Nem tudok címet adni a posztomnak, csak jönnek a gondolatok kategóriák és címek nélkül. Ismétli magát a Sorsom. Ciklusosan két évtizedenként megbolondulok és elkezdek elégedetlen lenni egy helyzettel. Majd addig variálok, míg belekeveredem, összegubancolom a gondolatokat, gúzsba kötöm magam, mozdulatlanná válok tőlük, majd felrobbanok a belső feszültségtől. Minden belső harcomnak ugyanaz az oka.Egy téveszme.Ezt a …