soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

…mire észreveszem rendszerint késő, belobbant a fekély a gyomromban. Sejtettem,hogy kihatnak majd a változások a belsőmre, ez is azt bizonyítja,hogy nem sikerül a tudatosságot szinten tartani. (Leülhetek 1-es)

Tegnap “beszóltam” egy kommentre, lényegében annyit, hogy szerintem nincs sok értelme a lelkisegélyszolgálatnak,mert nem oldja meg az ember problémáját, ha beszél róla.

Be kell vallanom, hogy nagyon is tévedtem. Mert amikor az ember le tud ülni valakivel és tud beszélni azokról a dolgokról,amik a szívét nyomják, enyhül a nyomás és ha enyhül a nyomás talán tisztul a tudat is.

Sokat voltam lelkisegély a buszon… Mivel bennem maradnak az információk sok sok emberke öntötte ki a szívét lelkét két megálló között.. Láthatóan megkönnyebbültek, ha csak egy kis időre is. Azért működhet mégis a lelkisegély, mert az anonimitás lehetőséget biztosít arra, hogy bele merjen merülni az ember a részletekbe.

A fizikai kapcsolatokban az utóbbi időben kellett rádöbbennek arra, hogy csak annyi /vagy annyi sem/ információ cserére van igényük az embereknek,amit önmagukról is átadnak. Mivel én elég agresszív “szerető” vagyok, azt hittem, hogy a barátság azt jelenti, hogy az ember bizalmába fogad egy másik embert és megosztja a gondolatait, vágyait, félelmeit, esetleg együtt próbálnak meg megoldásokat találni… illetve tiszteletben tartják korlátokat. De azt hiszem én minden szabályt megszegtem ezen tekintetben is. Túl sokat akartam… Én “monogàm” vagyok, nincsen minden problémára, örömre külön barátom, sajnos egyre borítanék mindent,de elvárom a cserét, de ez nem így működik. Igazából most jöttem rá, hogy nem a szeretet hiányzik az életemből, hanem az, hogy szükség legyen rám, hogy valakinek fontos legyek, de ahogy valakinek fontos vagyok rögtön elvárom,hogy csak én legyek fontos … szóval baj van rendesen.

Mire idáig eljutottam az idők folyamán az önelemzésbe, rájöttem,hogy távol kell tartanom magam az emberektől, ha nem akarom bántani őket. Aztán persze nem sikerül..és bàntom velük magamat,mert nem értem, hogy ha egy ajtó nyitva, hirtelen, minden magyarázat nélkül miért záródik be? Nem értem, hogy egyik pillanatban minden szép, a másikban hogy lehet minden rossz? Hát ezért…

Aztán jött a késszúrás érzés megint….

Az fog megmenteni, hogy bár gyűlölöm magam érte,de úgy érzem, hogy sosem mutatok mást,mint ami vagyok. Hogy ez az én csak játék vagy díszlet , vagy csak egy rakás szar, amitől mielőbb meg kell szabadulni, nem én döntöm el. Viszont azt igen, hogy mennyit veszek fel ebből….mert pont most van annak az ideje,hogy vagy meggyógyítom magam a gondolataim ,a nézőpontom váltásával vagy elvisznek, de onnan nincs visszaút….

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Szabadon szárnyaló szavak

Nincs kutyám ezért eszmét futtatok.

Budapesti séták/ Budapest city walks

Városnézés más szemmel / Take a different approach

CHARON INSTITUTE

The New Eon

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: