soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

Mielőtt a tárgyra térnék had szóljak ahhoz (azokhoz) a kedves kukkoló(k)hoz, akik azért lebzselnek itt,hogy az egyéb színpadon zajló tragikomédiához kapcsolódó véleményem megszakértsék, hogy “nem nyert”…
Mert nincs véleményem.

Annyit azért elmondok, hogy nagyon jól jött nekem ez az esztendő, és talán ide sorolhatom a tavalyit is,
mert az életem eddig legfontosabb területét helyre tette az agyamban.
Kicsit szégyellem, hogy felmerült bennem az a gondolat,hogy bárki észreveszi azt az energiát,
azt az odaadást, azt a lendületet, azt a tudást,amit éveken át beletettem ebbe az álomba, de tévedtem.
Nyilván csak az tudná értékelni,aki tudja miről beszélek.
Nos itt nincs senki sem,aki tudja miről beszélek.
Így nincs miről beszélni ezentúl az életem eddig legfontosabb területéről…
Úgyhogy felesleges az amúgy is rossz statisztikám növelni a leskelődéssel.

A billentyűhöz ragadásom oka azonban egy megélés.
Nem először élem meg, de először volt ennyire brutális élmény számomra az a pillanat,
amikor megpróbáltam álomra hajtani a fejem.
Érzelmileg, lelkileg és testileg egyaránt kemény időszakot élek meg.
(Tudom mindenki, de mindenkit nem tudok most egyszerre iderajzolni)
Gondolom az “egyéb betegségeim”, amik nem betegségek, az egyéb gondolatok az egyéb jelenleg zajló történésekről,
az egyéb, a jövőre kivetített rémképek, a valóságnak látszó manipulált “jelen”, a sötét jövő ezer rést ejt az energiapajzson, ami védi
a “szerkezetem” és nagyon kimerülök mire eljutok egy-egy munkanap után az ágyba.
Érzem, hogy fogy az erőm, igyekszem mielőbb pótoltatni az Univerzumban töltött időm alatt (egyszerűen kifejezve:alvás közben),
ám amikor végre ágyban találom magam olyan furcsa érzésem támad,mintha nem lefeküdnék,
hanem leugranék egy szikláról és zuhannék a mélybe.
Lefekszem és ahogy becsukom a szemem érzem a vákumot, hogy húznak/húzok kifelé a testemből,
és ezzel párhuzamosan azonnal meg fogok fulladni, a nem nyitom ki a szemem.
Kinyitom a szemem.
A pulzusom vagy 120 és látható a mellkasomon, hogy még van szívem, mert átdobog a bordáim között.
Ha újra megpróbálok aludni, újra ugyanez a “pánik” érzés és ülök, mászkálok míg próbál visszanyugodni a testem.
Nem elég, hogy fáradt vagyok, pihenni sem sikerül egyszerűen. Lassan attól pánikolok, ha be kell csukni a szemem.
Érdekes, hogy én, aki egyfolytában búcsúzik és megutáltatja magát azzal, hogy mindig a távozási szándékával okoz másoknak
fájdalmat ,ilyenkor miért nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy bevállaljam az a “fulladásnak tűnő” de bizonyára koránt sem az élményt, amit
a testből való kiruccanás okozhat minden elalváskor, ha addigra nem lennénk a programunk szerinti “kómában”, hogy ne lássuk azt a pillanatot,
amikor “elalszunk”. Tapasztalatból tudom, hogy függőséget tud okozni ez a pillanat. 11 mesterséges altatásban volt szerencsém részt venni egyéb
izületi műtétek miatt és minden egyes alkalommal sikerült az utolsó pillanatig tudatos maradni, de sosem sikerült megélni azt a pillanatot, amikor
elveszíti a tudat a testet, mert blokkolja valami okos rendszer.
Testen kívüli élményem volt, de csak utólag jöttem rá, hogy nem álom volt.
Olyan élményem is van, amikor tudatosan próbáltam ellazulni annyira, hogy elengedjem a test-tudatot, és majd összekakkantottam magam,
mikor nem tudtam a kezem megmozdítani, mert addig szórakoztam, hogy valóban könnyű voltam és nem volt az a bazinagy burok körülöttem, de
mikor ennek tudatába kerültem elkezdetem megijedni attól, hogy mi van ha kívül maradok, hogy tényleg kívül maradtam és bár én mozgattam a kezem
csak a kezem nem mozgott 😀

Szóval…
Tegnap újra meghallgattam egy videót a valóságról, ami olyan számomra, mint Szepes Mária Vörös oroszlánja.
Mindig megjelenik, megnézem/hallgatom, igen ismerős, igen láttam már, de állj…és új infó és új infó….
Pedig az infó mindig ott van.. csak nem mindig tudok vele mit kezdeni.
Ennek a videónak is lehetett köze ahhoz, hogy mindenféle tudatos ráfókuszálás nélkül
kitakarította belőlem az emberek gonoszsága okozta fájdalmat, ám
nem zárta be a “kaput” és bizony megint többet élek meg, mint amit el bírok viselni…


https://youtu.be/FarF75_as7k

Amúgy nem tudom a szívem meddig fogja bírni ezt a nyomást, amit rátesznek az érzéseim.
Igyekszem a negatívumokat érteni az helyett, hogy folyamatosan lázadom, mert sokkal több energiát vesztek,ha harcolok, mintha érteni próbálok.
Most erre fókuszálok, hátha ha bent rend lesz, kint is lesz valami változás.

” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Bagoly39 szerint:

    Én csak egyszer voltam altatva. Sokan álltak a műtőben, fiatal tanulók is jelen voltak, színes kacsákat láttam a műtőssapkájukon. Ezen nevettem. 😀 Aztán valaki egy sziszegő fekete maszkot közelített felém, mondta, hogy “csak egy kis oxigén”. És ennyi, a következő emlékem az, hogy ébresztgetnek.

    Rendesen aludni szeretek, a legjobb az az átmenet, amikor már nem vagyok teljesen ébren, gondolatban zenét hallgatok (alváshoz általában régi Képújság zenéket), és szép lassan átúszok az álmok világába. Reményeim szerint meghalni is így fogok egyszer.

    Kedvelik 1 személy

  2. soulleadertucsi szerint:

    Ez a komment is olyan szép volt 💖 köszönöm!
    Én is átúszni gondoltam a másik világba a végén,de tudatosan jelen akarok lenni… bár nem biztos,hogy jó ötlet,mert lehet akkor vissza akarok majd jönni hogy elmondjam mi van odaát….de nem akarok többé ember lenni….☹️

    Kedvelik 1 személy

  3. Bagoly39 szerint:

    Én is azt sajnálnám, hogy nem tudnám leírni blogban, milyen volt. 😀 😀
    Viszont már olyan könyvvel is találkoztam, amit állítólag odaátról sugalltak…(pl. Seth könyve, nagyon jó, valahonnan ingyen le is lehet tölteni)

    Majd belehuhogom valakinek a fülébe. 😀

    Kedvelés

  4. soulleadertucsi szerint:

    Olvastam a Seth könyveket, is….de volt egy könyvrészlet a neten,egy szegény ràkban elhunyt művészember meséli el mit látott halála után,mikor végül felébredt! Ha megtalàlom elküldöm.

    Kedvelik 1 személy

  5. Bagoly39 szerint:

    Köszi!! 🙂

    Kedvelés

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Szabadon szárnyaló szavak

Nincs kutyám ezért eszmét futtatok.

Budapesti séták/ Budapest city walks

Városnézés más szemmel / Take a different approach

CHARON INSTITUTE

The New Eon

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: