Mivel elég “szarul” vagyok (csakis az én hibám, mert se önbizalom, se önkontroll, se tudatosság) és mivel otthon is feszültség van (de csak bennem, mert egyre nagyobb a káosz bennem, pedig minden a legjobb útján halad) hogy. kizárjam a külvilágot fejhallgató mögé zártam a tudatom, s mivel idegesít most minden zene, a. meditációk világába próbáltam …
…négy nap után nekiugrottam egy laza délutános műszaknak. Furcsa volt elhagyni a házam. Fusztrált. Eddig halálosnak éltem meg a több napos távollétet a cégtől, most volt bennem egy olyan érzés, hogy “igen, de szeretem ezt csinálni, de kár hogy lassan vége”. Szeretek dolgozni.. ez az életem. De megfertőzte a tudat, hogy már semmi sem lesz …
. .. beindulok, ha lassan is. Most, hogy lassan meg kell szakítsam szabadságra ítéltetésem holnap egy laza délutánnal, neki tudtam állni végre valamit tenni azért, hogy jobb legyen a lelkemnek. Van pár kivágott fa, illetve levágott ágak, összevágjuk, aprítjuk a vastagságától függően. Nem volt túl jó az idő, de sikerült pár ágat ledarálni, összevágni …
…a 275 naptól kicsit nosztalgiázom, egészen 285-ig, mert a Credo buszok rendszámai is ezek a számok( voltak) és automatikusan megjelenik az padláson kerregő számítógép monitorján az ide tartozó busz és a gépkocsivezetők arca, akik dolgoznak/tak vele… Pánikolok, stresszelek és gyomorgörccsel fetrengek, ha nem dolgozom.( a fejemben létező jövőkép miatt, s közben sok sok olyan ismerősöm …
Mert nappal tiszta hülye vagyok és összevissza beszélek (pánik, pánik, de mi a sz@rért ezt nem tudom) az éjszakámban is visszatért motívumként az “indulj az útra és vissza se nézz” rezgéssor… Mivel az “ismerjem meg önmagam” projekttel múlatom az időt vagy már több mint egy évtizede (ebből nem lehet akkora baj, mint amikor másokat akarok …
Nem tudom mennyire átmeneti, nem szeretnék gondolkodni most ezen, de nem feladva a Facebookon kezdett “last selfie project” – et a mai gondolataimat itt tenném közzé. Mélységesen megdöbbentett egy általam valaha tisztelt és elfogadott ismerősöm kikelése önmagából Apa tetoválása alatt. Nem tudok mit kezdeni azzal az érzéssel, amit kiváltott a véleménye mind a munkáról, mind …
Szabadnap… Igen jó szervezetem van, mindig szabadnapra időzíti a fejfájást, a fáradságot, a nyűgöt, a bajt… Reggel korán keltem, de visszaaludtam, ami nem jellemző rám. Ha visszaalszom, akkor elmarad az agyam védelmi rendszerének újraindítása és intenzív, nagyon színes, nagyon valóságosnak ható dimenzióutazásba kezdek, amiből most egy masszív nehézlégzés ébresztett… a dagadt macska Nini a mellkasomon …
kézzel írott sor(s)ok
Not To Put Too Fine A Point On IT
Élet Netfisz szemén keresztül
"Én vagyok a hírnök, én vagyok a hír, mindegy, hogy ki szeret, de ért, aki érteni bír"
...minden annyira determinált...
...aztán megpróbálkoztam a versírással is...
Gondolatok, dallamok, üzenetek
