soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

Idén nem volt stresszes a Karácsony tizenéve először. Illetve nem éreztem gyomorgörcsöt karácsony, családi ebéd, címszóval, mert van gyulladásban lévő gyomorfekélyem az élet más területeiről táplálva. Ebből következik hogy szuper volt a Karacsony. Tényleg.

Eszembe jutottak a gyermekkorom karácsonyai. Mindig igazi fenyőnk volt, onnantól,hogy lett kis kertünk gyökeres fa illatozott a szobámban. A régi izzósor piros – sárga – zöld fénye egész éjjel világított és én hunyorogva forgattam szememmel a fényeket s aludtam át magam egy misztikus világba. Anyuék mindent elkövettek, hogy boldog legyen a Karácsonyom. És én igyekeztem ugyanilyen karácsonyt teremteni a családomnak, de nekem nem sikerül…Valami hiányzik belőle. Hiányzik belőle a fogadó…én nagyon nyitott vagyok a csodára, azonban a családom nem. Hiába volt évekig szívem- lelkem benne az ünnepben. Idén azonban megváltozott valami. Már nem vártam , hogy valaki megjegyezze “szép kis fa” vagy “finom az a süti”….Apa idén először mégis megjegyezte… szép lett a fa és finom a süti is…. Akkor rádöbbentem arra, hogy valószínűleg én rontottam eddig el. Nem nagyon adtam időt észrevenni maguktól a szépet. Erőltettem, ki akartam csikarni az emberekből a véleményt…

Ahogy barangoltam a múltban, szembe találkoztam olyan momentumokkal, melyekben észlelhettem az idei év pofonjait,mint karmikus adósságok törlesztései. Minden érzelem nélkül, minden fájdalom nélkül és a legkisebb önsajnálat nélkül vettem tudomásul,hogy törlesztek….

Nyilván nem haragudhatok azért,mert nem bízik bennem akiben én igen. Nyilván nem haragudhatok azért, mert mindenki a maga útját egyengeti, s ha kell bezúzat,hogy boldoguljon. Nyilván ez a normális. Nyilván én is ilyen vagyok, hogy ezt kaptam, pedig nem érzem magam ilyennek. Nem szabad rossz érzést keltenie, viszont ideje , hogy túllepjek ezeken a gondolatokon és a magam útját járjam.

Próbáltam visszamenni az időben,hogy hol rontottam el, hogy honnan kezdjem újból. De csak azt látom, hogy soha nem voltam olyan, amilyennek mások akartak. Ezáltal én csak addig okoztam örömöt, míg hitték, hogy “megjön az eszem”, aztán eltelt kis idő,mire legalább a szüleim “belémtörődtek” és örömmel veszik,ha megjelenek náluk.

Nem tudom újrakezdeni.

Görcsösen próbálom,de nem megy,mert mindig oda lyukadok ki, hogy jobb lett volna,ha nem születek meg. Most több boldog ember élne a Földön. De már késő. Nem vagyok fogyatékos,mert látom a hibáim. A fogyatékosok nem tudják,hogy azok….én tudom,hogy nem vagyok olyan ember,aki bármiben is ideális lenne. Egyetlen dologhoz értek… érzem az embereket és igyekszem jobbá tenni a pillanatukat. De csak a pillanatukat. Az életük apró momentumát.

Tartósan nem tudok és már nem is akarok megfelelni senkinek. Nem miattuk…magam miatt. Valószínűleg mindenkiben magam keresem. Azt az ént, aki mindent feláldoz mások boldogságáért. De az emberek mikor már boldogok , a boldogsàgukat nem osztják vissza, hanem azzal az energiával olyan barátokat keresnek, akik tovább tudják támogatni az emberi lènyüket. Nyilván ez az élet rendje. Én nem vagyok ebbe a rendbe való , ezért marad a sajatom akármennyire is ciki vagy lenézendő ez másoknak.

Szívesen összefoglalnám az idei évem, de nem teszem. Leírhatnám milyen érzés, mikor kapaszkodni próbálsz lehetőségekbe, és azok löknek el tőle akikben megbíztál, de nem írom le. Azt sem,hogy milyen mocskos a világ, hogy a magamfajta lábtörlő marad, de most jöttem arra is rá,hogy ez az én döntésem volt. Azért lettem ilyen nyomorék,mert egyszerűbb volt,mint felvállalni a tényeket és felvéve a fegyvert kiállni önmagáért.

Mivel nem tudok újrakezdeni, s mivel nem akarok megváltozni,mert úgy sem vagyok elég jó, nem kell megfelenem senkinek. Nem baj többé,hogy az vagyok ami,hogy nekem nincs semmim,amit fel tudok mutatni,hogy nem vagyok jó gyerek,anya, társ vagy kolléga….nem fontos, mert senki nem maradt,akinek érdekel a véleménye rólam. Én tudom egyedül mivel küzdök nap, mint nap…és büszke lehetek rá,hogy nem vagyok még teljesen őrült.

Az lesz,aminek lennie kell…és én hagyom…de nem áldozom fel ami megmaradt belőlem többet sem ember,sem cél oltárán. Mert nem éri meg.

Nagyon sokat tanultam ebben az évben rólam. Látom a hibáim, de már nem görcsölök azon, hogy megszabaduljak tőlük. Ez van. Ez vagyok…. Furcsa, èrzèkeny lèlek… Nem kell szeretni. Nem kell elfogadni….nem kell semmi. Egy biztos, újra nem tudok kezdeni,mert nincs mit…innen fogom folytatni a következő pillanatban. Akinek kellemetlen,nem kell elköszönnie, ha valaha kedvelt ,akkor tiszteljen meg annyival,hogy nem hazudik ,elmegy…. Én is így teszek . Nincs mire és nincs mit magyarázni.

Akik mégis marad semmi újra nem számíthat…nem akarok változni,nem leszek optimista, nem leszek sorba álló, nem leszek hazug, nem leszek egyik pillanatban ilyen, a másikban olyan. Ez vagyok…. ez leszek….ez voltam.

A közösségi felületen megszűnt az Instagram profilom, a Facebookon január elsejétől újra jelen leszek a kèpeimmel, a gondolataimmal….az inaktív nem kommunikáló csak profilján létező ismerősöktől búcsúzom, leskelődni lehet ismeretség nélkül is. Nekem mást jelent ez a felület, az szerint rendelkezem vele… Ha már esélyem sincs a normálisnak mondottak életére, nem akarok megfelelni senkinek itt sem. Most már tényleg nem. Rájöttem,hogy hiába is akarnék…..nem miattam nem lehet….

Köszönöm az egész éves figyelmet, támogatást, és azt,hogy minden nyomorom ellenére nem hagytatok egyedül . Sokat jelentett.

Nem kívánok semmit 2021-re…nem lenne őszinte.

😌

az emlékezés játéka…” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Judit blogja szerint:

    Én szeretlek,és maradok míg …lehet…. ❤

    Kedvelik 1 személy

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Szabadon szárnyaló szavak

Nincs kutyám ezért eszmét futtatok.

Budapesti séták/ Budapest city walks

Városnézés más szemmel / Take a different approach

CHARON INSTITUTE

The New Eon

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: