”, az “ego” fogalma…
Teljesen meg vagyok már zavarodva, mert tisztában vagyok vele,
hogy az empatikus ember is ugyanolyan “önző” mint az akiben
egy deka empatizmus nincs,
csak másképp nyilvánul meg ez az “önzősége”.
Az empatikus ember inkább a lelkét tömi meg azokkal a “jó” cselekedeteivel,
amelyekkel mások számára igyekszik még többet adni önmagából.
Ám… Ám a jelen helyzet kitermelte magából azokat az embereket,
akik tehetetlenségükben a tagadás eszközéhez nyúltak,
és bármiféle segítségért fordul hozzájuk az ember, annyit mondanak csak,
hogy LESZAROM, NEM AZ ÉN DOLGOM,
NEM ÉN DOLGOZOM HOLNAP, NEM ÉRDEKEL A BAJOD…mindenki oldja meg, járjon utána stb.
Az ő jótanácsuk az is, hogy SZARD LE…és ezt a jótanácsot kaptam én is Apánktól, aki a tagadással védi a lelkét
a sérülésektől és tőlem.
Míg vannak akik megpróbálnak segíteni ,egyre többen vannak akik saját magukat védve, másokat is
erre a SZARD LE érzésre ösztönöznek.
Nos kedves SZARD LE kontaktjaim..
A depressziós és érzékeny lelkű emberek nevében köszönöm a segítséget.
Már nem lesz rá szükség, mert megfogadva a tanácsotokat, leszarjuk a problémákat,
amelyek többnyire maguktól is megoldódnak.
DE ezzel a jótanáccsal, amivel eltoljátok magatoktól a segítségkérőt, eltoljátok magatoktól
a segítséget is.
Nem kell megsértődni, ha az előzőleg leszarásra buzdított ember fog a fejetekre szarni..
JA, hogy meg kell válogatni , hogy az ember mit szar le és mit nem…?
Pontosan ez fog történni a következő pillanattól…
Hah… de jó érzés…
és tádám… a világomban minden rendben van..

Ez itten kérem egy szemeteskuka lesz…” bejegyzéshez ozzászólás

  1. netfisz szerint:

    Én már megtanultam nem kérni segítséget. Általában meg sem hallották, illetve nem akarták.
    Nem egyszer megkaptam azt is, hogy az ő problémájuk nagyobb, mint az enyém, így hát jobb lesz ha nem terhelem le még én is.

    Igazából így még jobb is. Ideje volt felfognom, hogy csak magamra számíthatok. Nem dőlök be üres ígéreteknek, megyek az utamon, ahogy tudok. Aki akar csatlakozik mellém, vagy lehagy, vagy lemarad. Ha akar, utolér vagy bevár.

    Nem magányosabb, mint eddig volt. Csak korábban nem vettem észre, mert naív voltam.

    Teljesen átérzem, amit írtál. 🤗❤️

    Kedvelik 2 ember

  2. t.t. szerint:

    Igen ez pontosan így van!
    Tökéletesen megfogalmaztad💗

    Kedvelik 2 ember

  3. Judit blogja szerint:

    Nem kérek segítséget már szinte soha.Addig kínlódok egyedül,míg sikerül megoldanom,ha mégsem akkor így jártam…. A végén úgyis kiderül,hogy csak magadra számíthatsz,hiába a család,barátok. ❤

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

CHARON INSTITUTE

The New Eon

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: