soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

Már másfél napja vagyunk az új évben,
amikor is az egyetlen “fogadalmam” próbálom nagy erőkkel betartani
a vágyott emelt tudatosságommal.

Emlékszem kislány koromban sokszor láttam apró örvényeket a folyóvizeken,
és az Apukám sokszor elmondta, hogy
mit kell tegyek, ha örvénybe kerülök.
Semmiképp sem megoldás a kapálózás és a vergődés,
inkább szépen nyugisan hátradőlve figyelni arra, hogy a levegőnk ne fogyjon el..
Mert ha le is húz az örvény, lent elenged…és
szépen a felszínre kerülünk.
Vizes örvénybe soha nem kerültem, de annál több lelkibe, és szégyen ide vagy oda, de mindig belefulladtam.
Pedig érdekes élmény a pillanat, ahogy megfogja a bokám és a vákum elkezd behúzni egy sötét alagútba.
Semmi más nem látni csak szellemként visítva repkedni a sötét gondolatokat.
Önsajnálkozó, önvádaskodó démonok rajzolnak a régi sebek feltépkedéséből folyó mocskos fekete vérrel absztrakt ábrákat,
bosszút forraló sokszorosított “szegény-ének” sírnak saját teremtett sorsuk felett.
De egyik sem én vagyok…ezek után kapkodva, kapálózva igyekszem vissza a fénybe, de
erőm fogy, gyengülök, levegőtlen, fullasztó Pokol égeti a tüdőm , majd sötétségbe borul a táj és én halott vagyok..
Aztán egyszer csak újra itt, újra fent, újra kint, és nem levonva a tanulságot, nem tanulva tudatosságot teremtem az újabb
fájdalmakat, melyek összegyűlve újabb örvényként tépnek ki a testemből, hogy alámerítsenek a Pokol üstjébe a feloldozásért.

Megfogadtam, hogy nem panaszkodom, nem gyártok elméleteket, nem írok mások számára szövegkönyvet az én történetemhez.
Nem minősítem a megéléseket, csak megélek és ha van kedvem megosztom, hogy ezt éltem meg.
Az olvasó úgyis a maga megéléseiben találja meg a minőséget arra, amit olvas,
így hiába is befolyásolnám a saját érzéseimmel megfűszerezve az
átélteket, úgysem úgy érkeznek át a megéléseim, ahogy szeretném, hanem úgy, ahogy a fogadó
fogadni képes azokat.

Tegnap reggel óta figyelek…
Nem görcsösen..
Csak észreveszem a lábam alatt forgó örvénykezdeményeket…
Munkahely, kapcsolatok, család, hétköznapi élet, s ez a virtuális cirkusz…
Semmi gond velük, míg nem kapnak töltést a múltból…az emlékek a töltésük szerint vagy felturbózzák
a pillanatot vagy negatív vákumot hoznak létre bennem és máris érzem, hogy visznek, ha hagyom..

És visznek, ha hagyom… most nem hagyom, sikerült megállni és kilépni az örvényből mielőtt lerántana..
Pedig csak két napja vagyok “tudatosabb”… Máris próbára tett..
Tudom, hogy lesznek részek, amikor nem tudok majd talpon maradni, de legalább nem kapálózom.
Megélem majd..hogy igen, ez is én vagyok, de tudom, hogy engedni fog és folytatjuk tovább.
Csak addig húz le, ameddig nem tisztul le bennem az a szakasz..
Ezt is tudom már.
2021-ben tisztulás lesz….ez a feladat.
Mert építkezni akarok, azt pedig csak tiszta alapra lehet.
🙂

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Szabadon szárnyaló szavak

Nincs kutyám ezért eszmét futtatok.

Budapesti séták/ Budapest city walks

Városnézés más szemmel / Take a different approach

CHARON INSTITUTE

The New Eon

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: