… lehet tényleg “csak” katalizátor a koronavírus emberiség ellen kifejlesztett verziója?
Jelerősítő… Felerősíti azt, ami van… Kiben mit… Bennem többek közt a tisztánlátást. Pedig nem akartam.. Miután mindenki a saját álmait követi – s ez így van jól – másokat feláldoz – ami nem jól van így – én, aki nem követte az álmait, egyedül maradtam a furcsa megéléseimmel, gondolataimmal.
A karantén alatt nem nagyon értek külső ingerek, elsimultak a hullámok bennem, nem szívesen tértem vissza a kinti világba.
Megfigyeltem, hogy elhatalmasodott rajtam a csend. De ez nem nehéz csend. Nincs megtöltve semmivel. Nyugodt csend. A “hagyom történni az életet” csend. Ezzel a csenddel együtt érkezett egy úgynevezett :”összefüggés-látás külső nézőpontból” és egy kifinomult tisztánlátás.
Amikor nem volt erőm szembefordulni a tényekkel, kiszólt a gödörből az egóm, s már majdnem jóváhagytam a fájdalom a süllyedést és a keserűséget, amikor belső utam újabb kegyetlen igazságával szembesültem és az egyik legnagyobb tanítással.
Amikor pofont oszt az élet, amikor csalódtunk, amikor valaki bánt, azt a negatív töltéssel töltött fájdalom, vagy bosszú energiát arra kell felhasználni, hogy pozitív teremtéssé változtassuk. Nem mások számára kell rosszat kívánni, még csak odáig sem szabad eljutni gondolatban, hogy a karma majd….
Egyszerűen el kell venni a figyelmet a fájdalom okozójáról és ráfókuszálni vele egy jó dologra, egy vágyra, vagy akár a világbékére, ha nincs tarsolyunkban semmi konkrétabb…
Baromira szégyellem, hogy én ezt csak most tudatosítottam. Bár nem késő. Sőt. A legjobbkor.
Tisztán-látok…a magam szintjén… Elfogadom. Nekem ez az utam.
