soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

Andrássy Réka: A három kívánság


Aznap is egyedül vacsorázott. Ennek ellenére minden este megadta a módját.
A legszebb tányérokat vette elő, elegáns szalvétát hajtogatott és virágot tett az asztalra. Meggyújtotta a gyertyát, kimerte a tányérba az adagot és nekilátott, hogy kinyisson egy befőttet. Az üveg nehezen nyílott ki, vacakolni kellett vele egy darabig.
Abban a pillanatban, amikor végre sikerült letekernie a tetőt, egy csapzott, kócos emberke ugrott ki belőle. A cukros lé csurgott a ruhájából és ragacsos vörös hajáról. Körülnézett, a lehetőségei után kutatva, majd odacsoszogott a villához, nyögdécselve lerángatta az elegáns szalvétáról és az immáron felszabadított papírdarabbal törölközésbe fogott. Ezután leült a tányér szélére, elvett egy szem borsót és mintha csak egy szép, zöld alma lenne, rágcsálni kezdte.
Összeragadt hajában ott virított egy sárgabarack darab.
Miután megette a borsót, felnézett a vendéglátóra és azt mondta:
– Na. Akkor hármat kívánhatsz.
A helyzet azonnal világossá vált.
Itt a nagy lehetőség, hogy az élete gyökeresen megváltozzon.
Három kívánság… Ha okosan kíván, akkor az megoldja az összes létező problémáját.
– Mennyi időm van kitalálni a kívánságaimat? – kérdezte a csapzott emberkét.
– Egy heted.
Egy hét nem is kevés, de nem is valami sok.
Gondolataiba merülve langyos vizet töltött egy tálkába, törölközőnek pedig elővett egy kisebb méretű konyharuhát.
Az emberkét nem kellett sokat nógatni, szívesen mászott bele a rögtönzött fürdőkádba és nemsokára frissen, tisztára mosott ruhában ücsörgött a kanapén és a borsóadagját követelte.
A következő napok a kívánságok megtervezéséről szóltak.
Világbéke, sok pénz, nagy ház, jó autó, szerető feleség, hűséges barátok, nyaraló a tengerparton, egészség, hosszú élet…..Nagy volt a lista.
A kicsi emberke közben vidáman jött- ment a házban és halkan dudorászott.
Mindig ugyanazt a nótát fújta.
Valami olyasmi volt a szövege, hogy ” szabad vagyok, szabad, nem gátolnak falak, mert én vagyok a fal is, a holnap is, a ma is…..” Kacifántos, nehezen megjegyezhető dallama volt, sehogysem akart a házigazda fülébe mászni. Nem nagyon beszélgettek egymással. A kicsi emberke kevés gondozást igényelt, mindössze a napi borsóadagjához és a tálka vizéhez ragaszkodott.
Így maradt elég idő a kívánságok tervezgetésére.
A földszinten lakott egy öregember.
Valahogy mindig oda tévedtek a gondolatai.
Az öreg lelkesen gondozta a ház közös kertjében a virágokat, fütyörészve söprögette a lépcsőházat, etette a madarakat, kóbormacskákat és híres volt türelméről, kedvességéről. Azonban egy hónapja annyira fájlalta a lábát, hogy nem tudott kimozdulni a lakásból. Mindenkinek hiányzott.
Elhanyagolt volt a virágoskert, koszos és csendes a lépcsőház
. – Az egyik kívánságom az lesz, hogy gyógyuljon meg az öreg….- morfondírozott emberünk.
– Na nem. Csak nem leszek olyan hülye, hogy ennek a fél lábbal már a sírban totyorgó öregnek kívánok. Elment a józan eszem….
Az udvaron állt egy öreg tölgyfa. A lakók szerettek körülötte üldögélni.
Köteleket akasztottak az ágaira, amin a gyerekek hintázhattak, az öregek pedig a fa árnyékában pihentek és a megélt vagy meg nem élt vágyaikról beszélgettek.
Azonban a fa idén tavasszal nem hajtott ki. Valami titokzatos betegség támadta meg és száradásnak indult. Az egész ház siratta.
– Jó lenne ha újra kihajtana a tölgyfa. – sóhajtott, mikor kinézett az ablakon.
– Akár ez is lehetne az egyik kívánságom. De csak nem leszek annyira bolond, hogy a három kívánság közül az egyiket pont egy fára pazaroljam! – vitatkozott magával.
Közben a kicsi emberke vidáman ugrabugrált a lakásban, zsonglőrködött a borsókkal és dúdolta a nótáját a szabadságáról. – Bezzeg ez a kicsi ember milyen boldog…….- nézegette a vörös hajú vendégét.
– Te nem vágysz semmire? – kérdezte.
– Nem.
– Az hogy lehetséges? Mindenkinek vannak vágyai!
– Nekem nem. Én szabad vagyok. – nevetett hangosan az apró emberke és vetett egy bukfencet az asztalon.
Emberünk fejében ekkor villámcsapás szerű felismerés támadt.
– Megvan a három kívánságom. – mondta izgatottan.
– Halljuk.
– Az egyik, hogy gyógyuljon meg a földszinten lakó öreg lába. A másik, hogy hajtson ki újra a tölgyfa az udvaron.
A harmadik pedig, hogy olyan szabad lehessek, mint amilyen Te vagy. Ennyi.
Ebben a pillanatban óriási fényesség támadt, a következő percben pedig emberünk egy befőttes üvegben találta magát.
Cukros lében úszkáló barack darabok vették körül, be volt zárva, de határtalan szabadságot érzett. Ez a szabadság szétáradt a végtagjaiban, átjárta minden sejtjét és elűzte minden félelmét.
– Ez az. Most már megvan mindenem. – sóhajtott elégedetten. Kezét a feje alatt összekulcsolta, kényelmesen elhelyezkedett és kacifántos dallamú dalra fakadt.
– Szabad vagyok, szabad. Nem gátolnak falak. Mert én vagyok a fal is, a holnap is, a ma is…..
Az öreg a földszinten aznap úgy ébredt, hogy már nem fáj a lába. Vidáman pattant ki az ágyból és kiment az udvarra söprögetni. Az udvaron aztán óriási meglepetés érte. A tölgyfa újra kihajtott és legszebb zöld ruhájában nyújtózkodott az ég felé.
– Hát ez valódi csoda. – motyogta.
– Ennek örömére ma ünnepi ebédet főzök és kinyitok hozzá egy üveg barackbefőttet is. – gondolta vidáman.
Az gondosan elkészített ebédnél a befőttes üvegből egy furcsa emberke ugrott elő. Hasonlított a másodikon lakó, magányos fiatalemberre.
Miután összeszedte magát és megmosakodott, az öregre kacsintott és vidám, huncut fénnyel a szemében azt mondta:
– Na. Akkor hármat kívánhatsz…….

100592523_3108066665905897_3918124327123288064_n

Szöveget képestől Borsa Mazsitól hoztam a Facebookról ❤

Köszi, hogy hozzá(m)szólsz !

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: