soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

Még nem múlt el az “utolsó nap” imádott járataimon,
de már gondolkodtam azon, hogy vajon miért alakította úgy a Sors (?),
hogy minden szálat elvarrt abban az irányban,
ahol folytathattam volna tovább a ragaszkodásom a huszonöt éve választott iránynak.
Pontosan 20 évnyi hosszabbítást kaptam, mert pont húsz éve kínlódott az Önkormányzat azon,
hogy üzemeltetni akarja helyi tömegközlekedést…

Ajándék volt nekem ez a 20 év … az életem értelme.

Vannak bennem gondolatok és le fogom írni őket, mert
ezt az utasítást kaptam tegnap, amikor támogatásként megjelent a “pók” szimbólum, mint
totem, és kivételesen nem a hullaszállító autó rendszáma(mert azé is az),
hanem egy mifelénk családi autómárkának számító,
és kicsit sem kedvelt -ezüst- színű Peugeot típusú autó jött szembe IRJ rendszámmal…
Tehát parancs értettem…írom én aranyom, írom…

Visszatekintek a 46 évemre és pár dolgot bánok:
– az egyik az, amikor félelemből hazudtam magam másnak, mint ami vagyok (gyerekként)
-a másik az, amikor előre aggódtam.
Mert ahol félelemből hazudni kell, ott teljesen mindegy, hogy igazat mondok-e vagy sem,
mert nem vagyok elfogadott, és mert az előre aggódás teljesen felesleges energiapocsékolás….

-bánom, hogy nem hallgattam a Belső Hangra…
-bánom, hogy nem fogadtam nyitott tudattal a változásokat…
-bánom, hogy a fix pontom magamon kívül kerestem, pedig bennem van…
-bánom, hogy nem tanultam meg az emberek nyelvét , ahogy nem tanultam meg angolul, oroszul és németül…
-bánom, hogy félelemből maradtam benne kapcsolatokban
(nem kimondottam párkapcsolatra gondolok, azok egyrészt nem voltak annak nevezhetőek,
másrészt nem maradtam bennük 😛 )
-bánom, hogy azt hittem, hogy létezik olyan, hogy “bizalom” “feltételnélküli szeretet”
..és bánom, hogy ahonnan mégis ezt kaptam, azt nem becsültem meg…
– bánom, hogy azt hittem, hogy lesz aki értékeli a -bárhol végzett- munkám,
és bánom, hogy nem becsültem eléggé azokat, akik mégis értékelték…
-bánom az összes egózásom, a csúnya szavakat, a türelmetlenséget, a néha rám törő bunkóságot,
de nem bánom, hogy megtapasztaltam mindezt magamban is,
mert könnyebben elfogadom, hogy másokban is lakhatnak ezek
a tulajdonságok..
-bánom, hogy nem ébredtem fel előbb, de azt is, hogy egyáltalán felébredtem,
mert boldogok kik alszanak, mert övék a múlt, s a nem létező jövő…

Amit nem bánok..mert olyan is van:

Nem bánom,hogy itt vagyok és mindezt leírtam.
Nem bánom a fájdalmas felismeréseket, a könnyeket, a nyomorult életem,
amit sikerült ilyen faszán elcsesznem a téveszméimmel.
Nem bánom, hogy éltem azzal a lehetőséggel, hogy a valóság útját járhatom,
mert nem visz el energiát a hazugságaim gondozása…
Nem bánom, hogy jelen életemben tudatossághoz jutva végigszenvedhetem a karmikus adósságaim,
mert lesz választási lehetőségem a híd másik oldalán.
Nem bánom az elmúlt 25- 46 évem egyetlen pillanatát sem.
Nem bánom , hogy ilyen...nem is tudom milyen jelzőt használjak- balfasz emberke lettem valóságlátás által,
mert még ilyen nyomoréknak
látszó lélekkel is többet érek, mint a vagány és jó játékos,
másokat kicsit (nagyon) hülyének néző régi én…


46 éve nem voltam egyszer sem ilyen helyzetben, hogy nem tudom mit hoz a holnap.
Jelenleg még van munkám.
De ezzel a lépéssel, hogy elvették tőlem azt a területet, amiben a legtöbbet tudtam adni magamból
olyan állapot állt elő,
hogy ha nem tudom átadni tovább, amit eddig, önmagam által az Univerzum azon csodáját,
amit úgy hívnak ” a másik ember életébe hozott apró jó pillanat“,
akkor nem fog gondot okozni, hogy felálljak
és keressek egy olyan utat, ahol folytathatom a küldetésem.
Mert az elmúlt 25 éveben voltam olyan vonalon, ahol nem volt erre igény…
Itt “nálunk” a helyi közlekedés olyan volt ,mint egy nagy család…
Ez nem BKV, nem több száz idegen, hanem
ez egy kis város (volt) ahol a 25 év alatt felnőtt a szemem láttára egy generáció,
ahol mindig tudtuk ki honnan, hova, mikor mire kell
figyelni, kit honnan kell várni és ha elveszítettünk egy-egy utast,
mint éppen nemrég épp a karanténom alatt eltávozott idős
Barátunk, bizony úgy érintett minket, mintha egy családtagot veszítettünk volna el.
Nem csak én vagyok ilyen itt, nem csak én álltam így az emberekhez.
Ezért nem értik a nagyvárosi barátaink,
hogy miért olyan különleges egy buszvezető vidéken..
Mert mindenkinek van “buszvezetője” akit vagy szeret,
vagy utál, de ragaszkodik ehhez az érzéshez és hozzá…
Hát ez a kötődés az, ami most elszakadt…
és ezt a kötődés az, ami ehhez a szakmához kötött…

A mai világban nem előny a kötődés…
Nem tud az áramlással haladni az, aki a fix pontját magán kívül tartja.
Ha ragaszkodik valamihez, valakihez, azt a mai világ elveszi tőle..
Mert csak a külső pontban tartott fix pontjaink sebezhetőek.. azokat nem tudjuk megvédeni, csak
önmagunkat. Minden más, mindenki más csak ajándék, amivel addig rendelkezhetünk,
ameddig a fejlődésünket szolgálja.
Ezt sajnos(vagy lehet így a jó) nem mi ególények döntjük el, hanem a
felsőbb tudatunk.. és soha nem ér minket váratlanul semmi,
mert minden egyes alkalommal előre
jönnek a jelek, a válaszutak, a lehetőségek…
…még mielőtt becsukódik mögöttünk az ajtó, kinyílik egy ablak..
csak nem akarjuk észrevenni…

Amikor felfogom, hogy a a fix pont én vagyok, és nem veszíthetem el soha,
végtelenül szabad vagyok…

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Gondolkodó

gondolatok, személyes élmények, emlékek, versek, munkanélküliség...

matraimelinda2

Mindennek helye van, mi szívemnek tetsző...

Nagy Balázs írásai

kézzel írott sor(s)ok

Bagoly mondja

Huhogok a sötétben...

Judit blogja

Mindenről szól

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: