soulleadertucsi®

kézzel írott sor(s)ok

Amikor közeledtem a megálló felé meg kellett jegyeznem, hogy szegény kisember, aki régen mindig itt vágta a füvet, és már többet sosem, ha itt lenne, akkor most nem érne mellbimbóig ( jó tökig..majdnem ugyanaz már) a gaz…
Aztán leszálltam  és mivel mindenféle zöld és nem zöld virított, gondoltam hátha találok valami témát a napi képemnek…
Amióta ilyen kövér vagyok és amióta nem mozgok eleget ( biztos van a kettő közt rokonság) no meg mióta szétkaszabolódott szikék által, majd merevedett csavarokkal a térdem nem tudok kellő alázattal lenni a világgal szemben, csak kínok árán.. Most mégis úgy éreztem, hogy valami guggolásfélét kellene produkálni, mert virágzott az útifű és körbe-körbe dongott- onnan fentről jelentéktelennek tűnő virágán– a méhék hada.

Szóval gondoltam lövök egy képet és elleszek vele, és tettem is …és csak a buszon tűnt fel a fotók visszanézése közben, hogy valami másik világba cseppentem.  Ami fentről gondozatlan káosznak tűnt, gyomnak,  haszontalannak, az onnan lentről egy csodálatos miniverzumnak… Egy teljesen más világnak..
104094228_974216499704802_1126830770555084445_n
Semmi extra… csak egy kis lándzsás útifű…ittam eleget a szirupját, még csak nem is gaz, hiszen fűben- fában orvosság… És a képet nézve, éber álomba merülve, mint egy méh repkedtem  a magasból jelentéktelen, ám innen lentről monumentálisnak tűnő, tökéletesen kidolgozott  díszes virágok között…  Szembe jött velem a zengőlegyek hada, kövér katicák mászták a tetűtelepeket, hatalmas fehér pillangók táncoltak a lenge nyári szellőben  s közben  idegszál hasogatóan brekegett –100 béka hangján– alattam a minap a buszba szerelt vadiúj lengéscsillapító/ “médindzsemeni”/ minden apró billenésnél …. Egyszerre voltam emberek világában, a mindent letaposó, levágó, saját tar lelkükhöz igazító görcsös rendere vágyó emberekében és repültem hártyás szárnyakon  a Teremtők által tökéletesre tervezett káoszban, fürödtem a virágok porában, táncoltam lepkékkel, habzsoltam kövér tetvek édes nedvét a katicákkal…

Ez csak egy fotó…. egy pillanat, a nyögve leereszkedő, majd fájdalmasan felemelkedő emberi lélek egyetlen pillanata, amit ajándékba kapott a Teremtőjétől…

Feltörtek belőlem az emlékek, mert nem tudok elmenni azon dolgaim mellett, amikor én is a körém teremtett ajándékba kapott csodát pusztítottam. Amikor ennek az útifűnek a fejét saját szárából képzett ” íjba” fogva repítettem, amikor környezetórára büszkén vittük a bogárgyűjteményt, számtalan gyönyörű bogár tetemével, akik napokig szenvedtek az ajtófélfába szúrt gombostűn, míg visszaengedte őket a Teremtő a közösbe… Ez így volt…Mindig elszégyellem magam az emlékeim láttán, ám büszke is vagyok, mert az én gyerekeim már nem reptettek madzagra fűzött cserebogarat és nem vágytak égő cigarettát nyomni a béka szájába, mint tette előttünk egy generáció pusztán szórakozásból..  (mi) már nem ölük pusztítunk “élvezetből” és ha mégis az asztalunkra vágyjuk állattársaink biztosítjuk számára a “kegyes” szenvedéstől mentes távozást a dimenziónkból…

Díszes útifű előhozta belőlem az emlékeket, “megbocsátatta” (ennek a szónak a helyességét nem tudom összehozni) velem a természet ellen elkövetett és elkövetendő bűneim… Beengedett a világába és ezért hálás vagyok… Láttam a csodát, és köszönöm, hogy ezúttal nem eltiprója, hanem részese lehettem ennek a kis mini univerzumnak, ami körül vesz bennünket…
104040546_589121612020112_2070857414292122099_n

“Eddig is tudtam, hogy az igazán mély érzések kifejezhetetlenek szavakkal, mert a szavak korlátok, mindenkiben más töltéssel bírnak. Most éltem meg először , hogy a lélek mélyéből feltörő hála, alázat, szeretet, vagy fájdalom olyan magas frekvencián rezeg, hogy az ember nem is akarja kifejezni, csak éli és ebben a megélésben válik cselekvéssé…Ebben a helyzetben már csak a tettek beszélnek, nincsenek szavak.”

/soulleadertucsi/

Szeretem a kérdőíveket,mert sokmindent megtudok magamról.  Kitöltöttem egy covidnineteen-es kérdőívet a F@szbukon,mert kíváncsi voltam mit lehet még kérdezni ezzel kapcsolatban, és volt egy kérdés, ami elgondolkodtatott.

Már nem tudom megnyitni,hogy bemásoljam ,az volt a lényege,hogy egy 10-es létrán hova helyezem magam a társadalomban? A legalacsonyabb lépcsőfokot a “tanulatlan, szegény,munkanélküli” a legmagasabban a ”tanult,gazdag,sikeres” emberek álltak.

Ezek szerint a társadalmunk értékrendje az szerint alakul,hogy ki mennyit tanult ,mennyi pénze van, milyen pozíciót tölt be a munkahelyén? Vagy mennyire tette jó helyre a punciját vagy újabban a nyunyókáját?

Én a 3-as lépcsőfoka helyeztem magam és ma megállapítottam, hogy az összes szart a nyakunkba fentről öntik…mert ezen értékek alapján vakon tudnak menni a legfelsőbb lépcsőfokot nyerészkedők lágyan csengő kolompja után…és nem kérdőjelezik meg, azt amit mondanak, akkor sem,ha ez az első immár 7 lépcsőfokon zsúfolódók életébe kerül…

Nem akarok soha többé emberek között élni! Annyira ledöbbentett a felismerés, hogy a neveltetésem, miszerint tisztelni kell, feltétel nélkül bízni kell a felettünk állókban romokban áll,mert a tudás nem pénz és diploma kérdése,hanem az emlékezésé, a tudathálóhoz való hozzáférésé , a bennünk lakó Teremtő energia emberivé válásának képességéé….és hogy mennyire megdöbbentő az elvakult hit valamiben,ami mögött nincs biztos tudás,csak felmagasztalt szakma,hivatás, amit egy rendszer olyan politikai alapokra épít, ahol képesek embermilliókat feláldozni azért,hogy azt mondhassák : akkor is nekünk van igazunk!

Saját magatokat is feláldoztázok!  A 9-es szint alatt mindenki megy a levesbe…. csak mondom… Mi 3-asok nem…🙃 Mert nincs pénzünk megvenni a jegyet a Pokol vonatára, s elég tudtalannak sikerült maradnunk, megőrizhettük a józan paraszti eszünk,ami most azt kiabálta,hogy ….

Elegem van…asszem netszabira megyek egy 30 évre….

 

Ha nem szól a szám,
Ha nem hall a fülem.
Ha nem szól a szám,
Ha nem lát a szemem…

Nem szól a szám,
Néha csak béget,
Nem lát a szemem,
Vakon követ téged.

Nem hall a fülem szót
csak a monoton gongot,
Semmit mondó pásztorok
ütik a kolompot.

Mindent értünk tesznek,
megmondják mit kell tenned,
Ellenőrzött az életed
Tervezett halál a véged.

Többet nem szól a szám,
Többet nem lát a szemem,
Többet nem hall a fülem,
Többet nem dobban a szívem.photostudio_1591740057833

…hogy boldogabb lennék, ha valóban létezne olyan vírus, amit most “koronavírusnak” nevezünk és valódi lenne az a “kovidnájn’tín” mert akkor volna okunk arra, hogy féljünk…

Megdöbbentőnek találom, hogy olyan embereket is magával sodort ez a “betegségtudat” akikben hittem, hogy képesek látni amit oly sokan…
Ijesztőnek találom, hogy ott fognak állni az első sorban, amikor az oltást osztják majd és biztonságban tudják majd gyerekeiket a méreggel az ereikben…
Annyira elkeseredtem, hogy az összes energiám arra megy el, hogy ne pánikoljak attól a tervezett holnaptól amit bő 15 éve minden éjjel láttam álmomban.. amit megírtak könyvekben, amit leadtak a filmekben, amire gyerekeknek készült rajzfilmekben (mint pl a Totaly Spice) annyiszor bemutattak…

Miközben mindenki TUDJA az “igazságot” sorba állnak be abba a sorba, amit magába fog olvasztani a rendszer…
Jó lett volna, ha van vírus, mert akkor jogosan félünk, és elmúlik ez a félelem a vírus leigázásával, de minden sejtem minden apró frekvenciája azt mondja, hogy nyilván vannak vírusaink, melyeket a pánik rezgés aktivál és nyilván volt immunrendszerünk, míg nem volt alapbetegségünk és nem pánikoltunk, de a legnagyobb vírus az a rendszer, ami most vette el mindazt amiért annyit harcolt az ember évezredeken át.. a szabadságunkat.

Ez ellen nincs oltás… ez ellen csak az a fajta flow állapot van, ami sodrásban tart és a figyelmünket erősíti , és mindazt amit látunk a megélési szintre emeli bennünk. Pont amennyire nem tudom elképzelni ebből a kiutat, pont annyira próbálom hinni, hogy ez egyszer nem hagynak minket magunkra az Őrzők… Eddig sem tették, de mit ér az ember egymaga “ébren”, ha körülötte mindenki alszik?

Volna egy kérésem..
….ha Neked probléma, hogy a posztjaid alatt a saját nézőpontom a saját stílusomba fejtem ki, akkor likvidálj az ismerőseid közül Nem fogok megharagudni, nem nagyon érdekel, hogy hány olyan ismerősöm van, aki kettős (többes) életet él … Puncsol a rendszernek, mert onnan fizetik, közben meg itt játssza a nagy egyetértőt… remélem, amikor eljön az idő, tudja, hogy merre kell indulnia…

Szebb jövőt…

Pontosan 15 nappal a tervezett vírusinvázió nagylelkűen beharangozandó első felvonásának vége előtt…

Úgy gondoltam, hogy nem írok több posztot…mert ugye várjuk a végét, a tervek szerinti el sem kezdődő járvány tervek szerinti ideiglenes végét, amíg az emberek kicsit megpihennek a nyomorúságban tartásukban.
De nem tudok nem írni erről…
Tegnap kint 28 C fok volt… erős déli széllel… Nem tudtam hova menekülni előle, a buszban is elérte a hőmérséklet a 30 fokot az üveg mögött… majdnem megfulladtam a kibaszott arceltakarásban.  Egy ideig harcol a szervezetem, izzadok, aztán lassan megtanulok nem lélegezni.
A szemüvegemre kötött , alul szabadon hagyott maszk részben megoldás, de az én Emberem, aki amúgy szeret meg minden, baromira szégyellt velem a boltba menni, abba a boltba, ahol attól levert a víz, hogy a hűtést igénylő félig tartós tej, nem a hűtőpultban van elhelyezve már, hanem vele szemben vágyakozón nézi a hidegben üdülő társait és ahol nem számít, hogy a hús, ami alatt amúgy is folyik a véres lé ott várja, hogy az idiótán vihogó, a vírusinváziós időszakban az égig emelet kereskedelmi dolgozók végre az amúgy sem túl hidegre állított hűtőpultba pakolják.
Ja, hogy ilyet sem szabad leírni?
Nyilván nem, mert nincs megjelenítve melyik bolt volt, így mindegyik sértve érezheti magát.. Nem a munkahelyem szerinti városban volt…legyen ennyi elég…hogy hol dolgozom? Hát csodálkoznék, ha az engem nagyon megbecsülő kémrendszer ezt ne tudná…
Tegnap volt a nagy trianoni évforduló.
A városban-ahol dolgozom- nagy ünnepi összeröffenés, kiöltözött népek egymás hegyén-hátán…ja ez nem probléma 15 nappal a nagy tervezett vírushelyzet ideiglenes megszüntetése előtt… A boltban megdöglünk a szar maszkokban, az ember agya kattog, a vérnyomása az egekben…ülünk  buszban és előírás, parancs szerint ott van valami a szánk előtt, és az az utasaink, a mi kedves utasaink mindegyike kérés nélkül felveszi és ha leül is valahogy magán tartja… ez olyan szomorú.
Igen szomorú ….annyira sajnálom őket már, hogy komolyan néha ríva fakadok belül attól, hogy mennyire nyomorék helyzetbe hozott minket e kedves Kormányunk.
Összetartozunk?
Külön posztot szántam neki, de ide fosom most a betűket, mert lényegében mindegy hova írom..
Belőlem hiányzik a birkaszellem, a közösségi szellem, az összetartozom egy “elv” egy “cél” egy “közösségi érdek” szelleme… Biztosan fogyatékos vagyok, de amit nem értek, amit nem élek, amit a Belső Hang nem erősít meg, az mellett nem tudok átszellemültem könnyeket ejtve meghatódva állni, az mellett elmegyek.
Tiszteletben tartom, hogy a nyakkendős majom, akinek tegnap ott volt a helye az ünnepségen a 8 millás szar kocsiját az út közepén hagyta a legszűkebb utcában, ahol a busszal vakon tolatva kell megfordulni egyedül , majd mikor vért izzadva kifordítottam onnan a buszt, amit a két átszellemült, az összetartozás jegyében a vasalt ingjére könnyeket hullajtó ember végignézett az helyett, hogy 3 métert előre gurult volna a kereszteződésből, a hol szabálytalanul állt, dobtak egy cinikust mosolyt , majd az egyik jelezte, hogy akinek buszjogsija van oldja meg…
Összetartozunk?
Nagyban… kell nektek a nagy Magyarország mi?
Egy kicsit sem érdemeltek!
Én akiben semmi hazafiasság, semmi kötelező elv-imádat, semmit “tradíció”, semmi múlt nem ragadt, jobban megérdemlem ezt az Országot, mint Ti páva magyarok…

Bunkó vagyok, paraszt… maszkos geci…
Igen.

101925007_256338048757774_2070049150044471296_nMert miközben 30 fokban, szélben, vagy szél nélkül a eső után a fülledt párában ülök a becsületes utasaimmal, akik velem együtt fuldokolnak a szar maszkjaimban, addig míg az idősek a bolt előtt várják a 9:10 -kor 9 órát, ahol a bunkó biztonsági őr nem engedi be őket, mert a fele, aki előtte bement még bent tologatja a nagy szegénységben szarásig megrakott kocsiját, mert a mi nagy összetartozásunkban arra kell törekedni, hogy aki még valahogy tartotta magát,azt ki kell nyírni a hülye rendelkezésekkel , a fenyegetéssel,  addig a szórakozóhelyek, a rendezvényterek meg van telve vidáman ünneplő, iszogató emberekkel, maszkok, szkafanderek nélkül.

Estére annyira megvisel a történet, hogy menetrend szerint elkezd folyni az orromból a vér.
Nyilván csak megjátszom…ezt is..Mint az egész életet.
Valahogy úgy tűnik, hogy a nagy szervezkedésben rólunk elfelejtkeztek.

***

Amúgy… amúgy tényleg nincs bennem semmi csoportszellem. Van bennem szeretet rezgés, empátia…és az élőlényeket, ezen belül az embereket egy csoportnak tekintem. Csírája sincs bennem a rasszizmusnak, ebből következik, hogy a nemzeti elkülönültségnem sincs. Nincs bennem “enyém” tudat… Nekem nincs “hazám” nekem bolygóm van a Föld… Ha jönnek az UfÓk, valószínűleg a Föld tanács tagja lennék, de már nem lennék elkülönült, mert onnantól nem ember-tudatom lenne, hanem Létező tudatom.
Tudom, hogy ezt nehéz megérteni éppen annyira nehéz lehet Neked, mint nekem azt megérteni, hogy lehet vakon hinni az elődeink által előadott múltban, hogyan tud most bármit ünnepelni az réteg, aki az én korosztályomat a nagy felszabadító szovjet hadsereget dicsőítő forradalmi dalokon nevelte hazafivá? Aztán rendszert váltottatok és történelem órán a Népszavából feleltetett  O.M? …. Levertétek a csillagokat… A felszabadítóból lettek azok, akik elfoglalták az országotokat, majd elzavartátok őket tönkretéve annyi szovjet családot akikkel itt együtt éltetek, most meg eladtátok nekik újra az országot egy Paks2-ben? Ti könnyeztetek tegnap Trianonért!
Vajon Erdély akar-e Magyarország lenni? Vagy a szlovák magyarok, akik inkább szlovákok, mint magyarok és akar-e Magyarországot az Adria?  Ilyen Magyarország, ahol mindenki összetartozik két órán át, majd hagyja a padon megdögleni a hajléktalant, kizsigereli, megnyomorítja a kisembert, nem enged orvoshoz menni, megtiltja az életet?

Elfogadom , hogy mindenki tartozik valahová… de jogot formáltam a véleményem közzétételére és arra, hogy elmondjam, csak akkor rezgek Veled, ha nem vagy a tömegben. Nem baj, ha ott vagy, az sem ha nem kedvelsz ezután, valószínűleg eddig sem tetted.. 😉 Én kedvellek, mert nekem nincs érdekem benne, hogy itt legyél, nem fizet fejpénzt a WordPress 😀
Én csak azért kedvellek, mert jó fej vagy 😀 Idejöttél, mert van egy kapcsolódási pontunk, van valamim, ami kell neked, akkor is, ha pont az taszít bennem 😉
Szívesen adom, ez a dolgom… már a tiéd…

Látszik, hogy én vagyok itt egyedül fogyatékos…de én nem tudok együtt rezegni egy mások által megmagyarázott, szándékosan feszültséget teremtő történelmet támogató rendszerrel és ennek támogatóival.
És nem csak ezzel…semmivel, amit nem érzek. És lehet, hogy szégyellenem kellene ezért magam, de azt hiszem inkább boldog vagyok, mert elmondhatom, hogy lehet, hogy bolond vagyok, vagy őrült, vagy amit akarsz rám mondani, de egyvalamiben biztos lehetsz, ha velem beszélsz : én csak a valóságot tudom mondani neked.
Az ÉN VALÓSÁGOM…

Eddigi inváziós bejegyzéseim >>> ITT <<<

Hónapok óta motoszkál bennem, ma hajnalban a telő Hold erejével a megvalósulás szintjére emelkedett a közösségi oldal okozta  függőség fölé való emelkedés igénye. 😔

Ahányan vagyunk annyiféleképpen használjuk ezt a felületet. Szívesen szerkesztgettem reggeli képeket, örömmel vettem,ha volt akihez eljutott a képre írt szöveg. A probléma az, hogy eszköz és idő hiányában nem tudok reagálni az ott megjelentek kedvességére.  Nem tudom azonnal viszonozni az ismerőseim figyelmét,nem tudom követni a napi megosztástömegeket csak utólag… Nem szüntetem meg magam, az írásaim megosztja még az oldal felület, de nem tudok azonnal reagálni, nem szeretném az életem egy gépre kötve élni. Imádok írni ..szeretek fotózni, képszerkeszteni, de nem tudom felvenni ezt az őrült ritmust és nem is akarom.

A Hold telik… Az energiák maximumon, most csendre intettek. Nem akarok elhallgatni, a megosztásaim a Messenger napomban 24 órán át ott figyelnek majd , aztán ködbe vesznek…a többi itt lesz a blogban…ez az én hobbit lakom. 💓

Minden szuper az életemben, elfogadtam mindent, ami vagyok, viszont nem tudok mit kezdeni továbbra sem az emberi kapcsolatokban nekem szánt helyekkel.

Ez az a poszt, amit nem fejthetek ki bővebben, mert szinte biztos, hogy mindenki félreértené.
Legyen az elég, hogy mindenki(m) szuper és jó fej és örülök hogy rám nyitották az ajtót és örülük, hogy van aki hellyel-közzel a bizalmába is fogadott.
És ezt köszönöm.
Egyetlen nyomorúságos , beegózós érzéstől nem tudok megszabadulni, az pedig az, hogy rosszul érzem magam attól, ha véletlenül közelebb lépek valakihez és figyelmeztet, hogy vissza… vagy konkrétan, vagy jelzi, vagy pont azzal jelzi, hogy nem jelez semmit.
Nem az a baj, hogy figyelmeztet,
hanem az hogy még mindig nem tudom, hogy hol a  helyem.
És ezen a ponton szoktam úgy érezni, hogy belefáradtam abba, hogy érdekeljen, hogy hol van a helyem mások életében, és egyre rosszabbul érzem magam attól, hogy többnyire közelebb érzem magam, mint ahol vagyok, annak ellenére, hogy a belső hang sosem téved ez ügyben sem.
És (sel nem kezdünk mondatot) ilyenkor érzem, hogy mennem kell az emberek világából.
De nem tudom, hogy ha megyek, akkor mi lesz velem?
Már nem emlékszem milyen igazán egyedül…
Lehet, hogy rám férne, hogy tudjam, hogy a mások által nekem szánt helyek is jobbak mint egyedül és kibírom olykor azt, hogy senki sem működik az én elvárásaim szerint, ahogy én sem az egész Univerzum elvárása szerint?
Még mindig nem kockáztatok.
Még mindig nem fogadok el.
Még mindig nem kérek.
Még mindig egózom
Még mindig nem tudok a fentiekbe belekakkantani…
Pedig kéne…
🙂

11a24467f75316414905483023ab52be

Soha ne kérj bocsánatot azért aki vagy!

545f9c18ac02aaecdeb5ec20748cdc05_copy_288x560Történt az ,hogy az Univerzum Csillagpont teremlő üzeme a Nyunyóka bolygón új tulajdonossal folytatta addigi tevékenységét és elkezdték a Csillagport termelő nyunyókák  rezgéstallérjainak rezgésszámát egy bizonyos frekvencián optimalizálni. Nyunyóka bolygó nyunyókái pont olyanok voltak mint az emberek…nem azzal foglalkoztak, hogy nekik mennyi az annyi, hanem azzal,hogy másnak miért több….

Volt a kis nyunyókák között egy kis nyunyi, aki nem foglalkozott azzal, hogy kinek mennyi a rezgéstallérja, azzal sem igazán,hogy neki mennyi. Annyira nem ,hogy nem emlékezett pontosan és véletlenül többet mondott pár Hz-el Ezen a többi nyunyóka kiakadt.

A történet lényege azonban nem a kiakadásuk, hanem  ami kis nyunyink elhitte,hogy neki többed magával valamiért több van és elkezdett magában örülni annak,hogy megbecsült munkása a Csillagport termelő üzemnek.

Ez az öröm, ez a tudat – holott nem volt valóság alapja – megemelte az önmagába vetett hitét, elkezdte elhinni,hogy fontos a létezése. Ez a hit energia nem csak a csillagpor szitálása közben töltötte meg önbizalommal és energiával, hanem észrevette, hogy mind kis nyunyi teste, mind a lelke benne, elkezdett átalakulni. Energiával töltötte, boldog lett és boldoggá tette a boldogsága vonzotta apró dolgokkal a környezetet.

Egy napon a boldog kis nyunyink úgy gondolta,hogy előkotorja a csillagporos üzenőfüzetkéjét,amiben rögzítve van a tallérok száma. Érezte, tudta ,hogy nem azt fogja ott találni, amit véletlenül mondott… Megnézte végül és valóban nem… Alig pár tallérral volt több, mint amennyit az Univerzum Csillagport Gyártó üzemének új tulajdonosa felajánlott.

-Akkor most mi lesz? Vissza kell adjam az örömöm mely annak a fikciónak a talajára épült, hogy fontos vagyok az üzemnek? -tünődött el… Vissza kellett volna adnia, de nem tette. Nyunyi tudatos volt, így tudott élni a fikciója varázslatával, és rájött, hogy bármilyen holnapot képes magának teremteni a gondolatai által.

Sokszor, de ezek szerint nem elégszer, kivesézett gondolat ez a GONDOLAT TEREMTŐ EREJE. Talán most,hogy újra emlékeznünk kell milyen is a hétköznapok varázslatos, most segítségül jött ez a kis “mese”, ami lehetne akár valóság is.

Körülnézek és megfigyelhetem másokon is, miképpen hát rájuk egy fikció, egy szándékosan túl dramatizált “fertőzés”, mert aktuális…egy téves diagnózis,amivel tönkre is lehet tenni egy, és az ahhoz az egyhez kapcsolódó számtalan életet. Van olyan ember a látómezőmben, aki elhiszi magáról, hogy nélkülözhetetlen, és hihetetlen módon mások is elhiszik. Elhiszik, mert pontosan ezen gondolat olyan helyzeteket teremt köré, hogy fontosnak látszódjék.

Vajon akkor ezek alapján létezik a valóság?

Saját magam megvizsgálva láthatom, hogy a negatív gondolatok mivé tudják változtatni az embert. De azt is tudom, mert számtalan példa van a saját életemben is, hogy a (nekem) pozitív gondolatok, a bármi áron vágyak mindig felemelkednek a megvalósulás oltárára…

Tudom, hogy programozhatóak vagyunk a félénk küldött jelek által, és így teremtünk magunknak olykor elviselhetetlen “valóságot”, de már azt is tudom, hogy a szabad akaratunk által lehetőségünk van módosítani ezeken a programokon.

Varázsolni a gondolataink által. Teremteni számunkra kedvező valóságot.

Nagyon sokszor eszembe jut újabban- tehát már létezhet- hogy miért nem írnak algoritmust a jövő lemodellezésére? Vagy arra, hogy egy adott emberi karakter a jelenlegi megélése szintjén különböző lehetséges vagy nem lehetséges helyzetekben milyen valóságot teremtene magának. Magyarul mi van jobbra lép bal helyett.

Szinte biztos vagyok benne,hogy az embert irányító kémiai vegyületek és a mindenhonnan beérkező rezgések kombinációjára lehet programot írni itt a fizikai világban is, és simán meg lehet mondani,hogy mi lesz a kiválasztott egyed következő pillanata,illetve milyen döntéseket hozhat… Valami azt súgja,hogy ez létező dolog.

Mire volna jó? Azon kívül hogy a számunkra kedvező lehetőségeink ki tudnánk választani, ez unalmassá tenné az életet, én inkább tanulásra használnám,mert mindig megélési- ,tudat-, illetve rezgés szint függő a teremtési képesség. Tudnám,hogy a vágyaim materializálásához milyen szinten kell tartózkodni…. Azért remélem odébb van ez a lehetőség is. Addig is (és azután is) a tökéletes választ az útra és annak irányaira és következményeire megadja a Belső Hang.

Azok vagyunk, aminek a képzeltünk teremt bennünket.

received_536073377074684“- Mi van? Növeszted a hajad? Egyáltalán nem fog jól állni, öregasszonyos. Hol van a vagány rövid séród? ”

“-Másodvirágzásnak indultam!”😏

 

…most mondjam neki,hogy nem növesztem, csak nő… Magától. S hogy jól áll-e? Ki a francot érdekel? Öregasszonyos? Imádni fogok sokáig lenni Öregasszony… Az Öregasszony! Remélem a bölcs fehér hajú Öreg.

Ma elnéztem a városban nyüzsgő aktatáskás öltönyösöket és boldog voltam, hogy végül megelégedtem a “senki” szerepével. Sőt, egyenesen boldoggá tesz, pedig sokáig szerettem volna Valaki lenni, nem jöttem rá,hogy ebben a világban a Valakik Nyunyókák… Kellett egy megjátszott, egy szervezett/tervezett járványnak látszó kalitka,hogy az ember elhelyezte magát a rendszerben a megfelelő helyre. A Rendszerben. Vagy kívüle…

Nem tudnék fontos ember lenni. Kötelező megbeszélések, munkaebédek, nyomás alulról, nyomás felülről, nyomás gyomortájékon, olykor hátulról…Határidők, megfelelni vágyás, igazodás az egzisztenciában “a körhöz”. Mert ott a zsetont ehhez adják…mert volna miből utazni, világot látni , azt nem írom,hogy vásárolni, mert azt utálok…Most ünnep,ha utaztunk…de az igazi ünnep. Megbecsültük míg lehetett azt a havi egy Pestet…korlátok nélkül…

Nem tudom miért iratja le velem újra és újra a Belső Hang, hogy mennyire hálás vagyok azért,hogy “az” tudtam maradni, “aki vagyok” annak ellenére,hogy nem tudtam ki vagyok (milyen programmal szerelt), csak azt,hogy ki nem.

Lehet olyan változás van folyamatban az életemben, amiben változik a SOR..Lehet,hogy arra kíváncsi a Felsőbb Én, hogy mi az a pont,ami rákényszerít arra,hogy együtt zakatoljak a tömeggel? Pénzért nem. Sajnos a magamfajta nem motivalható pénzzel, képtelen vagyok pénzt varázsolni, minden mást tudok,amihez pénz kell. Az összes Nyunyóka pénzért Nyunyóka… megvető a lelkük. Az enyém sajnos nem. Pedig már egyezkedtem ,hogy elengedtem ezt az életem némi magért, de aztán ez a vonal nem az én vonalam.

A varázslásról jut eszembe,hogy ahhoz,hogy valami megvalósuljon a vágyaink közül nagyon meg kell dolgozni érte, és ez nem csak fizikai munka, sőt többnyire tudatszinten zajlik…igen ám, lehet gyakorolni, hogy mennyi időt sikerül azzal tölteni,hogy a lelki szemeink előtt lefutattjuk a megvalósulását a vágyunknak  anélkül, hogy engedjük megzavarni a figyelmünket más kívülről bejövő gondolatokkal. 😏

Szóval igazából senkitől nem akarok semmit..nagyon jó nekem így….😁

Teremtsünk tovább… jól…💖

 

Netfisz napjai

kézzel írott sor(s)ok

NotToPutPublications

Not To Put Too Fine A Point On IT

Netfisz Blog

Élet Netfisz szemén keresztül

angellilith.wordpress.com/

"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"

Férfiak, nők, ilyesmik...

...minden annyira determinált...

Angel Lilith - Verseim

...aztán megpróbálkoztam a versírással is...

Amon Ra

Gondolatok, dallamok, üzenetek

%d blogger ezt szereti: