soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

Az a bizonyos 2:10…

Nem alszom pár napja.
Kérdések, kérdőjelek, vonyító szűkölő, önmagát önzetlennek és sokat változott, jónak tartott Én ordít a vágyott csendben.
Vörös szemű fekete démonok repkednek és síron túli hangon visítják az igazságot, amit nem akarok látni…

Tükör…

Nemrég újra olvastatta velem magát a Vörös Oroszlán.
Nem kérdeztem miért, tudtam, hogy üzenete van.
Hát utolért…
A sötét oldal, a végtelenül önző ént az EGO(m) csend vizsgáján felállították, és szembesítették önmagával.

Szörnyűség! Szörny vagyok!

Az Őrzők viccesre vették a figurát,
mert a Pokol kénköves bűzében hánykolódva az éjnek tengerében a posvány torokmaró égető gőzében kibontakozott
az Addams Family nagytudású pszichológusa  Dr. Greta Pinder-Schloss alakja,
aki vigyorgott és közölte “behelyettesítés” majd előkapott egy tükröt,
szembe fordította velem majd eltűnt, s ott maradtam én, amint egy tükröt nézek,
amiben az öntudatra ébredéses keserves pillanatait szemléletem újra ezen csodálatos életem kiváló színészei és tökéletes díszletei között.

Minden, amire azt hittem már eltettem, ott díszletet előttem!
Semmit nem változtam az elmúlt életek alatt.
Változtak a színek, változtak a tájak, a kellékek, változtak a színészek,
a statiszták, csak egy valami nem változott.

Én.

Pontosan azt érzem (illetve ahhoz hasonlítja az agyam) amit Szepes Mária leírt amikor megfelelő tudásszint,
megfelelő kontroll, elegendő bölcsesség nélkül jut valaki az örök élet italához.
Szétárad a testben, az elemében, a lélekben a mindent szétmaró sav, s megőrjíti azt,
akit nem szán meg valaki odaát, s nem emeli ki a fejét az örvényként lehúzó higany sűrű,
mindent magába olvasztó pokolból, hogy lásson, hogy tudatára ébredjen annak,
hogy mi mozgatja, mekkora tévedések, milyen töltésű, akaratú energiák mozgatják a saját programjaik által.

Annyira fáj.

A szívcsakrám bezárt, megfojtott a fájdalom.
Négy gyógyszert vettem be
(ami kettő, csak a nyomorék gyógyszeripar pénzéhes csalói lecsökkentik a hatóanyagot, hogy a szimpla gyógy? hatást 200%on adják el)
és megspékelve az egóm fáradságával, azzal,
hogy csendre ítélve végig kellett ordítsa velem a napot a Pokolba zuhantam…

Mászkáltam éjjel…
Nem tudok aludni, majd 2:10kor fázni kezdtem kegyetlenül.
Nem megy a fűtés..
Vajon a Pokol vértisztító forróságát enyhítve nem kapcsolt be a kazán, vagy az amúgy is lapos pénztárcám szeretné még tovább lapítani?

Nem tudom mit tehetnék velem.
Elfogadom, hogy ez van.
Nem akarom másokra vetíteni, másokat okolni a nyomorékságomért.
Sokszor érzem magam tehetetlennek magammal szemben, valójában teljesen egyedül,
mert nem tudom szavakba önteni, s ha mégis megpróbálom a hallgatóság menekül,
vagy prédájává leszek egy nálam erősebb energiának, ami ellen tiltakozom.

Nem vagyok sem rossz, sem gonosz.
Csak önző. Én, én, én…. Mert nekem, nekem, nekem…
Mert miért nincsenek rám tekintettel?
Mert én sem vagyok senkire.

Nem tekintettel kell lenni másokra, hanem elfogadónak.
És nem csak másokkal szemben, hanem önmagammal szemben is.

Azon gondolkodtam, hogy vajon mi a jó magatartás az énünkön kívül álló énekkel szemben?
Mit helyezzünk előtérbe? Az egójukat vagy a lelküket?
Az egó hazugságot is eszik, a lélek csak az igazságtól növekszik.
Az ego etetése olyan mint a céges marketing. Mindig lesz aki jobb pörköltet főz nálad.
De mi van a lélekkel?
A lelki vezetők nem cukrozzák az epret..úgy kapod, ahogy van.
Vagy szereted amit eléd tesz vagy nem, kárt nem okoz, max nem eszel többé,
de minél magasabb a tudatszint, annál kevesebb lesz a “cukor” az epren,
annál könnyebben kiválasztod a sok közül a megfelelő szemet, ami édesítő nélkül is örömöt okoz benned.

És mi a jó magatartás a saját énünkkel szemben?
Meddig tudunk önmagunknak hazudni?
Meddig magyarázzuk félre a megéléseinket,
hogy önmagunkat önmagunk előtt (mások előtt már nem számít) jobb színben tüntessük fel?

Nincs szükség mártírtokra.
Sem itt a Földön, sem a Lélek világban.
Meg kell találni az egyensúlyt a Test-ego-lélek világban.
Az én érdekeim, az én értékrendem, az én színdarabom…
Ám ha másokat is szerepeltetünk ebben a darabban én úgy gondolom joguk van tudni,
hogy milyen szerepet szánunk nekik. Azt is joguk van tudni, ha nem játszanak jól, mert nincs megírva,
hogy egy ember csak egy, vagy örökre ugyanazt a szerepet fogja játszani, vagy egyáltalán játszhat!
De szerződést kötünk és míg ez tart, felelősséggel tartozunk egymásért.

Én és én…

Nem tudom.
Arra jó volt az éjszaka, hogy tisztábban lássam önmagam.
És tudatosuljon, hogy ami kívül zajlik a világban, pontosan az zajlik bent,
és a c.v.d a kisebb probléma, mint ami az elmékben zajlik.

Csak akkor tűnik el a Világból a “rossz” ha belül mindenhol rend lesz…
Csak akkor nem lesz a test beteg, ha a tudat és a lélek tiszta marad.

Ez a törvény.

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Szabadon szárnyaló szavak

Nincs kutyám ezért eszmét futtatok.

Budapesti séták/ Budapest city walks

Városnézés más szemmel / Take a different approach

CHARON INSTITUTE

The New Eon

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: