soulleadertucsi®

Ti nem is tudjátok, hogy van, hogy egy pillanatnyi figyelem, egy jelzés, hogy “itt voltam” életet menthet…

Ma életet mentettetek…

Tegnap és ma is nagyon rossz volt…

Tegnap délután rosszul lettem. Nem fizikailag, hanem lelkileg túltöltött bennem a keserűség. Ültem az ágyon, aztán éreztem, hogy elege van a lelkemnek belőlem… Hogy egyfolytában sírok, siratom az elcseszett életem, A porba hulló álmaim, az állandó másodrendűségem… Megunt a lelkem.. Éreztem, hogy itthagy.. Fel akartam állni, de nem tudtam… Semmibe vesztem.. Láttam ott ülni magam felülről, mint egy rakás szart.

Aztán egyszer csak megszánt a lélek, visszaindultunk…korán feküdtem, mondtam is, ha ilyen a halál akkor én holnap meghalok. De nem így lett… Mázsás “nem értenek engem a fizikai lények” súllyal vonszoltam magam a buszhoz reggel. Aztán azon gondolkodtam miképp szabadulhatnék meg ettől az egózó éntől, ettől a balfasztól,akit mindenki csak átb@sz…

A Belső Hang azt mondta ne egózzak többet, mert bántom vele magam, és azokat akik netán kedvelnek.. S hogy ne egózzak kimentem a Világból, madarat lestem a csipkebokron… Amit aztán napi képként megosztottam, mert szívemnek kedves..

És jöttek Emberek és nyomták a lájkot…

Nem érdekeltek soha a lájkok… De most megláttam őket..

Nem, nem az egóm töltöttétek meg, hiszen nem kellettek a szavak, csak egy madárka volt… Hanem a szívem.. Hogy nem vagyok egyedül…

Hallod?

Megmentettél ma is egy életet!