soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

…a Társamnak és nekem párhuzamosan fut a Sorsunk.
Ha engem valami “elér” ő is hasonló megéléseknek lesz birtokosa,
időben közel, de térben szinte sosem egy helyen.
Most megint egy a megélésünk. Ami elég nagy fájdalom, de talán ezek a fájdalmak azok,
melyek egyre közelebb hoznak minket egymáshoz.
Mert értenünk kell…Ő racionális én viszont abszolút nem, így két nézőpontból válik
teljessé a megélésünk és próbáljuk , ha megoldani nem is tudjuk, de más irányba helyezni a nézőpontunkat és
felülemelkedni azokon a pontokon, melyek megnehezítették a légzését, a talpon maradást.
Az utóbbi időkben bekövetkezett változások tették annak a megélésnek a tudatosulására a pontot,
hogy az életben bizony kevés (és egyre kevesebb) azon embereknek a száma,
akivel meg lehet beszélni a mélyebb gondolatokat,
a problémákra megoldást keresni és nagyon szerencsés az az ember,
akinek a társa lehet a bizalmasa.
Teljesen mindegy, hogy mi a téma, az igazi társak,
az igazi barátok képesek végighallgatni anélkül,
hogy egyéb tevékenységgel “múlatnák” az “úgysem értem minek hallgassam” idejét.

Kutattam a napokban, hogy én miért lettem ennyire magányos és magamnak való,
mikor az egész világ sorsát képes voltam a szívemen viselni
és rájöttem arra, hogy bizalmatlan vagyok már és jóformán senkivel nem tudom,
de nem is akarom már megosztani ha bajban vagyok vagy segítségre van szükségem,
a mélyebb megéléseket, a mélyebb tapasztalatokat.

Ez azóta van így, amióta a hozzám közelálló emberek elzárkóztam előlem.
Ez számomra hatalmas csalódás volt.
Nem indokolták meg, hogy miért fordultak el.
Nem tettem semmi olyat, amivel megtörtem volna a bizalmukat.
Mégis.
Azóta hallgatok.
Temetkezem..
Falat építek…
Zuhanok és nem nyúlok a felém nyújtott kéz felé.

Ma előkerült a szó arról, hogy mi miért nem jutottunk sehova az életben ott,
ahol nem rajtunk múlott az előrejutás.
És a képlet roppant egyszerű…
A jó embereket, csak a jó emberek veszik észre...
A jó emberekből a “nem jó” emberek kiveszik, amire nekik szükségük van,
majd kukába hajítják.
A jó embereknek tehát a jó emberek felé kellene indulni, és árulni a “portékájukat”,
mert ami bennük van, csak az látja, csak az tudja értékelni, akinek szintén birtokában van.
Nos, ami bennem van… azt eddig nagyon kevesen tudták értékelni.
Nem miattam.
Csak éppen ezért, hogy nem kellett az “árum” én úgy gondoltam, hogy
nem adom többé.
Senkinek.
És nemhogy megtartottam volna magamnak akkor
a kincsem, a csodám… kukába tettem.
Mindent, ami vagyok.
Hát ilyen egyszerű ez a képlet…
🙂

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Szabadon szárnyaló szavak

Nincs kutyám ezért eszmét futtatok.

Budapesti séták/ Budapest city walks

Városnézés más szemmel / Take a different approach

CHARON INSTITUTE

The New Eon

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

CSENDES FORRADALOM

A Tudat evolúciója

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: